BORN TO BE YOURS - kygo ✓

34

- Ugye te sem gondolod komolyan, hogy a huszonnyolc év itt is megmutatkozik? - böktem a fejemre.

- Oké, igazad van - kuncogott.

- És bolond vagy, ha egy perce is azt hitted, kiakadok emiatt. Pont ellenkezőleg..az igazság az, hogy én Zacket nem igazán kedveltem, és már akkor eszembe jutott, mennyire összeillenétek Justinnal, mikor megkérdezte, mi a neved. A nézése mindent elárult - nevettem fel.

- Tényleg így gondolod? - sóhajtott nagyot.

- Teljes mértékben - bólintottam.

- Csak mert..na jó, a legjobban attól félek, hogy a korkülönbségre miként reagálnának az emberek.

- Nyolc év, Mad. Van ennél rosszabb is - közöltem. - És Justin tényleg..iszonyat figyelmes és kedves srác, még ha ez a 0-24-es baromkodása miatt nem is vehető észre - forgattam a szemem mosolyogva.

- Ahj, most úgy megölelnélek! Nagyon szeretlek, Yasmin, ugye tudod?

- Tudom, és én is téged - válaszoltam azonnal.

- Na, de baszki, nem ez volt az eredeti dilemma! Nyomás öltözni! - tapsolt kettőt, újra eszembe juttatva, mivel is töltöttem el már vagy fél órát.

Végül a választásom egy bézs, háromnegyedes ujjú, kicsit bővebb fazonú felsőre esett, amihez egy sima fekete, magasderekú farmert párosítottam. A sminkelést most sem vittem túlzásba, csupán egy kis korrektorral szempillaspirállal és szájfénnyel tettem elfogadhatóbbá az arcomat. Jégszőke tincseimet kivasalva hagytam a vállamra omlani, csak az oldalfrufrumat csatoltam el a fülem elé.

Az egészalakos tükröm előtt idegesen fújtam ki a levegőt, majd elővettem a zsebemből a telefonom, hogy csekkoljam, mennyi az idő. 17:45.

Még tizenöt perc.

Mivel a hívást már egy ideje megszakítottam Madisonnal, hogy ne a percek múlására koncentráljak, inkább mégegyszer átfésültem a hajam, a számra kentem még egy réteg szájfényt, és ismételten befújtam magam a Chanelemmel.

Anyuék egyébként nem voltak itthon - jesszus, már csak az kellett volna -, de tudtak arról, hogy Kyrre-vel találkozom. Minekután nekik fogalmuk sincs a shanghai történésekről, teljesen olyan véleménnyel vannak Kyrre-ről, hogy ő milyen kedves, figyelmes meg udvarias (oké, ez igaz is...).

És titkon tudom én is, hogy az a csók semmi komolyat nem jelentett neki. Legalábbis remélem.

Csak..annyira nagyon elhittem, hogy Marcus után végre tényleg találok valakit, akivel kapcsolatban nincsenek kétségeim - és az igazság az, hogy félek is egy kicsit.

Újrakezdés. Annyi mindent jelenthet; jót, és sajnos rosszat is.

Öt óra ötvenötkor végül úgy döntöttem, elindulok lefelé. Beleléptem a magassarkú bakancsomba, magamra kaptam a fekete ballonkabátom, és a táskám pántját a vállamra dobva mentem ki a lépcsőházba.

...

Kyrre Roverje hat óra után három perccel állt meg az épület előtt. Szinte esélyem sem volt arra, hogy elinduljak a kocsi felé, ugyanis ő azonnal kiszállt.

Szokás szerint tetőtől talpig feketében volt - egyedül a baseball sapkája hiányzott a szerelésből. Néhány rakoncátlan világosbarna tincs oldalra lógott; Kyrre ajkai azonnal mosolyra húzódtak, ahogy meglátott.

- Szia - köszönt.

- Szia. - Őszinte legyek? Rohadtul zavarban voltam.