(Hát ez nem lett a legjobb, de később majd még újra fogalmazom)
8.
- Hic.. Hüp.. - az alagsorba menekültem, hogy kisírjam magam. Ha kimegyek ilyen hidegben a könnyeim az arcomra fagynak, ami nem túl kellemes... Nagyon rosszul éreztem magam a tetteim miatt és az se segített, hogy úgy éreztem így Sans-el való esély, hogy össze jövök vele elúsztak, mint a könnyeim, amik a padlón landoltak pont úgy mint a kutyaszerű lény aki megjelent elöltem. Ijedten kaptam fel a fejem. Az egész teste fehér volt és mintha valami newton-i folyadékból lenne... Nem volt arca helyette ott egy fekete lyuk tátongott. Halottam, ahogy liheg... Ugatott egyet, amitől majdnem felsikoltottam... Nyugi Frisk... Nincs mitől tartanod... Mondogattam magamnak. A lény nem mozdult így végül döntöttem, hogy felemelem a karom, hogy megszagolhassa... Hátha így látja, hogy barátkozni akarok... Így is tettem... Éreztem a tenyeremen leheletét... Vagy szimatát... Miután megszagolt a kezemhez kezdet dörgölőzni.. Boldogan elkezdtem simogatni a fejét.. A fehér trutyi így rám ment, de igyekeztem nem foglalkozni vele. Végül teljesen hozzám bújt így szinte az ölembe feküdt. - Jaj te... - simogattam folyadékot mindig lejjebb simogatva, de mégis visszament. - Olyan tanácstalan vagyok... Bárcsak.. - kezdtem el újra sírni. - Bárcsak nem csesznék el mindent... - öleltem át az állat szerűséget szorosan. Újra ugatott, ami az egész helyiségbe visszhangzott, de nem csak az.
- FRISK! - jött felém a sárga gyík szerűség.
- Alphys... Én.. Úgy sajnálom, amiket mondtam.
- S.. semmi b.. baj.. N.. nem haragszom.
- De.. Olyan csúnya dolgokat vágtam hozzád.. Nagyon sajnálom.. Nem gondoltam komolyan.
- Tudom.. ezért nem haragszom. - ült le mellém és át ölelt, amit persze én is tettem. Elengedtük egymást erre meg a kutya ránk feküdt.
- Au.. - mondtam, mert szinte teljes testsúllyal ránk nehezedett, amit a lábam nem nagyon értékelt.
- Sz.. szia.. - simogatta meg a szemüveges - r.. rég láttalak...
- Aaakkor... - kezdtem - nem haragszol?
- Nem.. Haragból mondtad szóval tudom nem direkt volt.
- Persze, hogy nem...
- A.. akarod még a tervet folytatni?
- Persze, és hidd el egyszer össze fogtok jönni Andy-val.
- Köszönöm... - mosolygott rám jelezve, hogy ő is segít nekem..
YOU ARE READING
Undertale
FanfictionLent élek a szörnyekkel már évek óta. A fal átszakadt. Fel mehetünk volna a felszínre... De nem tettük. Szeretünk itt élni. Nincs már miért fel menni. Mindenki le tett a bosszúról. Én nem vágyok az igazi családomra. Szeretek itt lenni. Imádom ezeket...