Undertale

Lélek

11.

Haza rohantam, ahogy csak tudtam és semmivel se törődve cipőben hassal az ágyra huppantam. Nem szeret... Ő.. Ez... A takarót markoltam a szomorúság és haragtól. Amikor kimondta.. Azok a szavak.. Ahogy az összes reményem szerte foszlott egy pillanat alatt.. Túl sok volt.. Csak vissza akartam menni az előttre de.. Tépelődtem mi legyen.. Nem megoldás, de nem tudtam ezt elfogadni.. Talán ha jól közlöm vagy valami.. De lehet akkor se.. Még ha vissza is mentem volna, hogy ne tudjon, róla akkor is fájna és képtelen lennél rá nézni. Nem tudtam mit tegyek csak sírtam a levegőt meg gyorsan és fájdalmasan vettem. Szerettem.. Szeretem.. De... Túl sok ez az érzés. Gömbölyödtem egy kis gombóccá aztán lassan oldalamra dőltem. Körmeimet karomba mélyesztettem, de a pulcsi miatt inkább így csak szorítottam.

- Segítsek? - kérdezte egy ismerő hang. Gyengén jobbra fordítottam fejem így felnéztem a lebegő lélekre.. - Én minden problémád meg tudom oldani! - mondta ördögi vigyorral Chara.

- Hagyjál! - temettem fejem az ágytakaróba.

- Ugyan Frisk. Hát nem lenne jó bosszút állni? Eldobott pedig te mindent megtettél! Ezt annyiban hagynád? Gondolj bele milyen jó az édes bosszú! Te szenvedtél tőle pedig mindent megtettél! Most ő jön!

- Nem.. - szipogtam - hagyjál!

- És ha mást bántanánk? Lehet, más miatt nem akar veled lenni! Megszerezhetnéd!!

- NEM ÉS SZÁLLJ LE RÓLAM! - keltem fel és ráordítottam - NEM MEGYEK BELE A HÜLYE JÁKODBA!!

- Pedig sokat nyerhetnél vele! Én segíthetek!

- NEM ÉRDEKEL! Én.. csak.. - kezdtek el potyogni könnyeim és a földre néztem összeszorított fogakkal és marokkal.. Fájt.. ez az egész...

- Nyerünk Frisk. Én..

- KÖLYÖK? ITT VAGY? - kiabálta Sans a bejárati ajtóból. Rá néztem Chara-ra meglepődötten és ugyanúgy mézet vissza. Gyorsan a csontvázhoz siettem mielőtt a lány mond még valamit.. Egyikhez sincs most kedvem.. De azt hiszem az egyikkel muszáj beszélnem és Sans-al legalább van értelme.. Remélem...