Mɪᴀᴛᴛᴀᴅ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

Epilógus

- Jennie?! -hallottam meg egy ismerős hangot.

Miután teljesen kitisztult a látásom alaposabban körülnéztem a szobába, majd rájöttem, hogy az az Én szobám volt. Sőt, nem is csak az enyém hanem Lisaé is.

L-Lisa?

Ez csak egy álom volt?!

- Minden rendben? -rontott be a szoba ajtón az ismerős hang gazdája.

- Úristen, élsz! -kiáltottam fel, majd kipattantam az ágyból, s odasiettem a lányhoz. -Te életben vagy. -szorítottam magamhoz, majd könnyeimnek utat eresztve fúrtam fejemet mellkasába.

- Még szép, hogy élek. -nevetett fel halkan, majd viszonozta ölelésem. -Miért ne élnék?

- Csak... Rosszat álmodtam. -motyogtam. -Ennyi az egész.

- Jól van. -simított végig hátamon. -Most már minden rendben van.

- Soha nem akarlak elveszíteni. -húzódtam el kissé a lánytól, majd egyik kezemet arcára vezettem. - Ez volt mindig is a legnagyobb félelmem, és most, hogy láttam ahogy leesel onnan... -gyűltek ismét könnyek a szemeimbe.

- Sh, nyugalom. -szorított újra magához a lány. -Túl makacs az őrangyalom ahhoz, hogy elveszíts.

Őrangyalok... Léteznek vajon?

- Legyen is az. -mondtam alig hallhatóan. -Ha már Én nem voltam az...

- Nem tudom, hogy mit álmodhattál, de nagyon megviselt. -távolodott el kissé, majd egyik kezét lassan arcomra vezette, s közelebb hajolt ajkaimhoz. -Nyugodj meg most már. -súgta ajkaimra, majd lassú csókba hívott. -Úgyse tudnál magadról levakarni. -mosolyodott el miután elvált tőlem.

- Nem is akarnálak levakarni. -jelent meg az Én arcomon is egy halvány mosoly. -Akkor Én lennék a világ legnagyobb hülyéje.

- Ebben egyet értek. -nevetett fel.

- Hé! -nevettem fel Én is.

- De csak akkor. -emelte fel mutató ujját. -Most még nem vagy hülye.

- Ha rajtam múlik nem is leszek. -mosolyodtam el.

- Mert ha rajtam akkor igen?! -háborodott fel.

- Azt csak Te tudhatod. -vontam meg vállaim.

- Hát akkor készülj fel Szerelmem, mert tőlem aztán tényleg nem szabadulsz. -nevetett fel "ördögien"

- Most megijedtem.

- Helyes. -mondta elégedetten, majd egy újabb csókba hívott.

*Soyeon, avagy Lisa őrangyalának szemszöge*

- Jézusom. -csaptam meg gyengéden homlokom. -És Én ezekkel vagyok összezárva már évek óta. -sóhajtottam fel. -Miket kell még majd elviselnem?!...

---------
Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok 💖💖
Remélem tetszett nektek a sztori😅
Szeretném még meg köszönni a rengeteg voteot és kommentet is💖💖💖
Továbbra is szeretettel várlak titeket Rózsabokor című új könyvemben.
Legyen további jó napotok
Sziasztooook💖💖