Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

17.

-Miki..... Mikayla, kelj fel!-simogattam szőke haját, de nem mozdult. Felemeltem a fejét és az ölembe fektettem.-Kérlek..... Kérlek, ne csináld ezt!-elkezdtem szorítani a hasán lévő vágást, ahonnan ömlött a vére. Ez a tettem hatásosnak bizonyult, mert lassan alábbhagyott a vérzés. Lassan kinyitotta a szemeit, de csak résnyire.

-Shorter..... Jól vagy?-kérdezte suttogva.

-Jól vagyok.-zokogtam fel.

-Vicces..... azt hittem, nem fog sikerülni.-nevetett fel erőtlenül.

-Ez így unalmas. Azt hittem, jobb lesz.-mondta Arthur.

-V alaki vigye a lányomat a dokihoz és hozzák rendbe! A kínaival csináljanak, amit akarnak!-adta ki az utasításokat Dino. Bejött három ember. Egy lefogott engem, a másik kettő pedig elvitte a lányt.

-Hova visznek?!-vergődtem.

-Nyugalom.-vigyorgott a fogva tartóm.-Nem fog fájni.-megállt bennem a vér.

Amy szemszöge

Egy ágyon ébredtem, nyakig kötésben. Ahogy felültem, a hasamba fájdalom nyílalt.

-Tényleg, hiszen leszúrtak.-motyogtam magam elé, mikor rájöttem, hogy mi is történt. Lassan mozogtam. Felálltam és felvettem egy köpenyt, ami ott volt a székem háttámláján. Ki kell szabadítanom Ashéket!

Mikor kijutottam a szobámból, Yau-Si, avagy Yut-Lung állt előttem. Gyorsan hátraléptem, de meg s bántam egyből, mert meghúzódott a seb. Felszisszenve odakaptam a kezem. Elestem volna, de a kínai kígyó megtartott.

-Ne olyan hirtelen. Könnyen felszakadhat a seb.-csitított.

-Mi a fenét keresel itt?-kérdeztem nyöszörögve.

-Jöttem megnézni, hogy vagy.-segített fel függőlegesbe.

-Amint látod, már magamnál vagyok. Most pedig, ha megbocsátasz, dolgom van.-löktem el és elindultam a kivégző terem irányába.

-Várj!-kiáltott utánam.-Erre szükséged lehet.-nyújtott felém egy kulcsot.

-Köszi-mondtam, miközben kikaptam a kezéből. Amilyen gyorsan csak lehet, lebotorkáltam az alagsorba.

Mikor benyitottam, szörnyű látvány fogadott. Ash még mindig meg volt láncolva, de teljesen összeverték. Odamentem hozzá és elkezdtem ébresztgetni.

-Ash. Ash, ébredj!-szólongattam, mire lassan magához tért.

-Mikayla.... Mit keresel itt?-kérdezte halkan. Ekkor láthatta meg az egész felsőtestemet beterítő kötéseket, mert kicsit kikerekedett a szeme.-Ide figyelj, vissza kell menned és meg kell keresned a dokit. Ha ilyen tempóban ázik át a fásli, nem valószínű, hogy túléled.

-Leszarom. Meg foglak menteni. Mindkettőtöket.-néztem a smaragd szemekbe. Hirtelen lépteket hallottam meg.-Ez a kulcs nyitja a bilincseket. Az összeset.-mutattam neki és betettem a zsebébe.-Sok sikert.-öleltem meg és amennyire csak tudtam, kiszaladtam a teremből.

Mikor biztonságban voltam, neki támaszkodva a falnak álltam meg pihenni. Kicsit megemeltem a köntös mellkasát.

-És igaza volt.-néztem a teljesen tocsogósra ázott kötéseimet.-El kell jutnom Dr. Alvarezhez, hogy rendbe tegye.-indultam meg. Éppen, hogy kihúztam a doktornő szobájáig, mert amint bekopogtam, a lábaim felmondták a szolgálatot.

-Ki az?-szólt ki. Tovább kopogtattam, nem volt erőm felállni és bemenni.-Tessék befáradni!-hallottam a hangján, hogy ideges, így próbáltam válaszolni.

-Amy vagyok.-mondtam félhangosan, mert másra már nem futotta. Alig láttam már a vérveszteségtől.

-Gyere be, Amy!-szólt ki, de csak püföltem az ajtót, egyre gyengébben.-Nem tetszik ez nekem.-hallottam, ahogy felkel a székből és elindul az ajtó felé. Mikor kinyitotta, majdnem beestem, de időben megfogott.-Mi a fene történt veled?-a válaszadásra már nem voltam képes. Már semmit sem láttam. Éreztem, hogy a hátamra fordít.-Édes Istenem!-kiáltott fel. Léptek zaja hallatszott.

-Mi történt, doki?-kérdezte egy férfi hang. Ismerős volt. Túl ismerős.

-Brandon, ne csak állj ott, hanem gyere és segíts! Ha nem haladunk, a kis védenced lazán elvérzik!-felemeltek a padlóról, de azt már nem éreztem, mikor letettek. Elragadott a végtelen, jótékony sötétség.

Ash szemszöge

Miután Amy kiment, megint egyedül maradtam. Max aludt. Nagyjából negyed óra telhetett el, mikor egy ismerős ember futott át a termen.

-Dylan!-szólítottam meg, mire megállt.-Mi történt? Mit keresel itt?-kérdezgettem.

-Végig Dinonak dolgoztunk. Brandon is. De nem vitt rá minket a lélek, hogy beköpjünk titeket.-vakarta a tarkóját.

-Mire ez a nagy rohanás?-faggattam továbbra is.

-Amy hatalmas pácban van. Nincs több 0- vér raktáron, ami neki kellene. Nekem pedig olyan van. Szóval most mennem kell.-ezzel a végszóval távozott. Ki kell szabadulnom innen! Minél előbb!

Elkezdtem lengetni magamat, mint egy hintán. Nem sokkal később már elkezdett csörögni a lánc is, én pedig lassan, de biztosan elértem azt a sebességet, hogy átforduljak. Mikor ez megtörtént, megkapaszkodtam a keresztgerendán és felmásztam a tetejére. Ekkor kelt fel Max is.

-Végre ébren, mi?-nyitottam ki a bilincseket.

-Honnan van neked kulcsod?-kérdezte, miközben őt is kiszabadítottam.

-Berepült egy bukott angyal és odaadta.-szórakoztam. Értetlenül meredt rám.

-Minden oké?-kérdezte.

-Áh, hagyjuk. Majd elmondom. De most ki kell szabadulnunk innen. Amy is jön, de ő már húzósabb lesz, hogy túléli-e.-morogtam. Kérlek, Amy! Tarts még ki egy kicsit!

Na, Hellóka! Itt is lennék az új résszel! Amint olvashattátok, felfedtem a mi egyetlen G.-nk mocskos kis titkát. Kommentben írjátok le, ti számítottatok-e erre? Kíváncsi vagyok! De én egyenlőre ennyi lettem volna!

Halálcsók!