Forever and Always |✓|

》10.fejezet - Minden ami utána következik《

Hát igen... mint mindennek ennek a nyaralásnak is eljött a vége, csak sokkal korábban, mint azt vártuk.

-Biztos vagy ebben? - kérdezte Cam az ágyon ülve.

-Muszáj... én csak... nem tudnék végignézni egy terhességet... - néztem a bátyámra.

-Megértelek - bólintott, majd amikor felültem mellé átölelt.

-Úgy érzem, hogy nem megy többé. Képtelen vagyok bármit is tenni. Én csak... annyira megszoktam, hogy Jack velem van mindig és most... nincs többé. Elment. És fogalmam sincs, hogy hogyan győzzem le ezt az érzést... - magyaráztam.

-Le fogod győzni. Ügyesebb és erősebb vagy, mint bármelyikünk. Tizennyolc évesen képes volt gyereket vállalni. Csak ne felejtsd el, hogy vannak melletted. Itt vagyok én és persze Shawn is, akiben jobban megbízol, mint talán bennem valaha is fogsz - magyarázta, mire nyitottam a számat, hogy cáfoljak, de csak megrázta a fejét. - Támaszkodj ránk is. Tudjuk, hogy neked volt a legnehezebb, de minket is érintett. Segíteni akarunk neked - nézett rám.

-Csak olyan nehéz... - suttogtam könnyes szemmel.

-Tudom Maya, tudom - ölelt magához szorosabban.

Tényleg nehéz volt. De mellettem voltak. És mindent megtettek, hogy egyszerűbb legyen. Mert ez nem csak nekem, hanem nekik is segített.

-Maya, lassan indulni kéne - nyitott be Shawn.

-Már kész vagyok - sóhajtottam, majd felálltam Cam mellől és letöröltem a könnyeimet.

Shawn egy szomorú mosollyal végigsimított az arcomon. Belesimultam érintésébe, majd megfogtuk egymás kezét. Shawn bőröndje már lent volt, így csak az én bőröndöm volt vissza.

Így szabad kezemmel megfogtam a bőröndöt és elindultunk le a nappaliba.

-Hogy vagy? - kérdezte Nash.

-Megleszek - mosolyodtam el halványan.

-Muszáj menned? - kérdezte szomorúan Hayes.

-Sajnos - öleltem át.

-Pihend ki magad - mondta bíztató mosollyal Aaron.

-Megpróbálom - biccentettem.

-Vigyázz magadra Maya - ölelt át Matt.

-Te is - suttogtam.

-Legyetek jók. Aztán ha bármi van, hívjatok minket - mondta Nash.

-Ti meglesztek? - kérdeztem mindenkitől egyszerre.

-Persze. Ne aggódjatok miattunk. Épüljetek fel, aztán ha sikerült megpróbálkozunk egy újabb összejövetellel, rendben? - nyugtatott minket Aaron.

-Itt a taxi - fogta meg a vállamat Shawn.

-Megyek - bólintottam és megfordultam.

Már épp mentünk volna ki, amikor meghallottam a lépcsőn kopogó hangokat, amint Rachel fut le.

-Maya, várj! - kiáltott utánam.

Hátra fordultam felé és megláttam a kisírt szemeit. Egy pillanatra megszakadt a szívem érte, de képtelen voltam a szemébe nézni. Nem az ő hibája, hogy Jack meghalt. Csak ő is terhes volt és féltem, hogy vele is megtörténik ugyanaz.

-Kérlek Maya… - fogta meg a kezemet.

-Engedj Rach… ne tedd ezt nehezebbé… - suttogtam.

-Kérlek, ne menj el Maya… hadd segítsek… - kérlelt.

-Mennem kell. Nem tudom végignézni, ahogy benned is megnövekszik egy gyerek - ráztam a fejemet szomorúan.

-Szükségem van rád Maya… jobban mint bárkire. Te tudod milyen érzés. Ha senki sem ért meg és csak a legjobb barátodra támaszkodhatsz. Ha csak ő fogad el… - mondta.

-Tudom. De egy ilyen csapás után nem megy. Nem tudom elfogadni. Gyászolnom… gyászolnunk kell - néztem végre rá könnyes szemmel.

-Ne tedd ezt… kérlek - suttogta szomorúan.

-Sajnálom Rach… - rántottam ki a kezéből a kezemet.

-Shawn… - próbálkozott a testvérénél.

-Mayának igaza van Rach. Addig nem tudunk igazán örülni érted, amíg el nem tudjuk fogadni a fiunk halálát - mondta Shawn. - De ahhoz idő kell. Sok sok idő.

-Kérlek ne menjetek… - folyt le egy könnycsepp az arcán.

-Szeretünk Rach - nyomott egy puszit a homlokára, majd újra megfogta a kezem és a bőröndjét.

Újra elindultunk és ezúttal senki sem szakított minket félbe. Bepakoltunk a taxi csomagtartójába és beültünk hátra.

-Hova lesz az út? - kérdezte a sofőr.

-A vasútállomásra kérem - mondta Shawn és elindultunk.

A többiek szomorúan néztek utánunk, aztán végül befordultunk és azon a nyáron nem láttuk őket többet. Az út a vasútállomásra csendben telt, csak az autó rádiója szólt.

-Köszönjük - fizetett Shawn a sofőrnek, amikor megérkeztünk és kiszedtük a csomagokat az autó hátuljából.

Ezután megfogta a kezemet és elindultunk az állomás épületéhez. Miután megvettük a jegyeket elmentünk a jó peronig és vártunk a vonatra.

-Jól vagy? - kérdezte Shawn.

-Jól leszek - néztem rá egy halvány mosoly kíséretében. - És te?

-Amíg te velem vagy, jól leszek - szorított egy kicsit a kezemen.

-Szeretlek Shawn - bújtam hozzá.

-Én is téged Maya - szorított magához.

Aztán megérkezett a vonat és mi felszálltunk. Az utat a városig egymás karjában töltöttük a gondolatainkba merülve, néha beszélgetve. És végül egy rövid taxi út után hazaértünk. Szomorúan, fáradtan és megfogyatkozva, de otthon voltunk, a saját házunkban. Semmit sem akartunk jobban, mint egy jó kis fürdő után be bújni az ágyba egymás mellé és végig aludni egy éjszakát. Hát így is tettünk.

♡♡♡♡♡♡♡♡
Remélem tetszett nektek és megérte ennyit várni. Sajnálom a sok időt a részek között, csak nem igazán van ihletem, hogy mit csináljak, vagy hogyan írjam le. Kisebb írói blockban vagyok, de lassan jönnek a részek!💜
♡♡♡♡♡♡♡♡