Youth [S.M. ff] +18

8. fejezet

Elhűlve nézek a képernyőre, és nagyon kicsi kell ahhoz, hogy közöljem vele: szeretem őt. Inkább úgy döntök, nem írok vissza neki. Lassan elkezem összepakolni a cókmókom, és felállok a kávézó asztalától, ám a telefonom megint pityegni kezd, így idegesen nyúlok a zsebembe, és előszedem a tárgyat.

Shawn: Kérlek Bébi, csak... Találkozzunk, és beszéljük meg.

Keserűen felnevetek, majd pötyögni kezdem a választ.

Én: Nem, Shawn... Töröld a számom, és felejts el. Ne keress többet. Így lesz a legjobb.

Újból a zsebembe csúsztatom a telefont, majd az asztalra dobom a kávé árát, aztán lemondó mosollyal és összetört szívvel lépek ki a nyári hőségbe.

Augusztus 18. Szombat, 19:24

A tömeg szélén állva szuggerálom a színpadot. Viszonylag közel vagyok hozzá, mégis elég távol ahhoz, hogy Shawn ne vegyen észre engem.

A koncert közben nem kell aggódnom, rengeteg biztonságiőr fogja körbevenni a fiút, így a támadóknak esélyük sincs. Nem is akartam eljönni ide, hiszen utálom a tömeget, de Jane-nek sikerült meggyőznie. És végülis igaza van. Jobb, ha biztosra megyünk.

Még 6 perc van a koncert kezdetéig, de már mindenki teljesen be van zsongva. Egyszerűen az agyamra mennek. Alig kapok levegőt, és az, hogy meg tudjak mozdulni a tömegben, csupán álomnak tűnik. Egy négyzetmiliméternyi szabad hely sincs körülöttem.
Az emberek egyre hangosabban ordítják, hogy ''Shawn Mendes", mire elfog a hányinger. Hogy tudnak ennyire bálványozni egy előadót? Ez már undorító!
Még el sem kezdődött de már azt kívánom, bárcsak vége lenne. A fülledt levegő csak rosszabbá teszi a helyzetet, és az sem valami jó érzés, hogy a mellettem lévő csaj könyöke a bordáim közé ékelődik.
Bármit megtennék hogy most ne kelljen itt lennem, de sajnos nincs választásom.
A tömeg hirtelen egy emberenként visít fel, mire a színpadra kapom a tekintetem. Ahogy megpillantom Őt, a szívem akaratlanul is kihagy egy ütemet, és a forró levegő ellenére libabőrös leszek.
A fiú a mikrofonhoz rohan, megpengeti a gitárt, és lehajtott fejjel játszani kezd.
Ismerős dallam kúszik a fülembe. Tuti, hogy ezt már hallottam valahol!
"I wanna follow where she goes.." - hajol Shawn a mikrofonhoz. Igen, ezt már biztosan hallottam. Holding you back a címe, vagy valami ilyesmi.
Meg kell hagyni, a srácnak ijesztően gyönyörű hangja van. Hallatszik hogy nem playback-el, mégis az egész olyan tökéletes.
Ennek ellenére még sem kap el az a tipikus koncert hangulat, és duzzogva állok a tömegben. Az emberek körülöttem tombolnak, fiatal lányok az apukájuk nyakában csücsülve, bikinis luvnyák a barátjukra csimpaszkodva élvezik a zenét.
Ha nem ugyanaz a fiú feszítene a színpadon, aki nemrég még az ágyhoz kötözve kényeztetett, talán én is tudnék lazítani egy kicsit. Így viszont feszengve nézem a telefonom kijelzőjét arra várva, hogy végre eljöjjön az utolsó dal.
Már vagy kétszázadik alkalommal csekkolom az időt, amikor észre veszem, hogy Jane hív. Istenem, ha most felvenném, semmit sem hallanék. Át kell verekednem magam valahogy a tömegen!
Szerencsére eléggé szélül állok, de így is bele telik pár percbe, mire sikerül kiszabadulnom az emberek kavalkádjából.
A zene csaknem kiszakítja a dobhártyámat, így megpróbálok keresni egy kicsit csendesebb helyet. Körülbelül száz méterrel arrébb megpillantok egy konténert. Fogalmam sincs hogy hogy került ide, vagy hogy miért áll itt egy fesztivál kellős közepén, de ezzel nem foglalkozva közelebb megyek hozzá. Az ajtót kinyitva meglepetten konstatálom, hogy még nem fedezték fel a szex mániás párok, így teljesen üres az egész.
Belépek a sötét helyiségbe, és még mielőtt becsukom az ajtót hallom, ahogy Shawn a mikrofonba ordít.
"- A következő dal címe Youth. Mint tudjátok, egyre több a terror cselekény, és a..."
Nem tudom hogyan fejezi be a mondatot, mert hitetlenül felnevetve behúzom magam után a fém ajtót. Mit tud ő a terrorizmusról? Az agyam eldobom!
Mikor a helyzethez képest elég csendesnek vélem a környezetem, tárcsázom Jane-t, aki azonnal fel is veszi. Köszönés nélkül szólok bele a telefonba: