Violet Magic [Yu-Gi-Oh! 5D's ff.]

Vendégség

Yusei és én elpakoltuk a megmaradt ételt a hűtőbe, a tányérokat pedig a mosogatóba. Az edényeket, amiket használtam még főzés után elmostam, hogy ne maradjon koszosan, amiért Yusei külön dícsérettel illetett.

– Tényleg nagyszerű munkát végeztél itt – jegyezte meg elismerően, majd a csaphoz lépett. Ahogy egy szál fekete atlétában magára kapta a piros kötényt, amit én is viseltem főzés közben, nem bírtam levenni róla a szemem. – Te főztél, majd én mosogatok – ajánlotta.

– Ne! – léptem végül mellé. Megfogtam a kötény tetejét, és a nyakán átbújtatva levettem róla, majd végül magamra akasztottam. Kérdőn nézett rám. – Te vetted a kaját és a motoromat is megjavítod! Ez a legkevesebb – léptem közelebb a csaphoz, és elkezdtem mosni az első tányért, ami a kezembe akadt.

– Legyen – egyezett végül bele, s hálás sóhaj kíséretében helyet foglalt az asztalnál. – Valójában nem csípem a mosogatást. De mosogatógépet meg nem tartottam szükségesnek beszerezni, mert mikor lett volna rá pénzem, már egyedül éltem... – mesélte, miközben engem figyelt.

– Szerintem is felesleges egy-két személyre – pillantottam hátra a vállam felett, miközben tovább mosogattam.

– Tetszik a pólód – jegyezte meg hirtelen a lila pólóra célozva, amiben voltam. Valójában egyszerű szabású orgonalila póló volt, kissé karcsúsított, az ujjai meg középlilák.

– Kösz – mosolyodtam el. Most tényleg megdícsérte a ruhámat? – Már legalább két napja ez van rajtam – tettem hozzá nevetve.

– Tegnap óta biztosan. Bár én sem zuhanyoztam azóta... – jegyezte meg, majd kissé megszaglászta magát, s annak eredményeként halványan elfintorodott. – Lehet kéne...

Ekkor én is megszagoltam magam, és nem kellett csalódnom. Még elég elviselhető volt az illatom.

– Lehet, nekem sem ártana – mondtam azért vállat vonva. Yusei távozni készült, de akkor megállítottam. – Várj!

– Csak elmegyek zuhanyozni – közölte.

– Épp ez az!

– Pontosan mi?

– Hogy én is itt zuhanyozzak? – kérdeztem rá jelentőségteljesen. Yusei elgondolkodott, majd végül szemeiben felismerés csillant.

– Értem, mire célzol – mondta végül.

– Yusei... mégis meddig tervezel itt tartani? – kérdeztem rá nyíltan, s egy időre abba is hagytam a mosogatást, hogy nyomatékot adjak kérdésemnek.

– Nos... – próbálta megfontolni a választ –, mondjuk egy hétig.

– Miért pont egy hétig?

– Pontosabban péntekig.

– Mivel, hogy?

– Ushio egy hetet adott, hogy a Lila Boszorkány nyomára akadjak. Ez még pénteken volt – magyarázta.

– Remek! Szóval jövő pénteken majd viszel a rendőrségre? Csak miután...

– Csak miután sikerült kiismernem téged. De még nem döntöttem el, mi lesz a sorsod. Talán...

– Nem engedhetsz el, mi? – kérdeztem fájdalmasan sóhajtva.

– Ígéretet tettem egy barátomnak – mondta határozottságot erőltetve magára, de láttam a szemében, hogy azt kívánja, bár ne így lenne.