Mɪᴀᴛᴛᴀᴅ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

X

- Inkább tereljük egy kicsit át a témát Jenniere. -fordult felém mosolyogva Rosé.

- Egyetértek. -terelte rám a tekintetét Minho is. -Nem is tudunk rólad semmit azon kívül, hogy tegnapeste érkeztél.

- Hát... Mit kéne mesélnem? -kérdeztem egy kissé feszülten.

- Ugyan már Jennie. -nevetett fel kissé Jisoo. -Amit fontosnak tartasz, ilyenkor ezt szokás.

Kelletlenül dőltem hátra a székemben, majd tekintetemet végig vezettem a kis csapatunkon. Mindig is utáltam magamról beszélni, valahogy soha nem éreztem szükségét annak, hogy megismerjenek engem.

- Na mi van? Némasági fogadalmat tettél le hirte... -mondta volna Minho, ha az éppen az asztalunkhoz érkező pincér félbe nem szakította volna.

- A megrendeléseik. -állt meg egy mosoly keretében a nő.

Lerakta a kezében lévő hatalmas, kerek tálcát az asztal közepére, majd mindenre odafigyelve kipakolta megrendelésünket az asztalra.

- Hozhatok esetleg még valamit? -érdeklődött.

- Nem. Köszönjük. -felelte egy mosoly kíséretében a mellettem ülő fiú.

Miután ott hagyott minket a pincér, mindenki elemelte a saját italát, s kortyolgatni kezdte azt. Idegesen piszkálgattam poharam száját, majd egy sóhajt követően kezeimet az asztalra ejtettem, s hátra vágódtam a székbe.

- Mi a gond? -fordult felém kíváncsian Jisoo, miután lenyelte a szájában lévő kávé mennyiséget.

- Semmi. -mondtam alig hallhatóan, majd kezembe vettem az asztalon pihenő poharat, s lassan belekortyoltam tartalmába.

- Akkor meg mire föl ez a rossz kedv? -döntötte kissé oldalra fejét Rosé.

- Ti miért vagytok jóba? -csattantam fel egy kis habozás után. -Én és Lisa... Hát hagyjuk inkább. -húztam el a számat, majd előre görnyedtem, s rátámaszkodtam az asztalra.

- Mi történt? -kérdezte aggódva Rosé, majd Ő is rákönyökölt az asztalra, s minden figyelmét nekem szentelte. -Nem meséltél róla semmit... Szóval most itt az ideje.

- Hó-hó. -hőkölt meg Minho. - Nagyon szépen kérlek titeket, hogy avassatok be a dolgokba, mert így nagyon rossz. -nevetett fel kissé. - Kezdjük ott, hogy nem is tudtam, hogy Te ismered Lisat. -terelte felém tekintetét. - Olyan titokzatosak vagytok, hogy kezdek félni tőletek.

- Semmi ok a félelemre Minho. -jelent meg Jisoo arcán egy ördögi mosoly. -Nem azt terveztük, hogy elrabolunk és amikor nem figyel minket senki akkor elviszünk a legközelebbi erdős területre, hogy ott aztán... -folytatta volna, de Rosé szavába vágott.

- Jisoo! -kapta felé fejét. -Maradj már. -csapott egy kisebbet karjára.

- Jól van na... Már viccelődni sem lehet? -forgatta meg szemeit, majd tekintetét az ijedt Minho felé terelte.

- Öhmm... U-ugye...? -mutatott remegő ujjal Jisoo felé a fiú.

- Nem, nyugi. -ráztam meg kissé a fejem. -Vagy... Mégis?! -jelent meg arcomon egy hatalmas mosoly.

- Jennie! -csapott az asztalra Rosé. -Nyugi Minho. -fordult az ijedt felé. -Nem fognak tenni semmit, csak... Csak agyukra ment az innivalójuk. -mosolyodott el.

- O-oké... -dőlt hátra székében a fiú. -Na, de akkor csupa fül vagyok.

- Hát... -kezdtem volna bele a mese délutánba, ha az tuskó Jisung nem vágott volna közbe.