Violet Magic [Yu-Gi-Oh! 5D's ff.]

Yusei szörnyei

A Szellemeket leszámítva magányosan szeltem Satellite utcáit, néhol egy-egy kis lyukba bebújó rágcsálóra, vagy szemeteskukákban kotorászó mosómedvére felfigyelve. Vajon a rendőrség még a nyomomban van? – kérdeztem magamtól, de mivel az utcák ennél nem is lehettek volna kihaltabbak és csendesebbek, nyugtáztam magamban, hogy talán már lemondtak rólam. És Yusei? Ő követett? – merült fel bennem az újabb kérdés.

– Tudod, ha szeretnéd, utánanézhetünk a szagának – jegyezte meg Lycon. – Persze, ahhoz meg kell idézned a rendes alakunkban, hogy érezhessük ennek a világnak az érzeteit.

– Nem szeretnék feltűnést kelteni, így csak egyikőtöket idézem meg – döntöttem el, és testes adtam a Farkaskölyöknek.

– Na? Miért őt? – akadékoskodott Lycon.

– Ő kisebb, mint te, kevésbé feltűnő – magyaráztam, majd a kék farkasra néztem. – Érzel valamit?

– Azt hiszem, igen! – csillantak fel a kölyök szemei, s máris lekanyarodott egy mellékutcán. – Erre!

Követni kezdtük, s végül egész Satellite széléig jutottunk, ahol egy elhagyatott sportpálya lelátója magasodott a közelben. A pálya füvesített volt, de mostanra benőtte a gyom, a fémvázú lelátó pedig csupán tíz sor magas volt. Ám mégis, a legfelső sorban minta egy kék kabátot viselő, fekvő alakot fedeztem volna fel.

– Azt hittem, Satellite-ban és Neo Dominóban már nincsenek hajléktalanok – jegyeztem meg, de kijelentésemet Spot hangos ugatása zavarta meg. Spotnak hívtam néha a farkaskölyköt a fenekén lévő pár, világoskék foltra gondolva. Megdöbbenve vettem észre, hogy a pálya bejáratánál egy piros párbajmotor parkol, pont olyan, mint Yusei-é. A motort pedig éppen három suhanc fiú próbálja meg ellopni, miközben mintha egy... egy állatszerű párbaj szellem próbálja lebeszélni őket róla.

– Ne, ne, ne, ne, ne! – hallottam meg egy ideges kis hangocskát, ami leginkább egy húszas éveiben járó fiúéra emlékeztetett. – Ne vigyétek el a főnök motorját, ti ördögfiókák! – könyörgött nekik a barna, sündisznó szerű lény, akinek tüskék helyett csavarok álltak ki a hátából. Hiszen ő...! A fiúk viszont semmit sem hallottak vagy érzékeltek a jelenlétéből, így tovább próbálkoztak, a kis lény meg egyre jobban kétségbe esett.

– Hová süllyed az emberiség? – sóhajtottam magamban. Ekkor a fiúk is felfigyeltek az ugatásra, és igyekezni kezdtek.

– Indítsd már be a motort! – sürgette a fekete hajú a társát, egy kék hajú fiút, aki már fel is ült a motorra, sőt, még Yusei sisakját is magára vette.

– Próbálom! – idegeskedett a társa. – De jelszó vagy ujjlenyomat nélkül nem indul!

– Trükkös egy gazdája lehet – jegyezte meg harmadik társuk, egy alacsony, sötétzöld hajú fiú.