BORN TO BE YOURS - kygo ✓

33

Személy szerint utálok beteg lenni - oké, ez elég szar volt így, mert hát ki nem..na, mindegy -, de azt a részét a dolognak kifejezetten élveztem, hogy Yasmin a pénteket és a szombatot is nálam töltötte. Oké, lehet egy kicsit az agyára mentem (a legtöbbször szándékosan), de még ennek ellenére is vagy óránként feljött megkérdezni, hogy hogy érzem magam.

Szerencsére vasárnap estére már semmi bajom nem volt; valószínű, hogy a turnézás alatti napi három óra alvásnak ez a két nap levertség volt az utóhatása.

Ma van a találkozásunk napja, és akár gáz, akár nem, egy minimális mennyiségben félek ettől az egésztől. Mármint..eddig egy komoly kapcsolatom volt, Marennel - a többi nagyrészt egyéjszakás meg néhány hetes dolog, szóval khm, inkább hagyjuk. Viszont ha Marent és Yasmint összehasonlítjuk..ég és föld. Yasmin sokkal inkább visszahúzódóbb, és elég nehezen nyílik meg az emberek felé. Ez utóbbira leginkább a turné alatt jöttem rá, de már az első találkozásunkkor tudtam, hogy ebben a lányban van valami..valami, ami egy részben eltörte őt, és ez okozza a félénkségét.

Pontosabban Marcus.

Nem sokat beszélgettem vele róla, viszont Justin mondott egy-két dolgot, hogy a srác állítólag többször is megcsalta őt.

Kérdem én; Komolyan, ki a francnak jut eszébe megcsalni egy ilyen tünemény lányt?

Csak mondom..te is megtetted.

Akkor részeg voltam. Ráadásul, az a barom biztos, hogy többet tett egy sima csóknál.

Te jó ég, elmondani nem tudom, mennyire megbántam, hogy nem hallgattam Yasminra akkor, mikor azt mondta, menjünk vissza a nyaralónkba. A karjaimban tartva őt aludhattam volna el ahelyett, hogy Madison szobájából hallgattam a sírását.

Valld be, Kyrre, egy született balfék vagy.

Befognád már végre? Megköszönném.

Na, de visszatérve Marenre.

A hétfői találkozásunkból végül az lett, hogy ő jött el hozzám.

-Szia - köszönt elsőként, miután ajtót nyitottam neki. Hosszú hetek után most láttam először. Azonnal észrevettem, hogy szőke tincsei csupán a válláig érnek, és a megszokottól mégjobban eltérve enyhe hullámok bújtak meg bennük. Arcára egy halvány mosoly ült ki, ennek ellenére égkék szemei mégsem boldogságot tükröztek.

- Szia - szólaltam meg én is. - Gyere be - álltam arrébb udvariasan, mire csak egy halk köszi-t motyogott. - Kérsz valamit inni? - kérdeztem, mikor becsuktam magunk után az ajtót.

- Nem, köszi. Az igazság az, hogy másfél óra múlva lesz egy szponzoros találkozóm, de... - Itt megakadt, és nagyot sóhajtott. - De ezt az egészet előbb mindenképp tisztázni szeretném.

A nappaliba mentünk, ahol mindketten a kanapén foglaltunk helyet.

- Hogy vagy? - jött a sablon kérdés.

- Lehetnék jobban is - mosolyodtam el keserűen. - Te?

- Zavarban - vágta rá, halál komolyan, mire mindketten elnevettük magunkat, ezzel valamennyire oldva a feszültséget. - Szóval, öhm..jesszus, annyira hülyén érzem magam - temette az arcát a tenyerébe tehetetlenül.

- Hé - kezdtem kedvesen, és az ujjaihoz nyúlva óvatosan elvettem őket az arca elől. - Hányszor mondtam már a három év alatt, hogy előttem nem kell? - mosolyodtam el halványan. Maren szemei elhomályosodtak.

- Kyrre, én megismertem valaki mást - mondta hirtelen, de hangja elcsuklott.

Az igazat megvallva, erre számítottam a legkevésbé, így kicsit hirtelen ért a vallomása, de ha akartam volna sem tudtam volna haragudni rá, miközben mesélte, mi is történt abban a pár hétben Spanyolországban.

Rengeteg dolgot köszönhetek Marennek - ezért sem akartam végleg haragban elválni tőle. De bevallom, fájt a tudat, hogy csak így, ilyen rövid idő leforgása alatt eldobott magától majdnem három évet.

Rendben, mondjuk ez még mindig jobb, ha azt közölte volna, hogy terhes; komolyan, az elmúlt hetekben nem egyszer fordult meg a gondolat.

Nem arról van szó, hogy nem szeretnék majd családot alapítani, de hiába voltam huszonhét szeptemberben, úgy érzem, még határozottan nem állok készen az apaságra.

A jelenlegi célom az, hogy sikerüljön helyrehozni a dolgaimat Yasminnal.

Elnyerni a bizalmát, megmutatni, hogy ami Shanghaiban történt, csak egy botlás volt.

Megmutatni, milyen is igazán szeretve lenni.