7. fejezet

1.1K 39 13
                                    

Ugye milyen furcsa, hogy a rész elején nincs kint, hogy "18+"?😂

IF I CAN'T HAVE YOU IS COMING BITCHES!!!! Ezt a részt holnap akartam kitenni, de baszki baszki baszki mikor megláttam, vagy két percen keresztül folyamatosan sikítottam, és megint nem fogok tudni aludni! ISTENEM DE BOLDOG VAGYOK! Ti mit gondoltok, milyen lesz? Szomorú? Csalódott? Pop, vagy inkább kicsit rock? Lehet hogy boldog lesz? Lassú vagy gyors? ÁHHH NEM TUDOK PÉNTEKIG VÁRNI!!!

"SHAWN MENDES? MÁRMINT AZ A SHAWN MENDES?"

2018. Augusztus 17. Péntek, 6:18

Lassan nyitogatni kezdem a pilláimat, de amint realizálom hogy hol vagyok, a szemeim úgy pattannak ki mint egy ijedt antilopnak, mikor meglátja az oroszlánt. Az elmúlt éjjel eseményei filmként vetítődnek le elmémben, én pedig egyre kétségbeesettebb vagyok. Jesszusom! Simán hagytam neki hogy megbüntessen és kikötözzön.

Lassan mocorogni kezdek ügyelve arra, nehogy felébresszem Shawnt. El kell tűnnöm innen, és soha többé nem szabad találkoznom vele! Nem helyes, hogy élvezem a társaságát. Hiszen katona vagyok, istenem! Nem kockáztathatom az ő életét azzal, hogy beengedem a sajátomba. Mi a fenét csinálok én? Tizenhárom éves korom óta nem randiztam senkivel, csak egyéjszakás kalandjaim voltak. Most meg elcsesztem egy küldetést azzal, hogy vele hancúroztam, chateltem vele, aztán simán igent mondtam egy randira! Azután pedig zokszó nélkül engedtem neki, hogy uralkodjon felettem. Mi a franc? Én szoktam uralkodni mások felett, és nem fordítva. És ha ez a sok szar még nem lenne elég, azt hiszem, kezdek érezni valamit iránta.

Szeretlek. - visszhangzik saját vallomásom a fejemben, amit éjjel mondtam. Elkerekedik a szemem. Basszus, én nem ilyen vagyok!

Úgy pattanok fel az ágyról, mint akit ágyúból lőttek ki. Minnél gyorsabban el kell tűnnöm innen, és vissza sem nézni. Villám gyorsasággal kapkodom magamra a tegnapi ruháimat, majd a kistáskámért nyúlva halkan a fürdőszobába megyek. Keresek egy használatlan fogkefét, gyorsan fogat és arcot mosok, aztán megcsinálom a sminkem. Több-kevesebb sikerrel a szívás foltokat is sikerül eltüntetnem, így elégedetten vonulok ki a helyiségből. Még egy lopott pillantást vetek a nyugodtan szundító Shawnra, aztán kiosonok a lakosztályból, és meg sem állok a legközelebbi kávézóig.

°°°

2018. Augusztus 17. Péntek, 6:57

Halkan nyitom ki a Jane-nel közös, lepukkant motelszobánk ajtaját reménykedve abban, hogy a lány még alszik. De sajnos nincs ekkora szerencsém. Ahogy benyitok a kis helyiségbe, Jane rettentő dühös meg foglak ölni pillantásával találom szembe magam, és már várom, hogy mikor kezd el ordítani velem. Viszont mikor megszólal, hangja meglepően nyugodt, ami csak még ijesztőbbé teszi a helyzetet. Mostmár tudom, hogy nem csak dühös, hanem egyenesen a pokolra kíván.

- Hol voltál?

- Én... - kezdem remegő hangon. Hiába vagyok katona, hiába ő a legjobb barátnőm, néha akkor is félek tőle. Például most. - Csak elmentem sétálni. Ki kellett szellőztetnem a fejem.

- Ne hazudj nekem! - rivall rám, mire kissé megugrok. - Ezek után ne merj hazudni nekem, Pihe! Egész éjjel fent voltam, tudom hogy nem jöttél haza este. Szóval? Hol voltál éjjel?

Összébb húzom magam.

- Csak felfedeztem a környéket, ennyi az egész. Benéztem pár bárba, meg ilyenek. - hazudom.

Youth [S.M. ff] +18Where stories live. Discover now