Particular Taste [S.M.] ✓

10. rész

A reggeli nap sugarai az arcomat simogatták. A szél lágyan fújdogált megtáncoltatva a fák ágait és leveleit. A takaróm alatt meleg volt ahonnan soha nem szerettem volna kikelni. A szemeim még csukva voltak mert még élvezték, hogy pihenhetnek. Viszont akaratlanul is kinyitottam őket mert zajt hallottam az ablakom felől. Ijedten ültem fel az ágyamban és az ablakom felé kaptam a fejemet.

Az üveg másik oldalán egy göndör barna hajú fiú kopogtatott széles mosollyal a száján. Szemei csillogtak mint a gyémánt, színei pedig mogyoróbarnák voltak.

Szépen lassan lépdeltem az ablakomhoz, hogy kinyissam és bejutást engedjek Shawnnak.
-Szia Shawn.-mosolyogtam rá.
-Szia Manó.-mászott be az ablakon.
-Hát te?-kérdeztem meglepődve.
-Vártam már, hogy lássalak.-mondta majd egy lágy csókot lehelt az ajkaimra.
-Nem tudtál volna még 1 órát várni?-kérdeztem tőle.
-Nem,nem.-rázta meg a fejét.
-Anya azt fogja hinni, hogy itt aludtál.-kezdtem el parázni.
-Nem fogja.-mondta majd a derekamnál fogva magához húzott.

Kezeim akaratlanul is a mellkasán pihentek az arcom pedig egy paradicsomhoz kezdett hasonlítani.
-Gyönyörű vagy.-nézett a szemembe.
-Hagyd abba.-tettem az arcom elé a kezem mert éreztem, hogy egyre vörösödök.
-Eszemben sincs, ugyanis imádom mikor elpirulsz.-vette elő sármos mosolyát. Kezeim elvettem az arcom elől és a nyakán pihentettem tovább.
-Igen? Én meg imádom amikor mosolyogsz.-döntöttem homlokához a sajátomat. Elmosolyodott és láttam a szemeiben, hogy boldog, hogy boldoggá teszem. Imádtam a kisfiús mosolyát, hogy olyan ártatlanná teszi, pedig lehet belül egy kis ördög.

Shawn lágyan megcsókolt egymás után többször is.
-Shaawn.-mosolyogtam bele a csókba.-el kéne kezdeni készülődnöm.-néztem a szemébe kiskutya szemekkel.
-Rendben, addig visszamászok az udvarra és majd kint várlak.-mondta a tervét majd az ablakhoz ment.
-Okés, szia Némó!-mondtam mire kirakta az egyik lábát.
-Majd találkozunk Manó.-mondta majd végleg kimászott.

-Huuu jó reggelt!-mondtam boldogan anyának.
-Jó reggelt! Mi ez a nagy boldogság?-kérdezte furcsálva a viselkedésem. Hát nem is leszek depressziós, mikor nekem van a legjobb barátom a földön, mit gondolt?
-Szerinted?-néztem rá értetlenül.
-Shawn, mi?-mondta miközben elvett egy almát a pultról.
-Meglehet. Basszus Rorynak még nem is mondtam. Na szép, csapni való barát vagyok.-fogtam meg homlokomat.
-Jól van nyugalom. Majd a suliban elmondod neki!-nyugtatott anya mire elvettem egy almát a pultról és enni kezdtem.

****

-Szia anya, szeretlek!-mondtam miután megpusziltam.
-Szia, vigyázz magadra!-mondta majd bezárta az ajtót én pedig a kerítés felé vettem az irányt ahol az én barna hajú barátom várt.

-Mehetünk!-tettem vállára a kezem.
-Okés.-mondta majd a vállán lévő kezemet összekulcsolta a sajátjával.
-Ma hosszú napom lesz.-mondtam sóhajtva.
-Miért?-nézett rám kíváncsian.
-8 órám lesz és ezért annyira utálom a csütörtököket.-mondtam undorral a hangomban.
-Hát nekem se lesz éppen rövid napom mert hoki edzésem lesz délután.-mondta ő is sóhajtva.
-De a hoki jó! Elszórakoztok Cameronnal meg biztos jó lehet suhanni a jégen.-löktem meg a vállát.
-Tényleg jó, viszont most szívesebben lennék veled délután.-húzta mosolyra a száját.

A mondat hallatán a földet kezdtem nézni, mintha olyan érdekes lenne és magamban tisztáztam, hogy a bolognai finomabb, mint a milánói. Ja várj, nem is szeretem ezeket.
-Hidd el én is szívesebben lennék veled.-néztem fel rá.
-Szeretlek.-mosolygott rám.
-Én is.-pusziltam meg az arcát, majd tovább haladtunk a suli felé.

-Felkészültél Rory kihallgatására?-néztem rá kérdőn.
-Természetesen, ahogy Cameron bölcs tanácsaira is.-mondta nevetve.
-Hű.-mondtam majd beléptünk az iskolaajtón.