Marvel és Egyéb Oneshotok

Időutazás -Doctor Strange

(T/N) -Te neved

Tony temetése után nyomott volt a hangulat. Senkinek se volt kedve bulizni vagy szórakozni, inkább kisebb csoportokba verődve beszélgettetek a faházban. Te Happy mellett foglaltál helyet. A férfi nem volt túl jő bőrben. Az arcán látszott a megviseltség, a szomorúság és az is, hogy nem igazán akar beszélgetni, így inkább nem szóltál hozzá, csak bölcs hallgatásba burkolóztál mellette.

Néhány perc elteltével Strange lépett be a szobába. Felétek biccentett, majd leült. A kezét az asztalra téve, maga elé kezdett bámulni.

- Mondd, Stephen - szólítottad meg óvatosan, mire ő elszakadva a bámulásból, várakozóan rád nézett. - Létezett olyan jövő, ahol megmentjük őt?

Happy halkan sírdogált, mire te felé nyújtottál egy zsebkendőt, amibe hangosan szipogva, belefújta az orrát. Azután ismét csend telepedett a szobára, míg végül Strange megszólalt.

- Létezett. Tudod, (T/N) több millió jövő van, és mind lehetséges. Egész addig, amíg egy meg nem történik közülük.

Bólintottál, majd a kezeddel megtámasztottad az álladat, Stephen pedig felkönyökölve az asztalra, maga előtt összetámasztotta az ujjait.
Csendben ránéztél a férfira, ő pedig rád. Láttad a szemében a szerelmet, de jelen helyzetben, egy temetés után nem állhattatok neki csókolózni. Felsóhajtottál. A kezed lustán zuhant az asztalra, Stephen pedig szinte rögtön a csuklódra helyezte az övét. Néha-néha még szokott neki remegni, főleg amikor nem koncentrál rá.

- Szeretlek - suttogtad olyan halkan, hogy csak ő hallja. Stephen elmosolyodott, és kicsit megszorította a kezedet.

Körülnéztél a szobában. Sehol sem láttad Happyt, de nem tudtad, mikor ment ki, és azt sem, hogy hol van. Kérdőn a mágusra pillantottál, aki mintha tudna a fejedben olvasni (valószínűleg tudott is), megrázta a fejét, jelezve, hogy neki sincs ötlete.

- Miért kérdeztél engem az alternatív jövőkkel kapcsolatban? - kérdezte, majd előredőlt a székben.

- Nem lényeges - ráztad a fejedet. - Csak tudod, Tony fontos volt nekem, és tudni akartam, hogy túlélhette -e volna - hazudtad, és csak remélni tudtad, hogy a pulzusodból nem jött rá.

- Fontos volt neked, mi? - emelkedett meg a férfi szemöldöke kissé játékosan, az ajka pedig vigyorra húzódott.

- Nem úgy mint te. Te a szerelmem vagy, ő viszont a legjobb barátom volt - simogattad meg a férfi kezét.

- Tudom - bólogatott. - Sajnálom, hogy felhoztam.

- Semmi baj - vontál vállat, majd felálltál. - Mennünk kéne. Még... van egy kis dolgom - motyogtad lehajtott fejjel. Stephen csak bólintott, majd portált nyitott a New York-i szentélybe.

A szobádban ülve olvasgattál az időutazásról. Már egy ideje fészket rakott a fejedbe a gondolat, hogy megmented Tonyt. Igen, tudtad, hogy ezt kell tenned, de ha Strange megtudná, nem akarná, hogy visszamenj, így titkolnod kellett. Persze előle semmit se lehet huzamosabb ideig elhallgatni, mert mindig rájön. Mindenre.

A köpeny a szobába lebegett, amiből következtetni tudtál, hogy Stephen is a közelben van. Villámgyorsan becsaptad a zöld könyvet, és a földre dobtad. A tárgy fájdalmasan puffant egyet a kemény padlón, és ki is nyílt, de te ismét becsuktad, és az ágy alá rugdostad. Ekkor lépett a szobába a mágus. Egy pillanatra ledermedt, végigmért, majd az ágy szélére ült.

- Furán viselkedsz - jelentette ki hümmögve, és rád emelte a tekintetét.

- Mondja a férfi, akinek egy önálló életet élő köpenye van, és a fura varázslatok megszállottja - kontráztál rá flegmán, miközben a takarót birizgáltad.