Marvel és Egyéb Oneshotok

Egy üveg pia -Zemo (pt.4)

(T/N) -Te neved.

Zemo már két napja próbál túlélni a bosszúállókkal egy épületben. Nem zavart sok vizet, mivel a nap nagy részében csak olvasott. Mindenki egész jól megszokta a jelenlétét, kivéve Bucky. Tudtad, hogy mindketten nagyon makacsak, hiszen ismerted őket. Egyikük se fog engedni ebből az ellenségeskedésből.

Egyik reggelen, amikor mindketten egyszerre voltak a konyhába, Bucky megszólította:

- Zemo - az említett mindenféle válasz nélkül ki akart menni, de a szuperkatona elállta az útját.

- James - nézett fel rá, és ki is akarta kerülni őt, de Bucky a fém kezével megfogta a gallérját, és közelebb húzta magához.

- Most jól figyelj rám - suttogta összeszorított fogakkal. - Lehet, hogy mindenki gyanúját el tudtad altatni a gonoszságoddal kapcsolatban, de az emberek nem változnak. Sokat küzdöttél a múltban, és ezt mindketten tudjuk. Szóval most szólok. (T/N) a legjobb barátom, és ha bármikor félrelépsz, gonoszkodsz, vagy úgy látom, hogy bántani akarod őt, akkor teszek róla, hogy azt kapd, amit érdemelsz. Értjük egymást? - Bucky szeme vészjóslóan megcsillant, de a másik férfi teljesen nyugodt maradt.

- Jól mondod - felelte higgadtan Zemo. - Az emberek nem változnak - végighúzta az ujját a fém karon, aztán a tekintetét Buckyéba fúrta. - Egyetért katona? - a szája sarkán egy vigyor jelent meg.

- Ne akard, hogy megtegyem - sziszegte Buck.

- Nem tennéd.

- Mit csináltok, fiúk? - léptél mosolyogva a konyhába, mire a két férfi elugrott egymástól.

- Beszélgetünk - vágta rá Bucky. - De már megyek is - mielőtt kilépett az ajtón, még Zemora nézett, és a mutató ujját végighúzta a nyaka előtt. Ebből persze te semmit se vettél észre.

- Kedves, nemde? - néztél Zemora mosolyogva, mire összehúzta a szemét, és keresztbe tette a karját.

- De. Remek ember - szűrte ki a fogai között. - Csak azt nem értem, hogy miért van itt.

- Tulajdonképpen a te hibád - vontál vállat, mire ő felkapta a fejét.

- Az enyém?

- Igen, a tiéd, és azé a rohadt könyvé. Te tetted ezt vele - csaptál a pultra, mire ő is ideges lett.

- Talán én raktam azt a rohadt programot a fejébe? Nem, képzeld nem én voltam.

- De te használtad ki őt! - kiabáltál idegesen, és felé dobtál egy poharat, amit ő csak egyszerűen megfogott.

- Szóval én vagyok a rossz? - tárta szét a karját. - Nem az a kibaszott szuperkatona ott kint valahol, aki több embert ölt meg, mint amennyit meg tudna számolni? - lecsapta a poharat a pultra, aztán kiviharzott a konyhából.

- Ó, te jó ég - motyogtad magad elé megsemmisülten. - Mit tettem? Kiabálni kezdtem a barátommal, és most itt hagyott. - kirohantál a konyhából, de csak Samet láttad.

- Hol van Zemo? - kérdezted, miközben körbenéztél a szobában.

- Lement a lifttel - vont vállat. - Miért, mi történt?

- Hülyeséget csináltam - felelted keserűen, és a lift fele rohantál.

A torony előtt nem láttad a fekete autót, úgyhogy volt egy erős tipped, hogy hova ment. Csak gyalog rohadt messze van. Talán meg kéne várnod, hogy visszajöjjön, mert tök esélytelen, hogy eljuss hozzá.

Ekkor leparkolt melletted egy autó, amitől először megijedtél, de miután az ablak lehúzódott megláttad, hogy Steve ül a volán mögött.

- Úgy látom, kell egy kis segítség - széles mosolyra húztad a szádat, és beültél mellé a kocsiba.

- Tudod, hova kell menni, ugye? - néztél rá, mire ő bólintott.

- A kocsma - bólogatott, majd pár másodperces csend után megkérdezte:

- Valami baj van?

Mélyet sóhajtottál, aztán lejjebb csúsztál az ülésen.

- Összekaptunk - húztad el a szádat. - Nem is kicsit. Tuti, hogy utál - temetted a kezedbe az arcod.

- Biztos, hogy nem utál - vágta rá a kapitány.

- Honnan tudod? - motyogtad.

- Mert fiúból vagyok - felelte egyszerűen Steve. - És látom, hogy hogyan néz rád.

Vállat vontál, és nem kérdeztél többet, csak vártad, hogy végre megérkezzetek.

- Én... Teszek pár kört - motyogta Steve, miután kiszálltál.

Beleegyezően bólintottál, aztán a kocsma felé néztél. Zemo egyedül ült ott, és ivott. Összeszorítottad állkapoccsal indultál el felé, és amikor odaértél, szó nélkül leültél vele szembe.

- Haragszol, igaz? - kérdezted halkan, és próbáltad kerülni a tekintetét.

A férfi lehúzott egy felest, és csak aztán válaszolt:

- Nem haragszom - felelte szűkszavúan, majd eléd tolt egy kis italt. - Kérsz?

Megráztad a fejed, és tovább kérdezősködtél:

- Akkor miért iszol?

- Stresszeltem - vonta meg a vállát, és még egyet akart inni, de te kivetted a kezéből az italt. Azután felnézett rád, és látva a kérdő tekintetedet nyelt egyet, és folytatta: - Igen, stresszeltem. Már egyszer elvesztettem a legfontosabb nőt az életemben. Nem akarom mégegyszer - miközben ezeket mondta felállt, és megkerülve az asztalt eléd állt.

Te is felálltál, ő pedig megölelt. A fejedet a ruháján lévő prémbe fúrtad, és halkan szipogtál.

- Én sajnálom a feleségedet. Tudom, hogy nem helyettesíthetem őt de... - nem tudtad befejezni a mondatot, mert kicsit eltolt magatól, és megcsókolt.

- Túl sokat beszélsz - suttogta az ajkaidra, mielőtt újra megcsókolt.

A toronyba visszaérve leültetek a kanapéra, és elindítottatok egy filmet. Úgy terveztétek, hogy csak ketten nézitek, de ez nem igazán jött össze, ugyanis többen is csatlakoztak hozzátok: Wanda, Nat, Tony, és Bucky is. Bár az utóbbi inkább csak Zemot jött figyelni.
Már későre járt, és a film se volt túl izgalmas, így nem is csoda, hogy kezdtél fáradni. Egyre laposabbakat pislogtál, és az agyad se fogadta már be olyan jól az információkat, mígnem a fejed Zemo ölébe bukott, és elaludtál. A férfi először meglepve összerezzent, de amikor realizálta, hogy elaludtál elmosolyodott. Lehalkította a filmet, aztán átnyúlva feletted rád húzta a karfán pihenő takarót.

Itt vagyok ennek az izének a negyedik részével, remélem jó lett.
Szeretnék köszönetet mondani marvel_fan99, illetve StAlexaa akik nélkül nem szeretem meg ennyire ezt a karaktert.
Szóval innen is köszi.