Forever and Always |✓|

》9.fejezet - Újabb veszteség《

Sírva szültem meg Jacket. Tudtam, hogy hat hónaposként nem fog megmaradni. Nem fejlődött még ki eléggé. Shawn fogta a kezemet és próbált nyugtatni. És végül sikerült. Fájdalmasnak fájdalmas volt, de annál szomorúbb... Elvágták a köldökzsinórt, amin keresztül etettem hat hónapon keresztül... És utoljára láthattuk őt. A kisfiúnkat. Olyan pici volt... mégis olyan gyönyörű... de halott volt. Sírva öleltem magamhoz utoljára és Shawn is sírva simogatta meg apró fejecskéjét. Utoljára. Aztán el kellett engednünk őt.

-Részvétem - mondta az orvos, majd kivitte.

Shawn nem ment vissza a nyaralóba, mellettem maradt egész éjszaka. Nem sokat aludtunk, hisz a fájdalom bennünk sokkal nagyobb volt, mint azt el lehetett volna viselni.

Másnap reggel végül hazamentünk. Egyikünk sem volt felkészülve arra, amit akkor fogunk megtudni.

-Sziasztok! - nyitott nekünk ajtót mosolyogva Gilinsky, de aztán lefagyott a mosoly az arcáról.

Valószínűleg azonnal rájött, hogy mi történt, így csak beengedett minket. Mindenki a nappaliban volt és beszélgetett. Ahogy beléptünk a nappaliba, mindenki felénk kapta a fejét. És természetesen mindenkinek lefagyott az arcáról a mosoly. Cam és Nash felálltak és odajöttek hozzám és átöleltek.

-Sajnálom - suttogta Cam.

Nem bírtam tovább és újból elsírtam magam. Belefúrtam a fejemet Cam vállába és belemarkoltam Nash pólójába. Úgy éreztem, hogy szétszakad a mellkasom. A fájdalom túl sok volt. Legszívesebben csak meghaltam volna.

Mindenki odajött hozzánk és átöleltek minket. De Shawn sosem engedett el. Fogta a kezemet és mellettem maradt. És legszívesebben így maradtunk volna, de nem tehettük. Lassan mindketten abbahagytuk a sírást és csak próbáltuk magunkba fojtani, hogy kicsikét jobb legyen. Ezen a ponton a sírás nem segített, csak még több sírásra késztetett minket.

Oké. Szóval Jack meghalt. És mi azt hittük, hogy itt vége a csapásoknak. Aha, hát persze. Most figyeljetek. Az élet egy hosszú szívásszéria és a boldogság csak egy rövid, pár perces szünet. Nekem kijutott egy kicsit hosszabb. De... ezzel vége volt.

-Cam! - hallottuk meg Rachel hangját, majd pár pillanat múlva meg is láttuk a lányt. - Cam...

Cam elengedett engem és a barátnőjére nézett. Rach azonnal a nyakába ugrott.

-Miért vagy ilyen boldog Rach? - kérdezte Cam összezavarodva, miközben megfogta a lábát, hogy le ne essen.

-Cam, terhes vagyok! - magyarázta Rachel boldogan, mire én elkezdtem szédülni.

-Nem érzem magam valami fényesen - néztem Shawnra ijedten, majd elsötétedett az egész világ és elájultam.

Oké, szóval az történt, hogy az információ eljutott az agyamig és egyszerűen a szervezetem olyan megterhelt volt, hogy nem tudott mit kezdeni egy újabb... "szívrohammal" és elvonta az agyamtól a levegőt, hogy kiüssön pár percre, hogy fel tudja dolgozni. Hű... ez elég durván hangzott, pedig csak elájultam. Na, mindegy...

-Maya? - hallottam Shawn hangját.

-Ah, a fejem... - fogtam a fejemet, miközben felküzdöttem magam ülésbe.

-Hogy vagy? - kérdezte aggódóan Matt.

-Azt hiszem jól - néztem rá.

-Úgy megijedtünk... - sóhajtott Nash.

-Hol van Cam? - kérdeztem.

-Rachellel beszélget. Azt hiszem elmeséli neki mi történt - mondta dühösen Shawn.

-Hogy vagy? - néztem Mattre és ő azonnal értette, hogy miről beszélek.

-Jól... csak megijedtem... - suttogta.

-Sajnálom - mosolyodtam el bocsánatkérően.

-Megleszek - vonta meg a vállát.

-És hogy van Mrs. Mendes és a kicsi? - kérdeztem Shawnra nézve.

-Jól. A kis Isaac épségben megszületett - mosolyodott el halványan Shawn.

-Ez a név gyönyörű - sóhajtottam.

-Igen - bólintott.

Lassan felálltam és elindultam felfelé. Shawn automatikusan elindult velem, de ránéztem.

-Sajnálom, de... egy kicsit egyedül kell lennem - tettem a vállára a kezemet.

-De... - kezdte, de megráztam a fejemet.

-Szeretlek Shawn - nyomtam egy puszit az arcára.

Shawn sóhajtva bólintott, majd elsuttogott egy "szeretlek"et és hagyott felmenni. Beérve a szobába leültem az ágyra, de aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve felálltam és letérdeltem az ágy elé. A tény, hogy hatalmas kocka vagyok sok-sok szempontból, sok mindent vezérelt. Így kötöttem ki ennél:

-Drága Jack. Remélem elfoglalod a helyed a Valhalla csarnokában. Köszöntsenek a valkűrök és vezessenek át Odin csatamezején. És ott vár rád majd atyád, anyád és minden testvéred, közöttük foglalod el a helyed a Valhalla csarnokában, ahol a bátrak örökké élnek - fejeztem be, majd hallottam a lépteket és kinyílt az ajtó.

-Minden oké? - kérdezte Shawn bejőve a szobánkba.

Felé fordultam.

-Jobban vagyok, ha erre gondolsz - néztem fel rá, majd felültem az ágyra. - Mondjuk… Amit Rachel mondott… Fájt. Nem azért, mert ő terhes. Nem… azért, mert féltem. Még csak tizenhét. És haragszom rá. És a testvéremre is. Tudom, hogy nincs jogom, hiszen ez az ő dolguk, az ő kapcsolatuk, az ő hibájuk, de haragszom rájuk. Tudták, hogy vigyázniuk kellett volna… de mindegy - ráztam meg a fejem. - Én csak… képtelen vagyok végignézni két ember terhességét, azután ami történt - hajtottam a fejemet a kezembe.

-Menjünk haza - javasolta Shawn, mire ránéztem. - Úgy nem kell látnunk és… otthon kicsit elfoglaltabbak lennénk.

-Rendben - sóhajtottam.

♡♡♡♡♡♡♡♡
Hát srácok… őszintén nem tudom mit mondjak. Elég depressziósak ezek a részek, de… C'est la vie. Hamarosan jön majd a 10.fejezet, várjatok türelemmel💜
♡♡♡♡♡♡♡♡