Mɪᴀᴛᴛᴀᴅ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

VII

Reggel az éppen felkelő nap sugarainak fényére ébredtem, mik az ablakon át egyenesen a szemhéjaimra világítottak.

Vettem egy mély levegőt, majd egy kisebb megmordulást követően átfordultam a másik oldalamra, s résnyire kinyitottam a szemeimet.

Miután kitisztult homályos látásom, megpillantottam a mellettem fekvő Lalisat ki még békésen aludt. Elmosolyodtam, majd kezemet lassan kihúztam a takaróm alól, hogy eltűrjem az arcába lógó tincseit, viszont hirtelen még jobban összeszorította szemeit, s motyogni kezdett valamit.

Érdeklődve figyeltem tovább a lányt, kinek szemhéjai közül lassan egy kisebb könnycsepp gördült ki, majd hirtelen kipattantak szemei, s felült.

- A-ap.. -mondta volna, de miután tudatosult benne, hogy itt vagyok elharapta a szó végét, s rám vezette tekintetét.

- Minden rendben? -ültem fel aggódva, majd egyik kezemmel nyugtató köröket kezdtem el rajzolni hátára.

- Persze. -mondta alig hallhatóan. -Egy perc és jövök. -kezdett el lemászni az ágyról, így kezemet visszaejtettem ölembe.

Miután talpaira állt a lány nyújtózott egy nagyot, majd megindult a szoba ajtaja felé, de még mielőtt kinyitotta volna azt rám nézett, száját pedig szóra nyitotta, de Én gyorsabb voltam nála.

- Nem fogok csinálni semmit, bízz bennem. -jelent meg arcomon egy halvány mosoly.

Nem mondott semmit, csak egy kis habozás után magára erőltetett egy apró mosolyt, majd kinyitotta az ajtót, s kilépett a szobából.

Tehetetlenül ültem az ágyon, majd tekintetemet félve körbevezettem a szobában, ugyan is tegnap már túl sötét volt ahhoz, hogy szemügyre vehessem a helységet.

A falak a világos barna színt kapták, a bútorok pedig a fehéret, így az egész szoba összhangban volt. Az íróasztalon, mi a szoba sarkában kapott helyet, rengeteg könyv pihent, mik felkeltették az érdeklődésemet.

Nagy nehezen kimásztam az ágyból, majd lassan odasétáltam az említett asztalhoz, s jobban szemügyre vettem az ott lévő tárgyakat.

A könyvek nagy része iskolai tankönyv volt, de volt pár életrajzi is, s egy kissé megviselt is min volt pár összegyűrt papír fecni is.

Lesöpörtem róla a papír galacsinokat, majd elemeltem a könyvet, s elolvastam a borítóján szereplő címet.

Egy kresz könyv...

Leakarja tenni a jogosítványt?

Egy kis habozás után visszahelyeztem a könyvet az eredeti helyére, majd tekintetemet a szekrénysora felé tereltem, minek a legvégén helyet kapott egy tetőtől talpig polcos szekrény, mi tele volt mindenféle apró tárgyal.

Odamentem az említett tárgyhoz, majd alaposabban átnéztem az ott heverő dolgokat. Volt pár kisebb plüss figura miket nagyon aranyosnak tartottam, de ezek mellett még sok más is volt, mint például egy bögre min egy "Te vagy a legjobb" felirat szerepelt, pár kép keret is elhelyezkedett a polcok sarkában, de nem volt bennük kép.

Ez elég fura... Miért szedte ki belőlük a képeket?

Végül már csak a legfelső polc maradt. Lábujjhegyre álltam, majd megvizsgáltam az ott helyet kapó dolgokat, mi egy szál elszáradt rózsából, s egy régi képből állt.

Kezembe vettem a képet, majd vizsgálni kezdtem a rajta szereplő embereket. Ő volt rajta. Lisa és egy férfi ki gondolom az apja.

- Mit csinálsz? -lépett be a szobába a lány.

- Én csak... Csak... -néztem rá félve.

- Te csak mi? Azonnal tedd azt le! -indult meg felém idegesen.

- Ő ki? -böktem a képen szereplő férfira.

- Mi közöd van hozzá?! -állt meg előttem a lány, majd megragadta a kép tetejét, s húzni kezdte. -Enged el! Nem is ismerlek, nincs semmi közöd az életemhez. -vágta hozzám szavait, majd egy nagyobbat rántott a képen minek hatására az elszakadt, így a kép teteje az Ő, míg a kép alja az Én kezembe maradt.

- Jézusom... É-Én nagyon sajnálom. -kaptam szám elé a szabad kezemet.

A lány lefagyva nézte az kezében lévő darabot, majd egy kis habozás után rám vezette az idegességtől lángoló szemeit.

- Menj innen. -szűrte fogai közt.

- T-tessék?

- Azt mondtam menj innen! -kiáltott fel, miközben az ajtó felé tartotta mutató ujját.

Lehajtottam a fejemet, majd a kezemben lévő kép darabot a lány kezébe nyomtam, végül pedig elindultam a folyosó felé. Miután kiléptem a szobából a mögöttem lévő ajtó erősen bevágódott minek hatására összerezzentem, majd egy kis habozás után célba vettem a földszintre vezető lépcsőt.

Gratulálok Jennie... Ezt most jól megcsináltad.

Gyorsan szedni kezdtem a lefelé vezető fokokat, majd miután leértem kezemet a bejárati ajtó kilincsére vezettem, majd le is nyomtam azt minek hatására a falap kitárult.

Szomorkásan hagytam el a házat, majd miután kiléptem a járdára még egy utolsó pillantást vetettem a lány ablakára.

Sajnálom...

A város utcái még mindig kihaltak voltak, ugyanis elég korán volt. Az utcák csendjét csak a fák lombjaiban megbúvó madarak éneke törte meg, mit Én előszeretettel hallgattam.

A Nap addigra már teljesen feljött, így az ég narancsos színét felváltotta a kék. Ahogy tekintetemet a magasba emeltem kedvet kaptam a repüléshez azonban nem lehetett.
Nem adhattam be a derekam a csalogató égboltnak, s bárány felhőknek mert a végén még megláttak volna.

Még mielőtt elérhettem volna az utca végét, egy csapat röhögcsélő lány fordult be az utcába, kiknek a hátán iskolatáska lógott.

Miután az egyikük rám nézett egy gúnyos mosoly ült ki arcára, majd összesúgott a többivel.

- Nézd már, még cipő sincs rajta. -szólalt meg az egyik.

- Ki lehet ez a lány, még nem láttam itt idáig. -érdeklődött egy szőke hajú kinek frufru fedte homlokát.

- Nem tudom, de nagyon gáz a csaj. -mondta egy fokkal hangosabban a középen haladó szőkeség minek hatására beljebb húztam nyakamat, s elsiettem.

Lehet el kéne vegyülnöm az emberek közt.

Végül is itt nem lehet mindennapi az, hogy mezit láb mászkál valaki...

Megálltam az utcavégén, majd körbenézte. Miután megbizonyosodtam arról, hogy teljesen egyedül vagyok a környéken, vettem egy mély levegőt, majd csettintettem egyet ujjaimmal minek hatására egy hétköznapi öltözetbe találtam magamat.

Talán így nem leszek annyira feltűnő.