Angyal Krónikák 1. - Azrael, a Halál angyala ✔(Átírás alatt)

27.fejezet: Angyalok

Azrael kézen fogva Lizzy-vel az otthona felé tartottak, ám a lány a folyó közelében megtorpant. A férfi érdeklődve nézett rá, mert nem értette mi lelte a lányt.

- Lizzy, mi a gond? - kérdezte végül a férfi mikor már percekig csak bámult egy helyet a lány.

- Azon a helyen raboltak el és még Rodvent is megsebesítették azok az angyalok, pedig nem tett semmit - mondta a lány az angyalra nézve. - Mégis miért akarnak kicsi korom óta megölni engem?

Azrael nagyot sóhajtott, tudta a lánynak ideje megtudnia végre az igazat, de jobb, ha ezt inkább másnapra halassza, hiszen a lányt így is már sok izgalom érte.

- Holnap mindent elmondok neked, a teljes igazságot, de most nem, túl fáradt vagy, hogy felfogd a lényeget. Ígérem, hogy holnap mindenre fény derül. Most azonban irány haza, mert látom hamarosan elalszol itt állva - simogatta meg a lány arcát, aki csak bólintani volt képes.

Azrael elmosolyodott, majd hirtelen felkapta a karjaiba és kitárta szárnyait. Lizzy belebújt a biztonságos karok közé, majd váratlanul megsimogatta férfi fehér tollait. Azrael teste erre megrándult és lehunyta a szemét.

- Bocsánat, fájt? - kérdezte Lizzy emlékezve arra, hogy a férfit nemrég majdnem megölték.

- Nem fájt, inkább nagyon jó érzést volt - nyitotta ki a szemét a férfi és a lányra nézett.

Lizzy szintén belenézett a férfi szemébe, és képes lett volna elveszni annak mély örvényében. Nem tudta elképzelni az életét a férfi nélkül és eldöntötte bármi is legyen, de nem hagyja, hogy eltűnjön az életéből. 

- Azra, ugye nem fogsz újra elmenni? Mindig velem leszel, ugye? - kérdezte a lány félve, hogy talán a férfi nemet mond erre.

Azonban Azrael csupán elmosolyodott és egészen közel hajolt a füléhez. Lizzy szíve hevesen dobogni kezdett a férfi mozdulatára, pedig már igazán megszokhatta volna és régen nem is zavarta néhány furcsa mozdulata.

Ám mióta az arkangyal megcsókolta, egyszerűen nem tudott nyugodt maradni, ha olyan közel hajolt hozzá, mint most. Mit kéne tennie, hogy ne érezzen így?

A férfi lágyan megcsókolta ekkor az arcát, amitől Lizzy szíve még hevesebben dobogott, mint eddig és csak remélte, hogy a férfi nem hallja meg. Igazán nem értette mi volt vele, de egyre jobban a férfi közelségétől izgatott lett és olyan vágyat érzett arra, hogy még közelebb legyen hozzá, mint eddig még soha.

- Nem kell aggódnod, angyalkám, mindig veled leszek, hiszen elvégre én vagyok az őrangyalod. Senki másra nem bíználak soha - mosolygott a férfi. - Egyébként is a közeledben akarok lenni, mert nem szeretném hogy a mai elrabláshoz hasonló eset történjen veled. Ígérem veled maradok.

- Rendben, de ha nem tartod be az ígéreted, nagyon meg fogod bánni - mosolygott negédesen a lány és Azrael felnevetett erre, amitől Lizzy csak még jobban mosolygott. - Mondtam már, hogy szeretem a nevetésed? Mindent szeretek benned, de a nevetésed és persze az ölelésed az, amitől a szívem melegséggel telik meg. Tudom, ez butaság, de én így érzek.

- Nem butaság, örülök, hogy ilyen érzést vált ki belőled az ölelésem és a nevetésem - kuncogott a férfi. -Bennem az egész lényed ilyen érzést hoz felszínre, és nem győzök elég hálás lenni a sorsnak, hogy megismerhettelek téged. Most pedig induljunk haza végre, mert az anyád azóta biztos rájött, hogy valami történt veled.

- Igen, ez igaz, anyám nem olyan buta, mint sokan hiszik, csak Luc bácsival való dolgában buta - mondta a lány elgondolkozva.

Azrael a karjában Lizzy-vel felemelkedett a levegőbe és néhány szárnycsapást követően elindultak a lány háza felé.