Téves érzelem - Sekai f.f.

9.rész

-Ki tette ezt?! Válaszolj! - Sehunon újult erővel vette át a hatalmat; teste és lelke felett a harag. Szikrázó szemekkel nézett a megszeppent Jonginra, kissé vicsorítva fogaival, ahogy egyre jobban és jobban emésztette fel a düh. Legszívesebben megfojtotta volna azt, aki ezt tette a kisebbel. Eleinte hagyta, úgy volt vele, ha a házában tartja Kait, nem lehet semmi gond, de most, hogy már tudja, az illető játsznyi könnyedséggel tör be a házába is, úgy érezte, ez vért kíván. A börtönben akarta látni megrohadni azt a szemetet, aki képes volt egyre jobban koptatni Kai fényét, a saját mocskával. Sehun nem akarta a kisebbet megijeszteni, de olyan ideges volt, mint még talán soha. Képtelen volt fékezni az indulatokat, ezért olyan hevesen támadta le a fiatalabbat, hogy annak megszólalni sem volt nagyon ideje. - Ki tette?!

-Nem mondhatom el... - Kai teste heves remegésbe kezdett, félt ettől az egész szituációtól. Sehun eddig csak ápolta és vigyázott rá, most viszont úgy kifordult magából, hogy Jongin egyáltalán nem látta benne azt az embert, akinek oly' hálás volt, mint még talán soha senkinek. Bármit képes lett volna megtenni az idősebbért, most mégis, úgy igazán félt tőle és talán emiatt a helyzet miatt jött rá arra, mik a félelem valódi jelei. Nem azok, amiket eddig érzett, minden egyes pillanatban - mikor az idősebbel volt - hanem azok, amik most kész bombaként robbantak belsőjében. Még csak sírni sem mert, annyira meg volt rémülve és nem is Sehuntól félt jelenleg a legjobban, hanem attól, ha elárulja neki bántalmazójának kilétét, Sehun olyat csinál, amit nagyon nem kellene. Féltette az idősebbet, ezért nem akart beszélni, pedig már igenis érezte, a jég kezd felrepedezni.

-Miért nem?! Kai, csak segíteni akarok! - Sehun egyszerűen nem bírta felfogni a kisebb makacsságát. Tudni akarta, hogy ki bántja, hogy kitől fél ennyire, Jongin viszont a hallgatás mellett döntött, ami igencsak idegesítette az idősebbet. - Kai!

-Féltelek... - Néma csend áll be. Csak a halk levegővételek hangzanak fel a csendet néha megtörve. Sehun mereven bámulja az előtte ülő Jongint, próbálva megfejteni, hogy mi is történik közöttük pontosan. Az idősebb közelebb húzódik Kaihoz és az arcára simít, csillogó szemekkel, elvarázsolt tekintettel, mintha csak egy szerelmi vallomást hallott volna. Valamilyen szinten annak is számított Kai egyetlen halk, de határozott szava, ez pedig megmozgatott valamit mindkettőjükben.

-Miért féltesz? - Jongin nem tudta, hogyan kéne megfogalmaznia a választ. Csak meredt az idősebbre egy olyasfajta tekintettel, amit még egy kiskutya is megirigyelt volna és várt, hátha Sehun jobban tudja, mi ez most. Jongin nem értette, miért forrósodik fel egyre jobban a bőre, ahogy Sehun minél közelebb kerül hozzá, ahogy egyre határozottabban simít végig a bőrén.

-N.nn..nem.. tudom..h..hhh..hyun...hyung... - A régóta benne lévő furcsa érzések az idősebb felé, a már megszokott tünetekben jelentkeztek nála. A gyomra bukfencezett, de olyan jóféle módon; a teste lángolt; a szíve ezerrel vert, úgy érezte, mindjárt kiszakadt bordái rejtekéből. Még mindig nem értette, Sehun hogy válthat ki belőle ilyen érzéseket, de kellemes volt, ahogy ez az egész végig áradt a testén. Nem akart mást mostantól, csak továbbra is ezt érezni és mikor már csak pár centi volt közöttük, meglepő módon, Jongin szüntette meg a maradék távolságot. Azokban a percekben, a sok kellemes emóció elsöpört mindenféle gondolatot a fiatalabb fejéből. Nem gondolt arra, Sehun mennyivel idősebb nála; nem gondolt Seunghyunra és a fájdalomra; nem gondolt a lázra, sem a betegségre, mi ismét úrrá lett rajta; nem gondolt az iskolára; a nővérére; és nem gondolt Yifanra. Arra, hogy neki már van egy olyasvalakije, aki lehet nem örülne annak, ha mindezt megtudná. Nem gondolt Yifanra, mert míg az ő csókja furcsa, keserű érzetű volt, addig Sehuné édes, mint a friss nektár.

Sehun sem törődött semmivel azokban a percekben. Hevesen falta Kai ajkait, mintha csak egy jóféle drog lett volna, amit kapott. Boldogság áradt végig benne, minden nap élvezni akarta a puha, húsos ajkakat, érezni a szirupos ízt. Már tervezte az elkövetkezendő életét a fiatalabbal, mintha ez csak ilyen egyszerű lett volna, pedig még közel sem volt biztos, hogy valaha is együtt lesznek. Bármi történhetett volna ezután, még az is megeshetett, Jongin számára ez csak egy hirtelen felindulás volt, de Sehun fejét akkor elszállta a lila köd. Még mindig fájt a feneke a Chanyeollal töltött órák után, a lelke viszont felvirágozni látszott. Egy egyszerű mozdulattal húzta magához közelebb Jongint és az ölébe ültette, egy pillanatra sem szakítva meg a csókot.