Particular Taste [S.M.] ✓

6. rész

Átléptem a küszöböt majd a helyemre mentem és Rory mellé ültem.

-Eddig utálom ezt a napot.-mondtam a padomra dőlve.
-Miért is?-vont kérdőre legjobb barátnőm.
-Nem fogod elhinni, de azzal a féreggel futottunk össze Shawnnal, aki éppen azt intézte, hogy visszavegyék a suliba.-mosolyogtam erőteljesen Roryra.
-Megásom annak a rohadéknak a gödrét.-adta önmagát a barnaság.
-Segítek, rendben?-néztem rá majd újra a padomon feküdtem.
-Jól van nyugalom.-simogatta meg a hátam Rory.

-Ki az a Shawn?-jött a kérdés a mögöttünk ülő Sarahtól.
-Valaki.-néztem rá szúrós tekintettel.
-Jól van na.-tette fel védekezően kezeit. Annyira idegesítő, hogy ha valamit meghall azt neki tudnia kell és elpletykálni a suliban. Kíváncsi de egyben eléggé tudatlan is ami néha elég erőteljesen fáj.

Borzalmat jelentő csengő szólalt meg az iskolában jelezvén a tanóra kezdetét. Az irodalom óra kellemesen telt, hiszen ez a kedvenc tantárgyam viszont a további 4 órám kegyetlenül unalmas volt.

Végül az utolsó órámról is kicsöngettek ami pontosan 13:20 volt tehát Shawn meccséig még volt 1 órám. A hátamra kaptam a táskámat és kifelé tartottam volna a teremből ha legjobb barátnőm nem kezd el utánnam ordibálni;

-Theresa Payne most azonnal maradsz a seggeden és megvársz.-utasított Rory miközben cuccát a táskájába tette.
-Igen is Ms. Smith!-mondtam flegmán mire végre elkészült és felém indult.
-Mehetünk.-mondta egy sóhajtással párosítva.
-Okés.-mondtam majd elindultunk a suli kijárata felé.

-Várlak a meccsen!-szólt utánnam egy ismerős hang.
-Ott leszek!-néztem hátra mosolyogva. Láttam ahogy Shawn integet nekem majd visszamegy a tornaterembe. Gondolom ilyen bemelegítő tesi volt nekik, hogy a legjobb formájukat hozzák ma.

Kiléptünk a suli ajtaján majd beszélgetve sétáltunk.

-Na majd találkozunk, írj ha ráérsz!-mondtam barátnőmnek miközben az utunkat kettéválsztó elágazásnál álltunk.
-Rendben, szia! A meccsen talizunk!-mondta majd megöleltük egymást.
-Szia!-köszöntem el és befordultam az utcánkba.

A halványsárga házunkhoz érve önkéntelenül is elmosolyodtam mivel vártam a délutánt. A bejárati ajtónál kerestem ki a kulcsom majd a zárba tettem azt és elforgattam. Az ajtó kinyílt előttem majd beléptem rajta. Kellemes meleg volt a házban ezért levettem kabátomat és a fogasra akasztottam a cipőmet pedig a helyére raktam.

Anya nem volt már itthon mivel fél 1-re ment dolgozni ezért egyedül voltam a házban. A szobámba mentem és a tükör elé álltam. Konstantáltam, hogy a ruhám ami rajtam van megfelel majd a meccsre. Hajamat átfésültem és hagytam, hogy vállamra omoljon.

Kimentem a konyhába és egy kis pirítóst készítettem magamnak amit nutellával kentem meg. Miközben néztem a tv-t és közben a kajámat majszolgattam rezzent egyet a telóm. Kíváncsian oldottam fel azt és olvastam el Shawn üzenetét;

S: Már csak fél óra 🤗
T: Látom, ezért indulok is!😉
S: Okés!😊
T: Már suhanok is. 😂
S: Juhuuuu 😁
T: 10 éves 🙄
S: Te vagy a 10 éveees. Inkább induljáál. 😂
T: Kikérem magamnak, én 11 vagyok 😳 Na de szia 🙂
S: Bye nutelláskenyér.🍞

10 perc gyaloglás után elértem a csarnokig és mosolyogva léptem be a pálya területére. Láttam Shawnt a kék mezében, ahogy gyakorol és hát elég kis szerencsétlen volt, de aranyos.

-Szia Tessa!-jött oda hozzám.
-Szia Shawn-mosolyogtam rá.-Izgulsz?-kérdeztem tőle.
-Nem annyira.-rángatta meg a vállát.
-Hát elég nyugodt vagy.-tettem vállára a kezem.
-Nem szoktam izgulni, de most főleg azért vagyok ennyire nyugodt mert gyenge ellenfelünk lesz.-hencegett Shawn.
-Próbálj meg nem elesni te szerencsétlen.-mondtam nevetve.
-Én szerencsétlen?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Hát Mendes, elég kis ügyetlen voltál a pályán.-mondtam továbbra is nevetve.
-Te vak vagy.-kezdett el velem nevetni.
-Te meg egoista.-mondtam majd elköszöntem tőle és a lelátóra siettem.

Lépkedve a fokokat kerestem meg a helyemet,amit középtájt foglaltam el, hogy jól lássam Shawnt és Cameront na meg a csapattársait.

Pár perc múlva elkezdődött a mérkőzés és mindenki Shawnéknak szurkolt ahogy én is. Soha nem érdekelt igazán a jégkorong és soha nem is néztem a tv-ben, de most így elnézve elég izgalmas volt.

Rory megkésve de ideért és lehuppant mellém a lelátón.
-Mizu csajszi?-kérdezte tőlem.
-Semmi, elég izgalmasnak tűnik ez a hockey meg a jégkori.-mosolyogtam rá.
-Jaa nem rossz.-mondta majd tovább kezdtük bambulni a meccset.

Cameron és Shawn nagyon ügyesen játszottak amiről videót is készítettem.

Sikeresen nyert a sulink és boldogan távozott a csapat a pályáról. Mindenki az öltözőt vette célba a versenyzők közül, a nézőtéren pedig mindenki a kijárat felé tartott beleértve minket is.

Megindultam lefelé a lelátóról és és közben nagyban a jégpályát néztem mire eszembe jutott valami.
-Rory, mi lenne ha maradnánk? Az jutott eszembe milyen jó lenne együtt korizni főleg, hogy nem is tudunk és tök vicces lenne. Na mit szólsz?-mondtam el neki ötletemet.

-Okés, ez jó ötlet. Szóljunk a fiúknak.-mondta Rory majd a fiúk öltözője felé vettük az irányt.

-Na csajok mit csináljunk?-termett előttünk Cam.
-Arra gondoltunk, hogy mi lenne ha itt maradnánk korizni és megtanítanátok minket.-mondta Rory miközben rám és magára mutatott.
-Ez tök jó ötlet.-mondta mosolyogva Cameron.

-Akkor menjünk korit kölcsönözni.-mondta Shawn majd elindult és mi követtük őt.

-Én egy 39-eset kérek.-mondtam az úrnak majd átnyujtottam a pénzt és adott egy pár korcsolyát.

Mindenki kikérte a saját méretében lévő lábbelit majd felvette azt, kivéve Shawnt és Cameront mert nekik saját volt.

-Ebben nehéz lesz járni.-mondtam miközben felálltam és kétoldalra kiraktam a kezem.
-Majd megszokod.-mondta Shawn.
-Majd segítesz?-néztem rá bociszemekkel.
-Persze.-mondta majd elindultunk a pálya felé.

-Kezdődjék a buli.-mondta Rory majd a jégre lépett.