Angyal Krónikák 1. - Azrael, a Halál angyala ✔(Átírás alatt)

22. fejezet: Sárkányok hegye

Azrael és társai, Michael erejének hála hamar Avalonba érkeztek, és első útjukat Lizzy házához vették, hogy ott kezdjék a nyomozásukat arról, hogy hogy merre mehetett a lány. Michael képessége segítségével, amivel  nyomon követhetik a lányt könnyedén megtalálhatják őt.

Eközben Lucifer és Emily egyre hevesebben csókolták egymást, és nem figyeltek semmire maguk körül. A férfi kicsit felemelkedett a csókból és a sűrűn lihegő nőre nézett. Nem gondolta volna, hogy ez a nő ennyire feltudja tüzelni a vérét.

Bár már évek teltek el az első találkozásuk óta, de még mindig ugyanannyira érdekelte őt, és meg akarta hódítani. A csókjai pedig egyre jobban felszították a vágyát. Annyira akarta, mint még soha senkit.

Lucifer lehajolt és újra megcsókolta őt, a keze pedig felfedező útra indult a nő testén. Emily belenyögött a csókba, majd ő is simogatni kezdte a férfi kemény és izmos mellkasát, amit egyelőre még elrejtett a fekete ing, de Lucifer sejtette, hogyha a nő továbbra is ilyen ingerlően simogassa őt, akkor nem sokáig marad rajta.

A férfi keze Emily blúzának gombjához ért és szép lassan sorban mindegyiket kigombolta, majd ahogy ezzel végzett félbeszakította a csókot és könyökére támaszkodva széthúzta a kigombolt felsőt és feltárult előtte a nő csipkével fedett melle. Lucifer felnyögött a látványtól, majd gyöngéden ráfektette tenyerét a puha halmokra.

Emily behunyta a szemét és átadta magát a férfi kényeztető mozdulatainak. Nem tudta, hogy érezte-e valaha ezt az érzést valaki iránt, de a férfi annyira felkorbácsolta a vérét, hogy kételkedett ebben. Lucifer tökéletes volt.

- Szépséges Emily, imádni való minden porcikád, és én csak arra vágyok, hogy minden egyes pontot végigcsókoljak a testeden - suttogta a nő fülébe az érzéki szavakat Lucifer, majd hogy ezt be is váltsa csábító lassúsággal csókolni kezdte a nyakát, majd egyre lejjebb csúsztak ajkai a testén.

Emily halkan sóhajtott az élvezettől, ám ekkor belehasított a valóság. Nem teheti meg azt, amire készült. Bármennyire is vágyott a férfira, nem adhatta neki oda magát addig, amíg emlékei vissza nem tértek.

A nő ezért, bár nehezére esett, de lassan eltolta magától a férfi fejét, aki értetlenül nézett rá. Emily elfordította a fejét, hogy kísértésbe ne essen igéző szemétől.  Lucifer, feltámaszkodott a könyökére és  érdeklődve nézett le a kanapén fekvő nőre.

- Mi a baj, bébi? - kérdezte kissé még akadozó hangon a férfi.

- Szerintem ezt most jobb, ha abbahagyjuk, Lucifer. Nem tehetjük meg - mondta a nő és megpróbált felülni, de a férfi nem engedte.

- A Pokol összes ördögére mondom, Emily. Miért ne tehetnénk meg? Felnőttek vagyunk, akik vágynak egymásra. Tudom, hogy te is akarsz, nem tudod letagadni - mondta Lucifer a nőnek, aki erre csak bólintott.

- Igazad van, én is akarlak, de akkor sem tehetjük ezt meg addig, amíg nem térnek vissza az emlékeim. Nem tehetem ezt meg a lányom apjával, aki lehet, hogy még most is keres engem, és akit lehet, hogy nagyon szerettem. Sajnálom, de ezt nem tehetem meg vele. Megvárom őt - mondta a nő, majd megsimogatta a férfi arcát, aki bánatosan belecsókolt a tenyerébe.

- Nem értem én ezt, szépségem. Miért vágysz arra, hogy visszatérjen az emlékezeted, hiszen most is ragyogó életed van. Miért várod azt a férfit? Lehet, hogy elhagyott téged és emiatt vesztetted el az emlékeidet. Akkor miért? - kérdezte Lucifer fájdalmas hangon, majd felült és beletúrt a hajába.

Emily szintén felült és begombolta a blúzát, majd maga felé fordította Lucifer fejét.

- Lucifer, kérlek érts meg engem. Nem tudom úgy átadni magamat a vágyamnak, amíg meg nem ismertem a múltamat. Nélküle olyan, mintha csak félig léteznék. Te tudod, miről beszélek, hiszen mondtad, hogy sok emléked még most sem tért vissza - mondta a nő és Lucifer erre nagyot sóhajtott.