Marvel és Egyéb Oneshotok

Egy üveg pia -Zemo

(T/N) -Te neved

Ismét hívtad Zemot. Már harmadszor ezen a napon, de legalább most fel is vette.

- Szia, Z. Hívtalak már kétszer is.

- Tudom - felelte halkan, a hangjaból pedig tudtad, hogy valami nincs rendben. - Bocs, hogy nem vettem fel.

- Hol vagy most? - doboltál türelmetlenül az asztalon.

- Otthon.

- Ne hazudj nekem, Helmut. Itt vagyunk Stevevel nálad, és a megkezdett piásüvegeken kívül nincs itthon senki - sziszegted idegesen a telefonba. - Szóval, hol vagy?

- (T/N), kérlek most... - nem hagytad, hogy befejezze, inkább gyorsan leraktad a telefont.

- Mit mondott? - kelt fel a kanapéról a kapitány, és egymás mellé kezdte pakolgatni a félig üres üvegeket.

- Nem mondja meg - felelted, miközben kivetted a kezéből az egyiket, és beleszagoltál a tartalmába.

Fintorogva befogtad az orrod, és a sor végére tetted az üveget. Nem voltál egészen biztos benne, hogy mit is tartalmazott, de arra tippeltél, hogy Zemo mindent összeöntögetett, amit talált.

- Szóval most még kereshetjük is meg a pasidat. Különben is, mióta iszik ennyit? - ráncolta a homlokát Steve, közben pedig egy üres borosüveget hajított a szemetesbe.

- Azért iszik, mert ma van a családja halálának az évfordulója. De nem járok vele - morogtad, miközben a karjánál fogva kirángattad a férfit a lakásból, és bezártad azt. - Amúgy se muszáj velem jönnöd.

- Milyen barát lennék, ha nem segítenék előkeríteni a jövendőbelidet - mosolygott rád sunyin a kapitány.

- Fogd fel, hogy nem járunk - forgattad a szemed, és beültél a volán mögé, Steve pedig melléd.

Egy órája folyamatosan vezettél, már a nap is kezdett lemenni, amikor egy kocsma teraszán végre megláttad a férfit. Egyedül ült a félhomályban. A fejét a kezével támasztotta meg, és rengeteg üres pohár volt körülötte az asztalon.

- Szörnyen néz ki - motyogta halkan Steve, de te elengedted a megjegyzést a füled mellett.

- Maradj itt - dobtad a kapitány kezébe a slusszkulcsot. - Zemo! - kiabáltál oda neki, amikor már csak pár méterre voltál tőle. Ő rád se nézett, úgy válaszolt:

- Menj el.

- Én vagyok az. Gyere, menjünk haza - lassan beszéltél hozzá, mert láttad, hogy nagyon megviselte a mai nap.

Megfogtad a karját, hogy felsegítsd, de ő ellökött magától.

- Azt mondtam, hogy húzz el. Menj vissza a rohadt bosszúállókhoz, úgyis az ő pártjukat fogod - felugrott az asztaltól, és hátrált pár lépést.

- Helmut, én nem vagyok velük - tiltakoztál vékony hangon.

- De velem sem - válaszolta halkan, és egyszerűen otthagyott a kocsma teraszán.

Te egy kis ideig csak nézted a távolodó alakját, aztán a székre rogytál. Az arcodat a kezedbe temetted, és hangosan üvöltöttél egyet. Keresztbe fontad a karod, lecsúsztál a széken, és csak gondolkoztál az imént történteken. Lépteket hallottál magad mögül, és egyszerre felkaptad a fejed. Azt hitted Zemo jött vissza, de nem ő volt. Egy magas, bajszos férfi lépett oda hozzád, és egy papírt dugott az orrod alá.

- Itt a számla a barátja után - dörmögte.

- Ő nem a barátom - felelted sötéten, majd a kis papírra pillantottál. - Szóval? Mindent megivott, ami a készleten volt?

A kocsmáros csak megrántotta a vállát, de nem felelt. Végül a pénzt az asztalra csaptad, a blokkot pedig a zsebedbe gyűrted. Az autó felé siettél, felszabtad az ajtót, viszont Steve már ott ült a helyeden.

- Inkább vezetek én - mondta gyorsan, hogy megelőzze a kérdésedet. Vállat vonva megkerülted a járművet, és beültél a kapitány mellé.

- Hogy ment? - kérdezte a kapitány, ezzel megtörve a csendet.

- Nem akarok beszélni róla - motyogtad. Sóhajtva keresztbe fontad a karod, és inkább nézted az elsuhanó tájat.

- Nem is kell. Le volt húzva az ablak, mindent hallottam.

- Csak azt nem értem, mi a fene baja van mindenkinek - fakadtál ki. - A bosszúállók idegesek, mert azt hiszik az ő pártját fogom, ő meg azért ideges mert azt hiszi, hogy a tiéteket fogom. Én egyikőtökkel se vagyok.

- Magányos az ember, ha pártatlan akar maradni. - válaszolta Steve. Nem feleltél, inkább továbbra is néztél ki az ablakon.

Másnap reggel arra keltél, hogy van egy nem fogadott hívásod Zemotól. Elnevetted magad az ironikus helyzeten, és ignorálva azt, hogy megint hív, elkezdtél felöltözni, reggelizni, fogat mosni. A tegnapi miatt valami nagyon eltört benned. Rosszul esett, amit akkor mondott, és nem akartad, hogy azt gondolja, hogy ilyen könnyen megbocsájtasz neki.
Egy -két percig gondolkoztál, hogy visszahívd- e, de végül nem tudtad végiggondolni, mert kopogtattak. Kinyitottad az ajtót, de egyből lefagyott a mosoly az arcodról.

- Zemo - szólítottad meg, közömbös hangon. A férfi az ajtófélfának dőve mosolygott, és bár nagyon haragudtál rá, nem kerülhette el a figyelmedet, hogy nagyon jól áll neki.

- Reméltem, hogy itthon talállak - vakarta meg a tarkóját. Kissé idegesnek tűnt. - Bemehetek? - billentette oldalra a fejét kérdőn.

Odébb álltál az ajtóból, majd miután bejött becsuktad mögötte. Leültél az ágyadra, és várakozóan néztél rá. Ő is leült veled szembe a kanapéra, és belekezdett:

- (T/N), nézd, én tudom, hogy néha bunkó vagyok...

- Igen, az vagy. És önző és egocentrikus is - számoltad az ujjadon a rossz tulajdonságait, mire ő lehajtotta a fejét.

- Tudom, tudom. És bocsánatot szeretnék kérni. Nem voltam tegnap teljesen önmagam. Mit szólnál, ha elmennénk valahova? - reménykedve pillantott rád.

-Rendben - válaszoltad kis gondolkozás után. - De előbb... Gyere. Adnom kell valamit.

A férfi gyanakodva felállt, és követni kezdett. Felvetted a tegnap zsebedbe tömködött papírt a földről, és a kezébe nyomtad.

- Tartozol 1 000 dollárral, Zemo.

- Jaj, ne. Basszus, pont a másik nadrágomba hagytam a pia pénzem - ironizált, miközben összegyűrte a papírt, és zsebre vágta. - De majd kifizetem máshogy - vigyorogva megnyalta az alsó ajkát, aztán a karodnál fogva kezdett kirángatni az ajtón.

Itt vagyok egy újabb résszel, remélem elnyerte a tetszéseteket.
Köszönöm a kérést StAlexaa
(Ja és a béna címet nézzétek el, nem jutott más eszembe)