Marvel és Egyéb Oneshotok

Első találkozás -Clint

(T/N) -Te neved

Fáradtan ültél a kanapén. Már napok óta nem aludtál rendesen, ugyanis két kislányt hordoztál a szíved alatt. Izgultál amiatt, hogy mi lesz, mi fog majd történni, ha megszületnek. Pontosabban inkább azon izgultál, hogy milyen anya leszel. Fészkelődni kezdtél, a lábaddal pedig megrúgtál valakit. Ijedten megugrottál, és arrébb rántottad a lábad.

- Mintha nem számítottál volna rám - sandított rád Clint, és elnevette magát.

- Nem igazán számítottam - vallottad be. - De szerinted jó szülő lennék? - szegezted neki kissé félve a kérdést.

- Ezt már megbeszéltük. Ne izgulj ezen - simogatta meg a hátadat - Bizonytalan időre visszavonultam a hősködéstől, sőt a városból is kiköltöztünk, mindezt azért, hogy segítsek a szülőségben, és hogy többet lehessek veled - válaszolta a férfi, miközben a falon lévő képekre tévedt a tekintete.

- Igen, tudom - bólogattál.

- Emlékszel még, amikor először talalkoztunk? - merengett el Clint, miközben még mindig azokat a képeket nézte.

Te is a fotókra pillantottál, amik akkor, azon az íjászversenyen készültek. Ó, igen. Tisztán élt benned az a bizonyos nap.

Mélyeket lélegeztél, a nyilat pedig az idegre helyezted. Csakis az előtted lévő piros céltáblára koncentráltál, amit muszáj volt eltalálnod, hogy megnyerd a versenyt. Fél szemedet lehunytad, hogy még jobban kizárd a külvilágot, ám ekkor olyan történt, aminek sosem szabadott volna. Legalábbis megfogadtad, hogy nem lesz ilyen. Közvetlenül a tábla mellett meglattál egy barna hajú férfit. A kezed megremegett, és ennek hatására elengedted a nyilat, ami eléggé célt tévesztett.

Mögötted az emberek suttogni kezdtek, te pedig, miután rájöttél mekkora hülyeséget csináltál, a fűbe helyezted az íjadat, és a meglepődött emberek nézésétől övezve elhagytad a pályát. A szemeddel azt a férfit kerested, aki az imént még ott állt a tábla mellett, de hiába pillantgattál, sehol sem láttad.

A közeli erdőbe menekültél az értetlen zsivaj elől, hogy kicsit lenyugtasd magadat. Elvégre elvesztettél egy versenyt, csak mert megláttál valakit.

A fák között csend honolt, ami voltaképpen tetszett. Senki sem zavart, csak a levelek susogása, és... Léptek zaja a hátad mögött. Megperdültél a tengelyed körül, hogy lásd, ki követett.

- Sajnálom, hogy elvétette a célt. - szólalt meg a férfi. - Úgy tűnt, én zavartam meg valamit.

- Nem, ez nem a maga hibája - tiltakoztál.

- Clint vagyok - nyújtott kezet neked.

- (T/N) - ráztad meg.

- Áh, gyönyörű név - mosolygott. - Lenne kedve eljönni vacsorázni velem?

- Hogyne - bólintottál mosolyogva.

- Hogyne emlékeznék - válaszoltad fülig érő szájjal. - Minden másodpercére.

- Szeretlek (T/N)

Itt vagyok egy újabb résszel, remélem tetszik.
Köszönöm a kérést SofiCarpenter-master.