Stray Kids One_Shots (x Reader)

Minho/ Lee Know I. (pt. 4.)

- Mert, ha nem teszem a tetleges kezelés tovább fog fajulni, mivel nem csak tetszik nekem ő, HyunJin, hanem még szexuális vonzalmat is érzek iránta. Így nem, nem kezdhetem el vele a tetleges terápiát, mert képes lennék arra, hogy tovább menjek!

Ezek után szó nélkül hagytam magára HyunJint, és rohanni kezdtem T/N-hoz/ hez.
Amilyen gyorsan csak tudtam mentem. Éreztem a zsebemben a telefonom, hogy T/N nem egy, és nem kettő üzenetet küld, vagy hív. Amint a házukhoz értem egyből kipattantam a kocsiból, majd a telefonomért nyúltam. Egyből hívtam és szerencsémre alig pár csörgés után felvette.
- T/N!
- Segíts... - a hangja halk volt, sírós és elhaló.
- Hol vagy? - kérdeztem rá azonnal.
- Itthon... - erőtlen a hangja.
Tudom, hogy sír, hallom, de nem tudom, hogy amiatt ilyen a hangja vagy valami más van a dologba.
- Gyere ki, T/N. Itt vagyok.
Egy megkönnyebbült sóhaj után letett. Idegesen doboltam a lábammal és néztem az eget, egészen addig még meg nem láttam őt. Egy táska volt nála, de a téli fagy ellenére egészen lengén van felöltözve. Végig néztem rajta és az első gondolatom az volt, hogy "Legalább könnyebb lesz róla leszedni a ruhát, a kocsiba meg úgyse fázhat meg...", a gondolat hatására megráztam a fejem. Nem tehetek ilyet, mivel a betegem és a munkámmal játszok. Nem ér ennyit nekem ez a lány. T/N egyre közelebb ér, mikor meglátom a véresre sírt szemeit, és a felrepedt száját.
Nem mondott semmit, csak sietett kifelé. Mikor már szinte előttem volt hozzá akartam szólni, de lehajtotta a fejét és beült a kocsiba. Egyből értettem a célzást, hogy most nem akar beszélni, inkább várjam meg még megnyugszik egy kicsit.
A kocsiba ülünk. Én az utat nézem nagyrészt, vagy pedig T/N-ra/ re pillantgatok, hogy minden rendben van- e vele. De ő még mindig lehajtott fejjel ül és a karkötőjével játszik.
- Nem fázol? - törtem meg a köztünk levő csendet.
Hiába T/N nem válaszolt csak nemlegesen megrázta a fejét. Segíteni akartam neki, nem jó őt így látni, nekem fáj a látványa. Így mivel beszélni nem akart rátettem a kezem a combjára, ami kis idő múlva elérte a kezeit is, a jég hideg kezeit.
- Biztos nem fázol T/N? - kérdeztem rá, majd ráfogtam a kezére rendesen és össze kulcsoltam az ujjainkat.
- Talán egy kicsit.
Egy percre se engedtem el a kezét. Úgy vettem fel neki az ülésfűtést is, és egész úton úgy váltottam, hogy fogtam a kezét. Egy pillanatra se engedtem el.
Mikor leparkoltam T/N egyből kiszállt, ami azzal járt, hogy a hideg miatt elkezdett remegni az egész teste. Kiszálltam én is és a határa térítettem a kabátom.
Csendben felmentünk a lakásomra, leöltöztünk. T/N jól ismeri a járást a hétvégi kezelések miatt, így egyből bement a nappaliba, még én a szokásos citromos teát megfőztem magunknak. Mikor mindennel meg voltam elindultam a két gőzölgő bögrével a kezembe. A nappaliba érve leraktam a bögréket az asztalra, majd megálltam a kanapé előtt, azaz egy kanapén összekuporodó T/N előtt. Iszonyat aranyos ahogy szunyókál, de megérezhette, hogy itt vagyok, mert kinyitotta a szemét és rám nézett.
- Joreggelt! - mondtam mosolyogva.
Az asztalra nézett és felült.
- Mennyit aludtam?
- Negyed órája vagyunk még csak itthon... szóval nem sokat.
Felült törökülésbe, majd elvette az egyik bögrét. Én mellé ültem és ugyan így tettem. Pár perces néma csend honolt köztünk, de végül ő törte meg,
- Köszönöm!
- Mégis mit? Hisz mindig csinálok teát.
- Hogy eljöttél értem.
- Ohh... vagy úgy. - ránéztem. - Ugye tudod, hogy ez semmiség?
Néztem a nyitott száját, ahogy veszi a levegőt. Hihetetlen ez a lány. Nem egy, nem két nő fordult már meg nálam, mint páciens, de egyik se indított így be. Senki. Egyszer sem. Erre jön egy alig 18 éves lány és mindent össze kavar a fejembe. Egyre jobban ahogy teltek a napok és kezdtem megismerni annál több mindent kezdtem érezni vele kapcsolatba. Beindítja a fantáziám. Ahogy ült, vagy feküdt előttem a kezelések alatt, egyre nehezebben tudtam magam kontrollálni. Az első hétbe, még nem volt vészes, csak egy szép, fiatal lányt láttam magam előtt, a második hétbe már rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan ártatlan ez a lány, és ez tetszett. De az utolsó elmúlt egy hétben az önuralmamat elő kellett szednem. Napról, napra csak rosszabb volt. Még a közelébe lenni is nagy erőfeszítést vett igénybe. Most meg látni az enyhén nyitott pirosló ajkait, a fel, le mozgó mellkasát... Nem fogok tudni ellent mondani neki. Mostmár nem. Eddig tartott a híres önkontroll, önuralom. Már most alig bírok magammal.
