Undertale

Büntetés

Lassan kinyitottam a bejárati ajtót reménykedve, hogy nem lesz túl hangos.

- Gyermekem! - hát ez nem jött be. Toriel száguldott felém határozottan mérgesen. - Hol voltál?

- Hát.. Sans-éknél...

- Azt tudom - te kérdezted.. - de azt mondtam legyél itthon fél 9-re. Még így is tovább engedtelek el. Ennyi volt! Szoba fogság!

- De..

- Semmi de! Mars a szobádba! - parancsolta miközben a szobám felé mutatott. Lehajtott fejjel lassan bekullogtam a szobámba. Becsuktam az ajtót és bedőltem az ágyamba. Pedig holnap meg akartam látogatni Alphys-t. Meg ígértem neki, hogy átmegyek segíteni rendet rakni a régi raktárban. Mmm. Pedig utána el akartam hívni Sans-ot a kocsmába jaj. Ha elkísért volna lehet beszél anyával.. De jól jönne ilyenkor a RESET de túl rég mentetem utoljára... Na mindegy. Kár ezen rágódni. Lehunytam a szemem és lassan álomba szenderedtem reménykedve, hogy végig alszom a büntetésem, mint a medve a telet.

*kop* *puf* *puf* Hallottam ahogy valamit neki dobnak az ablakomnak. Nem rég lett megépítve mivel kicsit bezárva éreztem magam. Felé néztem és egy vicces mosolyt láttam rajta hógolyókból. Egyértelmű, hogy ki az. Oda siettem és szinte felszakítva az ablakot ezzel berántva a havat a szobám padlójára és kinéztem ahol a kékkabátos csontváz álldogált ott épp egy ujjbab hógolyót gyúrva. Felnézet és még szélesebben elmosolyodott.

- Szia kölyök. Alphys megkért, hogy nézem meg mi van veled.

- Anya szobafogságra ítélt. - könyököltem rá az ablak keretre, párkányra.

- Miért?

- Mert tegnap nem értem haza időben..

- Beszéljek vele?

- Az jó lenne! - mosolyodtam el.

- Rendben mindjárt jövök! - mondta és elsétált az ajtónkhoz.

- Ok köszi. - gyorsan kidobáltam a havat, megigazítottam a ruhám és a hajam aztán résnyire kinyitva az ajtót hallgatóztam. *kop* *kop* *trap* *trap* *trap* *kat* *nyiii*

- Ó.. Szia Sans.

- Szia Toriel. Van egy kis Sansvicsed?

- Ha ha ha. Ez Sanszációs.

- He he. Ügyes!.. Alphys elküldött Frisk-ért, mert kell neki egy kis segítség Frisk meg megígérte, hogy segít.

- Sajnálom Sans de Frisk büntetésben van. Tegnap késő este ért haza és gondolom ahhoz neked is van közöd! Hmm?

- He he.. Tegnap.. Kicsit elhúzódott a társasozás és háát.

- 10-kor már rég ágyban a helye a gyermekemnek így időben itthon kell lennie.

- És ha nálunk aludna?

- Hát ha előre meg van beszélve és a cuccai is ott vannak nem gond de nem így volt. Nem örülök, hogy este 8 után még kint járkál főleg nem 9 után. Egy kicsit tovvább engedtem el, mert nagylány de úgy tűnik ez nem volt jó ötlet. Még túl kicsi.

- Nem. Pont ez az, hogy nagy. Nem kicsi csak néha szeleburdi meg elnéztük az időt. Ez csak egy kis hiba.

- DE EGY ÓRÁT KÉSET!

- Igen. Tudom és sajnálom. Legközebb, majd jobban figyelünk. Kérlek. És ha én kapnám meg a büntetését? Végül is én is hibás vagyok!

- *sóhaj* Ez nem így működik Sans! Tanulnia kell belőle!

- TANULTAM! - ordítottam le.

- Gyermekem! Nem szabad hallgatózni!

- Kérlek mama! - szaladtam le hozzá.

- Nem és mars vissza szobádba! - nézett haragosan.

- KÉRLEEEK! - mondtuk egyszerre Sans-al aki mellé álltam és együtt néztünk boci szemekkel. Ne kérdezd, hogy tud egy csontváz boci szemekkel nézni.. Toriel először nagyon mérgesen nézet de egy sóhajtás kíséretében beletörődőt.

- Jó...

- JEEEEEE..

- De ha még egyszer ijedt csinálsz nem úszod meg ennyivel.

- Oké mam megértettem.

- Ha nem tudsz itt lenni időben aludj inkább Papyrus-ékal csak hívj fel, hogy tudjak róla.

- Oké..

- De ez csak legvégső esetben!

- Oké, oké.. Megértettem.. Mehetek?

- *sóhaj* Menny!

- Ezzz aaaaz. - gyorsan felkaptam a kabáton és kifele siettem.

- Cipő!

- Jah?! - fordultam vissza zokniban. Toriel rám adta aztán megölelt. Kimentünk és séta közbe integettünk neki.

- Szia kicsim. Vigyáz magadra!

- Sziaaaa.

- Szia Tori!

- Szia.. Vigyáz a gyermekemre!

- Úgy lesz! Ne félj a kölyök biztonságban van velem.

- Nem vagyok már kölyök! - vágtam rá.

- De és számomra mindig az leszel! - borzolta össze a hajam amire csak morogtam és egy nagyon rossz érzést éreztem a mellkasomban.

- Sans...

- Hm?

- Hány éves vagy?

- Hmm... Lássuk csak.. Nem igazán érdekelt soha így nem nagyon tudom..

- Papyrus nem tart neked szülinapi bulit?

- De. Meglepi bulit de ez inkább róla szól.

- Hogy-hogy?

- Ő jól érzi magát én meg nem szolok semmit nehogy elrontsam a kedvét.

- Hm.. Kedves tőled.. - Sans mindig olyan rendes. Ismét egy kellemes érzés fogott el. Rá leheltem a kezemre hátha kicsit felmelegszik, mert sajna valamiért nem volt zsebe a kabátomnak. Kék volt lila csíkokkal. Szép de Toriel kötötte így nem olyan praktikus szerintem.

- Fázol?

- Csak a kezem!

- Rakd a zsebembe! - mi?!

- Hm.. - bólintottam. Beleraktam a bal kezem a zsebébe ami fura módon egész meleg volt. Éreztem ahogy a bőröm hozzá ér a csontjaihoz a langyos hőmérsékletű volt. Hidegebb, mint egy emberé de csontvázhoz képest, vagyis a semmihez, egész meleg. Olyan jó érzés. Éreztem ahogy elpirulok. Nem tudom miért. Ez olyan új... De jó.

- Jól vagy?

- P.. persze.. - mi? Miért dadogok? Nem értem.

- Biztos?

- Aha... J.. jól vagyok.. - Jaj ez olyan zavaró. Muszáj erről beszélnem Alphys-al. - B.. bocsi de..most mennem kell!

- Mi?

- Szia! - rohantam el.

- Öhm.. Szia kölyök.. - mondta lefagyva. ( Sans fejében Wtf? ) Tudom, hogy nem ez a legjobb megoldás de nem bírom tovább. Muszáj rájönnöm mi ez és miért érzem és, hogy mi köze ehhez Sans-hez...