Téves érzelem - Sekai f.f.

12.rész

-Hol lehet? Miért nem érkezett már meg? - JongSeo gondterhelten járkált, egy, a járda belső felén elhelyezkedő pad körül, min Jongin foglalt helyet. A lány ideges volt és feszült, viszont már nem az égő ház és holmijaik-, hanem sokkal inkább Sehun miatt. Nem értette, hogy gyermekkori barátjának mi tarthat ilyen sokáig, hogy még mindig nincs mellettük. Sehun körülbelül egy órányira lakhatott tőlük, a város belső részében, viszont a hívás óta már három óra is eltelt, a fiú viszont nem jött. Seo percenként tekintett az út egyik végére, ahonnan elvileg fel kéne bukkannia az ismerős, szürke járműnek, de az nem jött. Seo megpróbálta többször is felhívni legjobb barátját, de annak mobilja hiába csörgött, nem vette fel. - Nagyon remélem, hogy nem esett semmi baja. Egy kissé feszült volt a hangja és fáradt. - Jongin, nővére szavaira, bánatosan hajtotta le a fejét. Bűntudatot érzett, amiatt, mert eljött szeretett hyungjától, pedig még nem is tudta, hogy mi lehet vele. Ő csak reménykedni tudott, ahogy JongSeo; abban, hogy Sehunnak semmi baja, csak elakadt egy dugóban és nem hallja a mobil csörgését. Csak ebben bízott, pedig érezte, valami nagyon nincs rendben és talán az égő otthonuk most jóval kisebb gond, mint ami Sehunnal lehet. Fájt a szíve, ahogy belegondolt, az ő erős és kitartó hyungja, csak is miatta törött össze és ki tudja, hogy most milyen újabb sérülést szerzett. Csak is miatta és amiatt, mert ő képtelen volt kordában tartani magát, uralkodni saját maga felett és ahelyett, hogy gyáván elszaladt volna, szépen, felnőttek módjára megbeszélte volna ezt az egészet Sehunnal és vele maradt volna, hogy támogassa az idősebbet. De ő gyáva volt és elment, kisétált egy olyan ember életéből, aki tisztaszívből szerette és vigyázott rá. - Jongin, mi a baj? - JongSeo egy pillanat alatt termett, a halkan sírdogáló öccse mellett és keze közé vette a megviselt arcot.

-Semmi... - Jongin nem akart arról beszélni nővérének, hogy valójában milyen gyenge és hogyan is hagyta cserben Sehunt, aki egyáltalán nem érdemelte meg ezt, hiszen olyan jószívű vele mindig, mint ezen a világon talán senki. Az idősebb számtalan dolgot tett érte, ő pedig cserben hagyta, csak is azért, mert képtelen volt uralkodni magán és a különös érzelmein.

-Héj... nyugodtan elmondhatod. - JongSeo helyet foglalt öccse mellett a padon és egy szeretetteljes mosoly kíséretében tette egyik kezét gyengéden Jongin vállára.

-Noona... én... már nagyon régóta érzek egy különös dolgot, amikor Sehun hyung a közelemben van. Sokáig azt hittem, hogy ez a legnagyobb félelem jele, de aztán később rájöttem, hogy ez valami teljesen más dolog. Viszont még mindig nem tudom, hogy mi lehet ez. - Jongin kezei remegtek, lázasnak érezte magát, pedig valójában nem volt semmi baja. Most készült benne végbemenni egy nagy változás, ahogy JongSeo, szeretett nővére mellette ült és nem szólt semmit, csak hallgatott, várva a mondandó lényeges részét, azt, ami mindent megmagyaráz és amit az öccsének is el kell majd mondania.

Jonginnak sürgősen tudnia kellett, hogy amit éveken keresztül érzett Sehun iránt, az valami fantasztikus és megváltó dolog. Egy olyan dolog, ami csak akkor teljesedik ki igazán, ha majd az idősebb is tud róla és ha majd egymás karjaiba fognak omlani, sírva, reszketve, de boldogan, hiszen egy olyan jövő felé néznek, ami nem mindenkinek volt elérhető. Ezt az egészet pedig egy csók pecsételte meg, minden következő szerelmes csóknak a legelsőbbike. Egy olyan csók, ami nem keserű lett volna Jongin számára, mint Yifan csókjai, hanem édes, szinte már-már elérhetetlen, neki mégis itt volt egy karnyújtásnyira, csupán csak tisztába kellett lennie néhány dologgal.

-Mellette... mindig kiver a víz, folyton csak dadogok, a bőröm ég és a szívem majd kiszakad a helyéről, úgy dobog. - JongSeo elkerekedett, de egyben vidám szemekkel vizslatta elgyengült öccsét, ki nem értette ezekben a percekben nővérét. Csak érdeklődve tudta vizslatni a nála idősebb lányt, akinek egyre szélesebb és szélesebb mosoly terült el az arcán, a tekintete felragyogott és fejben talán már egy esküvőt szervezett.