- ... Nem a teára gondoltam. - a hangja szakított ki a gondolkodásból.
Kérdő szemekkel néztem rá. Tudtam, hogy a negyedét nem hallottam annak, amit az előbb mondott. Csak az utolsó mondatát.
- Akkor? Mire gondoltál? - hajoltam közelebb hozzá.
Bódító illata van. Már innen érzem.
- Mindenre. Hogy segítesz, nem ítélsz el, még akkor se, ha a szüleim ezért fizetnek neked... de főként, hogy most eljöttél értem.
- Miből gondolod, hogy te nem érdekelsz? Hogy csak a pénz miatt csinálom?
Felém fordult, így vészesen közel került hozzám az arca.
- Ha nem csak a pénzért, akkor miért? Mert ez a munkád? - nézett a szemembe.
- Vagy csak felkeltetted az érdeklődésemet. - suttogtam szinte már a szájára és az arca bőrére.
Elkezdte a számát nézni. Tudtam, hogy ebből nem fog semmi jó kisülni. Az agyam azt mondja, hogy ne tegyem. Egyenesen hallom ahogy visít, tiltakozik az ellen, hogy megcsókoltam. A józan ész ezt is parancsolja, hisz a munkámmal játszok. De a farkamnak egyszerűen nem tudok parancsolni. Tudom, ha most engedem, hogy megcsókoljon, akkor nem fogok tudni leállni. És képes leszek elmenni a végletekig. Tettlegességig fog fajulni. Azt meg nem tehetem meg vele, hogy nem csókolok vissza, a betegsége miatt, mert akkor az a maradék önbizalma, amit sikerült, ma már 3 kerek hét alatt felépítenem, az egy szempillantás alatt szállna el és törne össze megint. Az lenne a legjobb, ha leállítanám, azzal, hogy az orvosa vagyok, de túl nagy késztetést érzek arra, hogy ezt meg tegyem. Hogy ezt most ma, vele tegyem meg. Hogy ma vele tegyek meg mindent. Mindent, ami neki még új. De olyan ártatlan még ilyen terén. Muszáj tennem ellene, muszáj megrontanom. Hiába a józan ész, a farkam erősebb, az elmém ellen. Így hat ő győzött.
A szájához nyomtam az enyémet. Lassan kezdtem mozgatni, gyengéden ízlelgettem. Had szokja meg, a későbbiekben úgyis durva, illetve durvább leszek. Csókolóztunk. Nagyon jól csókol, és eszméletlen, hogy milyen íze van az ajkainak. Ha tehetném el se engedném, inkább minden egyes percbe csak azokat falnám. Megnyaltam a száját és értette a célzást. Leejtette az állat, így bejutást adott a szájába. Egyre hevesebben csókolóztunk. Már a kezemet is bele vetettem a játékunkba.
De volt egy zavaró tényező. T/N kezébe a bögre meleg tea. Így elváltam tőle.
- Ezt add ide, erre nem lesz szükség. - kivettem a kezéből, illetve elvettem tőle a csészét, majd az asztalra tettem.
- Minho! - szólt rám mikor újra meg akartam csókolni.
A keze a mellkasomat pihen. Tudom, hogy mit akar. Tudom, hogy mitől fél.
- T/N. Bizz bennem! - megcsókoltam a nyakát, majd a fülébe súgtam a szavakat. - Nem foglak bántani. Vigyázok rád! Bizz bennem kérlek, eddig is bíztál, a kezdetek óta, és nem bántad meg. Ezek után se fogod! - mondtam majd bele haraptam a vállába. - Na? - hallom, látom és érzem, hogy nehezére esik vissza fognia mind magát, mind pedig a hangját. - Mit mondasz, mi legyen?
- Rendben...
Nekem ennyi elég is volt. Újra megcsókoltam és végig döntöttem a kanapén.

2019. január 9.

Igeeeen itt a kövi rész. Nem bírtam holnap, azaz ma estig várni, és időm is volt... úgy ahogy, itt éjfél előtt. De igen volt ötletem és nagy késztetést éreztem a folytatásra, meg arra, hogy megírjam. És mivel lassan háromnegyed egy... így tök jól állunk, mert hivatalosan is mára lett ígérve 😁😁😁
És igen, nagyon is jól gondoljátok, hogy a következő rész +18-as lesz, szóval, aki nem szereti az ilyeneket az ne nagyon várja a következő részt! 😁😬

Illetve még ezen kívül körülbelül még vagy 2-3 rész lesz és vége a sztorinak. 😇