Particular Taste [S.M.] ✓

18. rész

Szombat
-Shawn, ébresztő!-simogattam meg a mellettem fekvő fiú arcát.- Lassan indulni kéne apuhoz.-nyomtam puszit pofijára. Válasza egy nyöszörgés volt és átfordult a másik oldalára. Olyan, mint egy hisztis kisfiú. Oldalát kezdtem el böködni, ezáltal csikizni is, így nagy nevetésben tört ki.
-Hagyd abba!-kiabálta nevetve.
-Felkelsz végre?-hagytam abba egy pillanatra kínzását.
-Ahj...Jó.-mondta majd felállt az ágyból és a pólója után nyúlt. Bevallom jobban mutatott póló nélkül. Az ablakomon átszűrődő fény megvilágította kidolgozott felsőtestét addig, amíg el nem takarta azt Shawn egy felső segítségével.
-Tetszett a látvány mi?-tette fel az enyhén egóval telített kérdését.
-Mindig felteszed ezt a rohadt kérdést. Tudod, hogy tetszik. A barátnőd vagyok.- forgattam meg a szemeimet. -Lemegyek a konyhába valami kajáért meg innivalóért, addig alkoss magadból embert.- mosolyogtam bele a mondat végébe.
-Okés.-mondta majd adott egy puszit a homlokomra.

Lassan kitotyogtam a konyhába és kaja után kezdtem el kutakodni. Találtam kenyeret, szalámit, paradicsomot, vajat meg még egyéb dolgokat, de szerintem szendvicset fogok csinálni. Folyadék gyanánt a víz mellett döntöttem mert az egészséges és nem kell megeröltetni magam, hogy elkészítsek valami mást. Tudom, lusta vagyok. Így kell szeretni. Összedobtam gyorsan a szenyákat és az asztalra raktam őket.
-Shawn! Gyere enni!-kiabáltam neki.
-Megyek már!-kiabált vissza, majd megjelent az ajtóban.
-Remélem megeszed a szalámis szendvicset.-tekintettem az említett ételre.
-Hmm..Nyamii.- nyúlt a kajáért. Mindketten leültünk az asztalhoz és szép lassan elfogyasztottuk a luxus reggelink.

-Nem meséltem, de az énektanár azt mondta, hogy nekem az éneklés a jövőm. Megmutattam neki a dalaimat és énekeltem is neki. Ajánlotta a kórust, hogy lépjek be és úgy döntöttem, hogy miért ne? Megér egy esélyt nem?-mondta miután lenyelt egy falatot.
-Ez nagyszerű! Büszke vagyok rád!-mondtam mosolyogva.
-Köszönöm!-mondta boldogan.

Miután beszélgettünk még egy kicsit én is átöltöztem a pizsamámból egy egyszerű kék farmerbe és egy kötött pulcsiba. Soha nem szoktam apáékhoz kiöltözni, hisz minek? Shawnon is egy egyszerű fekete farmer volt és bordó színű pulcsi. Gyorsan a fürdőben átfésültem a hajamat és egy kis szempillasprált raktam a szempilláimra. Kész is volnánk. Az előszobában magamra kaptam a barna bakancsomat és a zöld színű télikabátom. Shawn szintén bakancsba bújt és barna színű kabátját vette magára.
-Indulhatunk?-nézett rám.
-Uhumm.-léptem ki a hideg kanadai télbe. A hó körülbelül bokáig ért és még mindig esett. A hideg az arcomat csipkedte így be is pirosította, ahogy Shawnét is. Nagyon édes volt ilyen kipirult arccal.

-Mikor jön már az a hülye busz?-mondtam reszketve.
-Nem tudom, de jöhetne már.-mondta Shawn, mire megjelent a meleget raktározó bordó színű busz.
-Jó napot!-mondtuk egyszerre Shawnnal.
-Szervusztok.-köszönt az ötvenes éveiben járó férfi.

Shawnnal leültünk a hátsó ajtó közelében lévő két személyes ülésre, ahol én kerültem az ablak felöli oldalra. Kesztyűben lévő kezeimet Shawn kulcsolta át saját hatalmas kezeivel. Az eddig reszkető lábaim végre felmelegedtek a buszon lévő fűtés miatt és az arcomról is eltűnt a pirosság.

****

-Szia Apa!-köszöntem mikor leszálltunk a buszról.
-Jó napot Mr. Payne!-mosolygott Shawn.
-Sziasztok! Nyugodtan tegezz!-fogott kezet Shawn és apa. Eddig minden jól halad. Apának szimpatikus Shawn. Apa nyomott két puszit az arcomra majd belültünk a kocsijába. Shawn előre az anyósülésre ült én pedig hátra, azon belül középre.

10 perc pasis beszélgetés és utazás után odaértünk apáék házához. Szép barackos színe van a háznak és egy nagy udvara. Kiszálltunk az autóból majd a meleg házat kezdtük célba venni, bár apáék kutyája kíváncsian szagolgatta útközben a sosem látott vendéget.