7.fejezet: Érzések

3.8K 180 27
                                    

Azrael az előtte álló Urielt nézte, aki továbbra is azokkal a furcsa érzésekkel a szemében nézett rá. Azonban nem akart most ezen gondolkodni, elvégre nem ezért jött.

A bent szorgoskodó angyalokra nézett, majd az Uriel trónjánál álló angyalhoz fordult, aki valószínűleg az első angyala volt.

Az első angyalok az arkangyalok azon személyei voltak, akik felügyeltek arra, hogy az uruk, vagy úrnőik távollétében minden rendben legyen a területen és az arkangyalok igényeiről is ők gondoskodtak.

- Megkérhetnélek titeket, hogy hagyjatok magunkra Uriel Nagyúrral, ugyanis valamit szeretnék megbeszélni vele. Arkangyal ügyről van szó - szólt Azrael a női angyalhoz.

- Természetesen máris magukra hagyjuk önöket, Nagyuram - hajolt meg a nő, majd tapsolt kettőt és az angyalok ránéztek. - Figyelem, testvéreim, Uriel Nagyúrnak most sürgős megbeszélni valója van Azrael Nagyúrral ezért elhagyjuk a termet.

Az angyalok meghajoltak, majd szó nélkül távoztak. Az első angyal lépett ki utoljára, majd bezárta maga után a terem ajtaját.

Azrael ezután újra Uriel-re nézett, aki unottan leült a trónra.

- Szóval, Azrael, mi az a fontos arkangyal ügy, ami miatt ilyen titokzatos vagy - dőlt hátra a férfi ezüstös szárnyait pedig könnyedén ráfektette a trónra. - Talán már megint meg akarsz fedni, mert nem jelentem meg a havi gyűlésen? Sajnálom, de nem igen érek rá ilyesmikre. Tudod, rengeteg dolgom van - legyintett a kezével Uriel.

- Mindenkinek rengeteg dolga van, mégis megjelenik a gyűlésen, Uriel - szólt feddő hangon Azrael. - Azonban, most nem emiatt jöttem, Michael majd szól neked erről. Néhány angyalodról lenne szó.

- Mégis mi az, amit az angyalaimról akarsz mondani?

- Személyesen akartam elmondani, mielőtt még mástól tudod meg, hogy néhány angyalodat kénytelen voltam megfosztani a szárnyától és Lucifer gondjaira bízni - tette karba a kezét a halál angyala.

- Tessék? Mégis miért tetted ezt? - kérdezte felpattanva a trónról. - Hogy merészeltél ilyet tenni? Ez valami hatalombizonygatás nálad, hogy azt tehetsz, amit akarsz, mert te az Úr egyik főbb angyala vagy? - kérdezte kissé felháborodott hangon, ami felettébb furcsa volt Azrael számára, hiszen a harag nem tartozik az arkangyalok érzelmei közzé.

- Vigyázz milyen hangon beszélsz velem, Uriel! Nem szoktam a hatalmammal visszaélni, de veled kivételt tehetek, ha ilyen hangon szólsz hozzám! - szólt vissza Azrael feddő hangon, mire Uriel ökölbe szorított kézzel nézett rá. - Tudomásodra hozom, hogy nem hatalombizonygatás céljából küldtem azokat az angyalokat a Pokolba, hanem mert megszegték az Úr törvényeit. Két ártatlan embert küldtek csaknem a halálba.

- Bizonyára még kezdők voltak az angyali létben, ezért a hibáért senki sem érdemli azt, hogy a Pokolba száműzzék - mondta fojtott hangon az ezüst hajú arkangyal.

- Kezdők vagy sem, de megpróbáltak beleavatkozni a sorsba, ami tudod jól, hogy törvényszegésnek minősül amiért meg is kapták a büntetésüket. - mondta a halál angyala Uriel mérgelődését nézve. - Jobban teszed, ha figyelsz az angyalaidra, Uriel, ők a te felelősséged. Ha hibát követnek el, azt az Úr nem hagyja büntetlenül. Most csak figyelmeztettelek, de legközelebb a Tanács elé fogom tárni az ügyet. Mi arkangyalok azért vagyunk, hogy tanítjuk, neveljük és bölcsességeinkkel lássuk el az angyalokat, de ha te erre képtelen vagy, akkor majd a Tanács gondoskodik róluk - mondta Azrael, majd indulni készült hisz mondanivalóját közölte.

- Hogy merészelsz ilyen hangon velem beszélni? - szólt a távozni készülő Azrael után egykori barátja. - Én nem az egyik kis angyalkád vagyok, hanem ugyanúgy arkangyal, mint te.

Angyal Krónikák 1. - Azrael, a Halál angyala ✔(Átírás alatt)Where stories live. Discover now