Marvel és Egyéb Oneshotok

Egy üveg pia -Zemo (pt.2)

(T/N) -Te neved
(K/Sz) -Kedvenc színed

Idegesen topogtál a magassarkúddal az étterem előtt, miközben a (K/Sz) egyberuhádat igazgattad. Tudtad, hogy el fog késni, mert ismerted már annyira, de mégse gondoltad, hogy az első randitokról is el fog. Bár sosem mondta ki egyikőtök se, hogy randi lenne. Zemo - állítása szerint - csak vissza akarja fizetni, amivel tartozik.

- (T/N) - a hang hallatán összerezzentél, de persze egyből felismerted Zemo hangját.

- Késtél - tetted keresztbe a karod, és szembefordultál vele.

Ahogy megláttad, elöntötte az arcodat a pír. Nem volt rajta semmi különös, csak egy sötétkék ing, és egy fekete farmer. Eddig nem voltál ennyire beléesve, nem is tudtad, hogy most ki ütött beléd, de zavarodban inkább a földet kezdted bámulni.

- Elkéstem - bólintott. - De most itt vagyok - vont vállat. - Mehetünk?

Vonakodva bólogattál, és követni kezdted őt.

- Nagyon szép vagy ebben a ruhában - mondta hirtelen, és a derekadnál fogva közelebb húzott magához, mire az arcod felmelegedett. Ezt valószínűleg ő is látta, mert elmosolyodott.

Ahogy beléptetek az étterembe, leesett az állad. Nem volt éppen olcsó hely, ez egyből feltűnt. Egyszerre áldottad az eszedet, hogy nem valami hétköznapi ruhában jelentél meg.

- Mr. Zemo - bólintott a pincér, és elindult hátra.

- Erre kérem.

Megemelkedett a szemöldököd. Honnan ismerhetik őt? Járt már itt? Rengeteg kérdés merült fel benned, de inkább hagytad a dolgot. Helmut kihúzta neked a széket, aztán ő is leült, veled szembe. Nem volt nagy asztal, de romantikus volt, fehér terítővel. A tekinteted a férfire emelted, aki nem mondott semmit, csak egy pillanatra ismét elmosolyodott.

- Szóval, ez az az oldalad, amit nem ismerek? - billentetted oldalra a fejed kérdőn.

- Mondhatni, igen - nevetett halkan, és előre dőlt a székben.

Bizalmatlan tekintettel néztél a férfire, de ő nem nézett rád. Látszólag agyalt valamin, bár nem voltál benne biztos. Mindenesetre gondosan kerülte a tekintetedet, egészen a vacsora végéig.

- Mehetünk? - állt fel az asztaltól. Válaszul te is felálltál, felvetted a táskád, aztán elindultatok kifelé.

Menet közben Helmut keze a fenekedre csúszott, mire te kissé pironkodva bár, de visszahelyezted a csípődre az eltévedt végtagot.

- Hazavihetlek? - kérdezte, amikor kiértetek az épületből.

- Hogyne - válaszoltad, majd beszálltál a fekete autóba.

Valami metál zene szólt a rádióban, amit Zemo rögtön fel is hangosított. Már vagy öt perce ültél az autóban, amikor feltűnt, hogy nagyon rossz irányba mentek.

- Én nem erre lakom.

- Tudom én azt kicsim - válaszolta, rád sem nézve. De álljon meg a menet! Mióta becézget ő téged? - Én csak azt mondtam, hogy hazaviszlek. Azt nem, hogy kihez.

Teljesen lefagytál, és csak bámultál magad elé. Miért közeledik feléd ilyen hirtelen? Te egész idáig azt hitted, hogy nem tudja elengedni a halott felesége emlékét, amit meg is értettél. Fájdalmas lehet elveszteni a feleségedet, a fiadat és az apádat egy napon. Ilyen, és ehhez hasonló dolgokon agyaltál, mígnem arra lettél figyelmes, hogy a férfi leállítja a motort.

- Itt vagyunk - szállt ki a kocsiból a férfi, aztan megkerülve azt, kinyitotta az ajtót neked is, és nyújtotta feléd a kezét.

Felnéztél rá, és próbáltál mérlegelni: egyrészt vonzalmat éreztél iránta, és minél több időt akartál vele tölteni, másrészt azonban eddig csak haverok voltatok, és nem akartál az első randin semmi komolyat. Nagyot sóhajtottál, de végül a vágyaid megnyerték a csatát a józan eszed ellen, és elfogadtad a kezét.

A légzésed felgyorsult, ahogyan beléptetek a lakásba. Amint az ajtó becsukódott mögöttetek a férfi egyből megragadta a karod, és a falnak nyomott.

- Mit művelsz? - néztél rá kissé ijedten, annak ellenére, hogy pontosan tudtad.

- Mondtam, hogy visszafizetem, amivel tartozom - csókolt meg.

Te egy pillanatig se haboztál, azonnal visszacsókoltál neki. Lihegve váltatok el egymástól, és néhány pillanatig csak egymás szemébe néztetek, aztán Zemo ismét megcsókolt. Újra és újra. És minden csóknál egy kicsivel közelebb kerültetek a hálószobához.

Másnap, amikor kinyitottad a szemed, először azt hitted, hogy csak álmodtad, de aztán feltűnt, hogy nem a saját hálószobádban vagy.
Kómásan felültél az ágyban, és fel akartál öltözni, de realizálnod kellett, hogy Zemo lakásában nincs túl sok női holmi. Végignyitogattad a szekrényeit, de semmit de találtál, ami jó lett volna rád. Mikor végre elfogadtad, hogy itt tényleg semmi női ruhadarab nincsen, az ő ruhái közül kezdtél válogatni. Nem volt túl nagy a választék, ezért egy sima fekete póló és nadrág mellett döntöttél. A tükörbe nézve meg kellett állapítanod, hogy jól áll, szóval egy magabiztos mosollyal az ajkadon mentél ki a konyhába, ahol ő éppen a reggeli készítésre tett kísérletet.

- Jó reggelt - köszöntél vidáman, és az ajtóból nézted, ahogyan szerencsétlenkedik.

- Jó regg... - ahogy meglátta rajtad a saját ruháit elnyelte a mondatot. - Azok ott az én ruháim rajtad?

- Azok - rántottad meg a vállad, aztán mögé léptél. - Mit készítesz?

Zemo fájdalmasan felsóhajtott, aztán az ofaégett ételt a kukába söpörte.

- Inkább rendelek valamit - jelentette ki válaszadás helyett, és lehuppant a kanapéra.

- Jó ötlet - motyogtad az orrod alatt.

Itt vagyok egy újabb résszel, remélem tetszett
Köszönöm a kérést StAlexaa és marvel_fan99. (Most így nem is tudom, ezt olyan gagyi résznek érzem, de azért remélem tetszett)