Téves érzelem - Sekai f.f.

6.rész

-Mi...mit... akarsz? - Jongin ijedten húzódott a pad legszélére.

-Tudod te azt. - Seunghyun elmosolyodott, majd egy rántással közelebb húzta magához a védtelen, remegő fiút. - Régen volt már a kis kalandunk... Folytatni kéne. - Suttogta a fiatalabb ajkaira és egy erőszakos csókot kezdeményezett.

Jongin tehetetlenül kapálózott és ütlegelte a férfi mellkasát, de az nem mozdult, továbbra is hevesen falta a piros ajkakat. Fogaival felszakította a selymes alsó ajkon a bőrt és kezdte el belőle szívni a vért.

-Finom vagy... - Mosolygott Seunghyun Kaira. - És most velem jössz! - Kai próbált ellenkezni, kirántani karját az erős szorításból, de semmi sem vált be. Kétségbeesetten sírt és ordított torka szakadtából, de senki sem hallotta segélykéréseit.

(...)

Sehun szédült ugyan, de hirtelen ült fel ágyában. Az éjjeliszekrényen lévő órára pillantott, ami neon számairól a hajnali hat órát lehetett leolvasni. Sehun visszadőlt a párnák közé és egy nagyot sóhajtott. Még nem volt eléggé kitisztulva az alkohol a szervezetéből ahhoz, hogy képes legyen felkelni. Hasogatott a feje és aggódott, mert nem tudta, hogy mik történtek tegnap este. Az alsó ruházata teljesen hiányos volt, ezért a földre hajított boxert megszerezve, egyből felvette azt, majd tovább szenvedett. Nem csak a feje, hanem a szíve is fájt. Tudatosult benne, hogy szereti Jongint, de a fiatalabb nem viszonozza az érzéseit. Nem akart ezzel tisztában lenni, de muszáj volt, hogy képes legyen túllépni rajta.

Kintről egy hangos csattanás erősítette fel Sehun fejfájását, ki eme hirtelen hangra egyből füleihez kapta kezeit, valamivel tompítva a körülötte lévő zsongást. Sehun képtelen volt végig gondolni így hirtelen, hogy ki lehet még rajta kívül a házban, aztán eszébe jutott Kai. Tényleg! Vele is mi lehet? Hogy alakult a randi? Mikor ért haza? Sehun tényleg nem emlékezett semmire. Lassan tápászkodott fel fekhelyéről, majd egy szál pólóban és alsóban baktatott ki a hálóból. A fürdőből enyhe szipogást lehetett hallani, ezért oda ment először és kopogott be.

-Jongin! Te vagy az? Milyen volt az este? - A fiatalabb nem válaszolt, sokkal inkább próbált nem összeesni a fájdalomtól, ami a testében volt. Seunghyun ezúttal sokkal durvább volt, mint legelőször. Lila zúzódások borították arcát és testét egyaránt, ami, főként az engedetlenségének oka volt. A fenekéből pedig ömlött a vér. Semmi előjáték, csak egy borzalmas aktus volt az egész. - Kai? - Sehun aggódni kezdett. - Bemehetek?

-Ne! Nem kell! Jól vagyok... - Jongin próbálta magát minél tovább tartani. Görcsösen markolta a csap szélét, támasztékot keresve addig, amíg el nem jut a zuhanyig.

-Biztos? - Sehun furcsának találta a fiatalabb hangját, de nem akart benyitni a másik engedélye nélkül. - Csapkodásokat hallottam. - A fürdőből egy nagy csattanás szűrődött ki. Sehun nem várt, egyből benyitott. - Kai! - Ijedten szaladt a földön, kisebb vértócsában fekvő fiúhoz. - Jesszusom! Mi történt veled? - A fiatalabb válaszolni akart, de képtelen volt rá. Alig látott valamit, csak sötét foltok táncoltak szemei előtt a fejét ért ütés miatt.

Sehun gyengéden szabadította meg a fiatalabbat a ruháitól és szinte teljesen elborzadt a látványtól, ami elé tárult. Sírhatnékja támadt, ahogy visszagondolt a régen makulátlan bőrre, mit most véraláfutások borítottak. Milyen szemét tesz ilyet egy ilyen gyönyörű fiúval?

Kai gyengéden a zuhanykabinba lett helyezve és próbált valamennyire a valóságban maradni, de már így is nagyon fáradt volt. Sehun óvatosan mosdatta meg és mikor már nem ömlött belőle a vér, gyengéden egy száraz törülközőt tekert a vékony test köré és a karjaiba vette. A hálóba mentek, ahol lassan helyezte Jongint az ágyra és gyorsan elrohant egy másik törülközőért, amit a még mindig vérző fiú feneke alá rakott, majd betakargatta.