8. fejezet

875 39 19
                                    

Úristen, rengeteg kihagyásom volt. Talán még soha sem volt ekkora szünet és nagyon sajnálom, de egyszerűen a lelki fáradság miatt képtelen voltam írni, és hogy teljesen őszinte legyek, nem is nagyon hiányzott. Egészen eddig. Most viszont nagyon felbuzdultam és az elmúlt két napban minden "könyvemhez" írtam egy részt, szóval lessétek meg a többit is (Az I'm begging you-hoz majd a napokban érkezik, egyelőre még nem teszem ki, mert nem vagyok megelégedve vele) ❤️ Mégegyszer sajnálom, és nem is húznám a szót, szerintem kezdjünk is bele.

(Tudom hogy a rész elejét egyszer már kitettem véletlenül xd
Csak aznap este vettem észre, gyorsan le is töröltem, de addigra már elolvastátok páran. Viszont most négyszer hosszabbra írtam, szóval érdemes lenne elolvasni az elejét is újból)

"KIHAGYOTT SZÍVDOBBANÁS, KIHÚZOTT GYUFA"

Augusztus 17. Péntek, 11:16

- Figyelj Shawn... Nem találkozhatunk többet. Soha.

A vonal végénre csend telepszik, másodpercekig egyikünk sem szólal meg. Ám amikor épp bontani akarnám a hívást, Shawn rekedt hangon, csalódottan szól bele a kagylóba.

- Miért? Miért teszed ezt velem, Pihe? - suttogja, amitől összeszorul a szívem, és legyszívesebben azonnal a karjaimba zárnám őt. De nem tehetem. Ilyen meló mellett nem. Nem sodorhatom őt veszélybe.

- Mert nem helyes. - zárom rövidre a vitát. - Nem ismerlek, és te sem engem. Holnap este koncerted lesz. Arra kéne készülnöd, nem? - motyogom és érzem, hogy a fiú lefagy a vonal túlsó végén. Egy ideig várom hogy mondjon valamit, de nem teszi, ígyhát köszönés nélkül bontom a hívást. Meggyötörten újból a papírkötegre pillantok, emlékeztetve magam arra, hogy még korán sem ért véget kettőnk kapcsolata. Én igenis látni fogom még Shawnt, és a legrosszabb az egészben az, hogy úgy kell intéznem, ő ne vegyen észre engem. Teljesen inkognitóban kell maradnom, ami elég nehéz egy fesztiválon, idegen országban. Főleg úgy, ha érzéseket táplálsz a védenced iránt.

A telefonom megint megcsörren, de ezúttal kinyomom. Pár másodperc múlva SMS-em érkezik.

Shawn: Ha azzal van a baj, hogy szerinted nem vagyok átlagos, akkor szeretném ha tudnád - az vagyok. Ugyan olyan vagyok, mint a szomszéd srác, semmi több. Csupán ismernek páran. De ez nem jelent semmit sem a kapcsolatunkra nézve.

Gyúnyosan felnevetek, bár tudom, hogy ő ezt nem hallja.

Én: Páran, Shawn? Milliók követnek, és nagyjából egy milliárd ember ismeri a neved. Ez nem csak rólad és rólam szól.

Másodpercekkel később jön is a válasz.

Shawn: Még nem kellett volna ezt megtudnod. Nem akartalak elijeszteni. De úgy tűnik, sikerült.

Az üzenetet olvasva mérhetetlen düh töl el, magam sem tudom, miért.

Én: És meddig akartad titkolni? Mit gondoltál? Hogy két év múlva is hazudhatsz nekem? Meddig akartad játszani a normálisat?

Shawn: Soha sem hazudtam neked, Pihe. Egyetlen egyszer sem hazudtam arról, hogy ki vagyok. Minden amit mondtam vagy tettem, igaz volt. És nem játszom a normálisat. Az vagyok. Ugyan olyan ember, mint az összes többi. Veled sem viselkedtem másképp.

Shawn: Illetve de, veled pont másképp viselkedtem. De ez nem a hírnevemből adódik. Azért bántam veled máshogy, mert te... Te különleges vagy számomra. Többet jelentessz, mint mások. Azt hiszem, megkedveltelek. Nagyon is.

Youth [S.M. ff] +18Where stories live. Discover now