Particular Taste [S.M.] ✓

22. rész

-Szilveszter-

Milyen jó is az év utolsó napja nem? Lezárunk egy évet, s egy újba kezdünk bele. Mindenki várja, amikor éjfélt üt az óra és átlép az új "kezdetbe". Új év, új lehetőségek és sok izgalom, amit a jövő tartalmaz. Párok szerelmes csókjukkal pecsételik meg az új esztendő kezdetét és ezt mi sem tettük máshogy Shawnnal. A Torontói főtér közepén a sok ember között számoltunk vissza, s vártuk az éjfélt. A legjobb emberekkel voltam körülvéve. Ott volt Shawn, Rory, Cameron, akik a legfontosabbak számomra. Nagy volt a tömeg és nagyon zsúfolt volt az egész, de ugyanúgy lehetett érezni azt a megszokott izgalmat.

Na de várjunk, ne szaladjunk ennyire előre!

Reggel
-Ébredj Baba. Szilveszter van.-ébresztett édes mosolyával Shawn.
-Nem akarok szilvesztert.-nyöszörögtem karjaiban.
-Miért? Első közös lenne.-puszilta meg az arcomat.
-Tudom, csak az a probléma nálam, hogy nem szeretem.-néztem barna szemeibe, amik még fáradtan csillogtak.
-Miért?-húzta össze szemöldökeit.
-Félek a tüzijátékoktól és a hideget sem csípem annyira.-húztam el a számat.
-De Pici mellettem nem kell félned.-mosolygott rám édesen.
-Tudom, de akkor is. Mindig is féltem tőlük és ez soha nem fog szerintem változni.-ráztam meg a fejem.
-És mi lenne ha elmennénk este és jönnének Camék is?-könyökölt fel.
-Jó, de igérd meg, hogy nem veszítesz el abban a tömegben.-tekintettem rá.
-Megigérem.-nyomott rövid csókot ajkaimra.

Lassan kivánszorogtunk az ágyból a konyhába reggeli gyanánt, de mivel anyu még most is dolgozott egyedül voltunk.
-Mit szeretnél enni?-kérdeztem miközben kinyitottam a hűtőt.
-Jó lesz a rántotta.-ölelt át hátulról.
-Feltöröd a tojásokat? Addig csinálok kávét.-tekintettem rá kérdőn.
-Uhum.-bólogatott majd a kezébe adtam a tojástartót.
-Te mennyit eszel?-kérdezte.
-Kettőt.-mondtam miközben elővettem két bögrét és azokba készítettem kávét.

Miután elfogyasztottuk a reggelieink megnéztünk egy filmet, s megkérdeztük Roryékat az estéről és igent mondtak. Az egész délelőttöt és a fél délutánunkat lustálkodással és beszélgetéssel töltöttük. 3 óra körül anya is hazaért.
-Kéne készülödni nem?-kérdezte rám pillantva Shawn.
-Még csak 4 óra van. Mikor akarsz te kimenni 6-kor?-húztam össze a szemöldököm.
-Nem dehogy. 11-re gondoltam.-nevetett halkan.
-Akkor minek készülődjek?-húztam össze a szemöldökeim.
-Mert mire elkészülsz új év lesz.-nevetett édesen.
-Héé! Nem vagyok Rory!-pillantottam rá felháborodva.
-Jó, elnézést Ms. Payne.-tette fel védekezően kezeit.
-Még meggondolom.- kezdtem el cukkolni.
-Még ma.-mosolygott rám. Nevetés visszatartása gyanánt alsóajkamra haraptam.
-Nyugalom, majd még ma megkapod a választ.-engedtem ki mosolyom.
-Édes vagy.-tűrt egy kósza tincset a fülem mögé. Tekintetét belefúrta kék szemeimbe és nem is vette el onnan. Arcom színe egyezhetett a vörös párnáimmal és a pulzusom is az egekben volt. Elveszi ez a fiú az eszem.

****

-Indulhatunk?-kérdezte Shawn mikor az ajtóban álltunk este 11-kor.
-Azt hiszem.-mondtam félve.
-Vigyázzatok magatokra!-mondta anyu majd kiléptünk a házból.

Shawnnal egymás kezét fogva indultunk meg a torontói tér felé, ahol valószínű már gyülekeztek az emberek.
-Ne félj Szívem.-puszilt a hajamba Shawn.
-Nem félek ha a közelemben vagy.-bújtam hozzá.
-Szeretlek.-szorított magához.
-Mindennél jobban.-csókoltam meg.

10 perc séta után a helyszínre érkeztünk, ahol megpillantottuk Roryékat is.
-Sziasztok.-mosolyogtam rájuk.
-Helo.-mondták majd megöleltük egymást.
-Van még fél óránk nem iszunk meg valamit?-kérdezte Cameron.
-De megihatnánk. Van itt a közelben egy kávézó.-mondtam mosolyogva.

