Téves érzelem - Sekai f.f.

8.rész

-Chanyeolh... - Sehun kissé fájdalmasan nyögött fel, mikor a felette tornyosulú egy újabbat lökött benne. Akárki nézte volna végig ezt, mindenki azt mondta volna, hogy a passzív fél egyáltalán nem élvezi, mert fáj neki. Ez így is volt és pont ezért tetszett Sehunnak az aktus. Fájdalmas volt és rossz, mégis tetszett neki, mert minden egyes fájdalom, ami ezzel jár, tompította a lelke fájdalmát. A szíve már nem akart kiszakadni a helyéről, csak csendben pityeregve sajgott a bordák és szerelem börtönében. - Mégh... - Chanyeol már fáradt. Sehunnak a mostani alkalommal sokkal jobban fáj az élve születés, mint eddig bármikor, ezért több fizikai fájdalomra is van szüksége ahhoz, hogy ne őrüljön meg.

-Sehun... ez már szexnek sem minősíthető. Hagyjuk abba, okés? - Könnyektől csillogó szemekkel nézett az alatta fekvőre, mire az bólintott egyet. Chanyeol hevesen lihegve dőlt Sehun mellé, szakadt róla az izzadtság, akár a másikról. - Ha ennyire sokáig bírod a heves mozgást, akkor miért nem nyertél még maratont? - Nevetett fel saját poénján. Sehunt akarta egy kicsit megnevettetni, vigasztalni ebben a szánalmas állapotban.

-Mert nekem Jonginra kell vigyáznom.

-Héj... most egy kicsit ne gondolj rá. Kérlek. - Chanyeol mindenféle kérés nélkül fordult Sehun felé és zárta karjai közé a kisebbet. - Biztos csodálatos srác lehet az a Jongin, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, de őszintén, én már utálom! Folyton fájdalmat okoz neked...

-Nem direkt csinálja. Szerintem... valamilyen módon segíteni akar nekem, mert látja, hogy valami nagyon nincs rendben, de... nem megy az neki vagyis... nem igazán akar neki úgy sikerülni, ahogy eltervezi... - Sehun fájdalmasan felsóhajtott. - Én szerettem bele rossz emberbe...

-Ne beszélj butaságokat... - Chanyeol néha egy egyszerű mozdulattal meg tudta nyugtatni a kisebbet. Annyira szerette Sehunt - nem szerelemből -, ha annak bármi baja volt, ő rohant.

-Rosszul tettem, hogy egedül hagytam...

-Nagyfiú már. Tud magára vigyázni. - Hiába a kellemes, nyugtató szavak, Sehun nem volt képes másra gondolni, csak Jonginra. Félt, ha egyedül hagyja a kisebbet egy óránál tovább, akkor annak baja esik úgy, ahogy eddig is számtalanszor. Nem akarta megint sebesen, összetörten látni Kait. Már így is úgy érezte, túl sok szárad a lelkén.

-Mennem kell.

-Sehun! - Chanyeol kissé kétségbeesetten kapott a menekülni készülű Sehun után. Őszinte aggodalommal nézett a kisebb szemeibe, ezzel adva tudtára a másiknak, őt nem érdekli Kai, nem érdekli Sehun tisztátlansága, nem érdekli semmi, Sehun épségén kívül. - Kérlek, csak óvatosan! Figyelj magadra is! - Sehun csak bólintott egyet, ez pedig még több félelmet szült Chanyeolba. Ez által úgy érezte, Sehun nem vette a tanácsát véresen komolyan, pedig kellett volna. Chanyeol sokszor nem mondott hülyeséget, nagyon bölcs embernek számított. Hatalmas mennyiségű empátia tömeg szorult belé, ez pedig azt eredményezte; ő bárkinek megértette a problémáját, bárkinek a bőrébe tudta képzelni magát.

A város itt kora reggel is már nyüzsgött. Sehun utálta ezt, mert így percek rakódtak egymásra, ezzel órákat szülve, míg ő vissza nem ér a lakására, Jonginhoz. Hirtelen olyan nagy felelősség vállalásnak érezte a kisebbet, mint még soha. Semmiképp nem tekintett eddig Kaira teherként, örült annak, van, aki vele él, viszont aztán annyi dolog jött össze, hogy képtelen volt másként gondolni rá. Jongin csak egy teher számomra. Maga Sehun se gondolta komolyan ezt, de muszáj volt egy kis negatív fényt is vetnie a fiatalabbra, hogy ne őrüljön meg. Jongin körülbelül egy hónapja élt nála és bizony Sehun gondjainak a száma, ebben az időszakban, jócskán nőtt. Ilyen a szerelem.