Particular Taste [S.M.] ✓

14. rész

S H A W N

Olyan éjjel 2 körül arra ébredtem fel, hogy Tessa köhög és nagyon gyorsan próbál levegőt venni, viszont nem igazán jut oxigénhez.
-Tessa minden rendben?-kérdeztem aggódva.
-Nem...-köhögött tovább.-hozd ide a táskám.-lélegzett még szaporábban mire kikeltem az ágyból és villámgyorsasággal nyúltam a táskájáért.

-Jézusom mi történik?-kérdezdtem ijedten mire Tessa kivett a táskájából egy L alakú dolgot amit a szájába vett és kétszer megnyomta, az pedig valamit a szájába spriccelt. Lassan kifújta a levegőt és egy kicsit jobban lett.
-Tessa ez mi volt?-kérdeztem ijedten.
-Majd mindent elmagyarázok, de most engedd meg, hogy kinyissam az ablakod.-nézett rám.
-Persze.-mondtam majd felállt az ágyról és kitárta az ablakot és ott időzött egy ideig.

T H E R E S A

Mély levegőket véve könyököltem az ablakpárkányon ami viszonylag hideg volt, de el lehetett viselni. Egyszer csak két kezet éreztem a derekamon ami tudtam, hogy Shawn mert nem tud nyugton maradni amíg nem tudja mi történt.
-Ez mi volt?-tette állát a vállamra.
-Befulladtam.-mondtam miközben bambultam tovább ki az ablakon.
-Mármint?-kérdezte értetlenül.
-Asztmás vagyok. Nem mondtam el mert nem akartam, hogy aggódj, de most muszáj elmondanom mivel megtörtént amit nagyon nem akartam.-mondtam mély levegőket véve.
-Manó nekem mindent elmondhatsz.-ölelt szorosan magához.
-Tudom.-viszonoztam ölelését.

-Egyébként ne aggódj, ez nem gyakori csak akkor jelentkezik, ha túlterhelem a tüdőm vagy valami ilyesmi. Például futásnál néha haldoklok, de most se nem futottam, se nem terheltem a tüdőm tehát nem tudom mitől volt.-fordultam meg kezei közt. Tekintetünk összekapcsolódott és csendben figyeltük tovább egymást.
-Ha bármi ilyesmi van szólj.-mosolygott biztonságot nyújtóan.
-Ígérem.-vontam szoros ölelésbe.

-Mostmár minden oké? Mehetünk vissza aludni?-simogatta meg a hátam.
-Persze.-mondtam majd becsuktam az ablakot és visszabújtunk a takaró alá. Shawn a bal olalon helyezkedett el, én pedig a jobb oldalon a karjai között.
-Énekelsz nekem?-fordultam szembe vele.
-Ilyenkor?-kérdezte tekintettel a családjára és, hogy éjjel van.
-Halkan?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Rendben, de akkor aludj is el rá.- ölelt mégjobban magához, majd bólintottam és halkan énekelni kezdett.

Bársonyos hangja gyógyírként hatott rám és egyből lenyugtatott. Forró lehelletét éreztem a nyakamon amitől rögtön kirázott a hideg. Rekedtes hangja olyan édessé tette és a dal amit énekelt szintén tökéletes volt. Egy idő után pedig elnyomott az álom.

****

Reggel arra ébredtem, hogy a redőnyön beszűrödő kör alakú fénypontok világítják meg a sötétkék falú szobát. Szemem álmosan kinyitottam és először végignéztem a szobán majd a tekintetem az engem szorosan magához húzó fürtösön állapodott meg.

Halkan próbáltam meg lefejteni magamról Shawn kezeit viszont ez a szerencsétlen ágy persze, már attól recsegett ha levegőt mertél venni rajta. Napközben amúgy fel sem tűnik, de amikor az ember csendben szeretne felkelni, hogy ne keltse fel azt aki még alszik olyan erősséggel hasít bele a csendbe, hogy az hihetetlen.

-Rossz próbálkozás Payne, innen nem szabadulsz.-szólalt meg mély rekedtes hangján majd mégjobban magához szorított.
-Ne haragudj, hogy felkeltettelek én csak le akartam menni a konyhába vizet inni, mert miután én kinyitom a szemem nem tudok visszaaludni.-magyarázkodtam Shawnnak.
-Amúgy jó reggelt.-nyomott puszit a hajamba.
-Neked is.-fordultam meg kezei között, hogy szemeibe tudjak nézni.
-Gyönyörű vagy reggel is.-simogatta meg az arcom.
-Hát...Kö...Köszönöm.-motyogtam neki zavaromban, mire kisfiúsan elmosolyodott.
-Mi ilyen vicces?-kérdeztem tőle.
-Semmi, csak túl édes vagy.-hozott megint zavarba.
-Szerintem lemegyek inni egy pohár vizet, te kérsz valamit?-pattantam ki az ágyból.
-A speckó kakaód megfelelne.-kacsintott rám.
-Rendelés leadva.-mosolyogtam rá.-Elcsórom a pulcsid.-vettem a kezembe egy "Harvard" feliratú szürke pulcsit.
-Nyugodtan.-mondta majd magamra vettem a háromszor akkora pulcsit és kimentem a szobából.