Lassan sétálni kezdtünk majd elérkeztünk a jól ismert Old Coffee nevű kávézóba.
-Emlékszel?-nézett rám Shawn.
-Persze, hogy emlékszem.-nyomtam puszit a szájára. Odasétáltunk egy úres boxhoz majd leültünk oda.
-Sziasztok! Mit hozhatok?-jelent meg az asztalunknál egy barna hajú lány.
-Én egy forrócsokit kérek.-mondta Rory.
-Szintén.-mosolyogtam a lányra.
-Én egy kakaót kérek és ha van akkor csokis muffint.- mondta Shawn. Meg sem lepődöm. Muffin zabáló.
-Egy cappucchino lesz.-mondta végül Cam és a pincérlány mindent felfirkantott a füzetébe és elment.

Miután elfogyasztottuk a kikért dolgokat kimentünk a kávézóból és a tér közepét vettük célpontba.

-Huu, de hideg van.-mondta Rory.
-Már megszokhattad volna 17 év alatt, hogy Kanadában hideg van.-kuncogogtam mondatán.
-Kapd be.-öltötte rám nyelvét.
-Tudok neki egy jó meleg helyet.-húztam fel a szemöldököm.
-Jézus, hova kerültem?-kérdezte Shawn, miközben a sötét eget kezdte kémlelni. Hát tesó, asszem Kanadában vagyunk.
-Én is ezt kérdezem.-sétált Rory mellől Shawn mellé Cameron.
-Jaj, fiúk ne mondjátok, hogy ti ilyenekkel nem szoktatok poénkodni. Mindketten piszkos fantáziával rendelkeztek, s nem arról vagytok híresek, hogy a fejetekben lévő mondatokat magatokban tartsátok.-magyaráztam nekik.
-Asszony nyugalom.-mondta Shawn miközben megfogta a kezem.
-Hogy mi?-húzom fel az egyik szemöldököm.
-Semmi Baba.-mosolygott édesen.
-Helyes!-böktem meg az orrát.
-Pimasz!-fonta össze kezeit maga előtt.

Végül 2-3 perc séta után megérkeztünk a helyszínre, ahol mindenki össze volt tömörülve. Mi kicsit hátrébb elhelyezkedtünk, hogy elférjünk kényelmesen, de így is lássuk majd a tüzijátékot, amit bevallok, hogy egyátalán nem vártam. Tipikusan remegtem és a kezeimet tördeltem idegességemben. Tudom nem a legjobb tulajdonság, de ezt szánta nekem a sors.
-Kicsim,nem fázol?-kérdezte Shawn.
-Csak egy kicsit, de kibírom.-küldtem neki egy széles mosolyt.
-Rendben.-viszonozta kedvesen gesztusom, majd szorosan magához húzott. Melegséget nyújtó mellkasába fúrtam a fejemet, s Ő hátulrol ölelt át.

-HÁROM, KETTŐ, EGY!- számolt vissza tömeg velem együtt, majd mikor éjféjt ütött az óra, Shawn miután kimondta az egy szót szembe fordított magával és a számra tapasztotta a sajátját. Gesztusát viszonoztam, majd hirtelen összerezzentem a tüzijátékoktól és ijedtségemben elhúzódtam tőle.
-Kicsim nem kell félned, itt vagyok!-ölelt szorosan magához, miközben azért fel-fel pillantottam a színes fényekre, amik az égen terültek el.

-Boldog új évet!-öleltük meg egymást csoportosan.
-BUÉK!-kiabálta Rory mosolyogva.
-Most már mehetünk haza?-tekintek Shawnra.
-Nem akarsz bulizni?-mosolygott lelkesen.
-Kihagynám.-húzom el a számat.
-Jaj te lány.-ölel át.-Boldog új évet, ha még mentek valamerre vigyázzatok és óvszert használjatok!-kacsint Shawn, mire mellkason csapom.
-Shawn Mendes! Kultúráld már magad!-húzom össze a szemöldökeim.
-Azert nektek se árt!-mondja Cameron.
-Kussolsz!-tartom fel a mutatóujjam.
-Na asszem megyünk!-rángatja el Rory a barátját. Jobban is tette mert még a végén nem lesz neki soha gyereke.
-Sziasztok!-köszöntünk el egymástól majd mi is haza felé indultunk.

10 perc múlva a kapu előtt álltunk és ott figyeltük a távolban felszálló tüzijátékokat.
-Shawn!-szólítottam meg.
-Mondd Kicsi!-mosolygott le rám.
-Szeretlek!-néztem barna szemeibe.
-Én is téged!-nyomott rövid csókot ajkaimra.

Miután bementünk a házba anyával is ünnepeltünk majd elmentünk Shawnnal lefürödni majd nem sokkal utánna aludni.
-Olyan jó így lenni. Csend van és nyugodt minden. Bárcsak megállna az idő!- mondtam miközben a kézfején lévő fecskéjét rajzoltam körbe.
-Teljesen igazad van.-puszilt a hajamba.
-Alszunk?-kérdeztem.
-Aludjunk!-mondta, majd lekapcsolta az éjjelin pihenő kislámpát.
-Jó éjt.-néztem fel fáradtan csillogó szemeibe.
-Neked is.-mosolygott rám édesen, majd mellkasán nyomott el az álom.