Stray Kids One_Shots (x Reader)

Felix I. (pt. 2.)

- Össze jöttünk!
Teljesen lefagytam. Egy pillanat alatt tört össze bennem minden. Nem kaptam se levegőt, de még sírni se tudtam annyira össze törtem ebben a percben. Teljesen elvesztem. Rosszul voltam. Rosszabb, mint mikor a víz alatt folytogatnak. Mást szeret. Ez csak most tudatosult bennem teljes mértékben. Az a maradék reményem is elhagyott. Vettem egy hatalmas levegőt, megnyaltam a szám és nyeltem egy nagyot, majd felálltam. Felix mellett mentem el. Ki akartam rohanni, nem akartam ott lenni ahol ő van. El akartam menekülni előle, és a srácok kiváncsi szempárjaik elől, amik engem vizslatnak. Felix mellett fél tized másodpercre megálltam.
- Gratulálok. - szinte suttogva mondtam neki ezt az egy szót, amit most először nem szívből mondtam neki. És tovább mentem.
- Köszi. - mosolygott, hallottam a hangján, ami megint csak fájt.
Az előszobába rohantam utána és össze szedtem minden cuccom.
- T/N! Várj! Hova mész? - kirohantam az ajtón. - Haza viszlek! Állj meg! - hallottam még a hangját.
De nem álltam meg, nem akartam hallani a hangját, vagy látni őt. Sírva rohantam, és bojongtam az egész város minden részen. A könnyeim megállíthatatlanul folytak a szememből, a fejem meg fájt. Nagyon rosszul voltam, mind lelkileg, és mind már testileg is. Elviselhetetlen volt a fejfájásom, így inkább elindultam haza felé. Mikor azt hittem, hogy már ennél rosszabb nem is lehet, hogy már úgyse fájhat ennél jobban a szívem, ekkor rá kellett jönnöm, hogy de...
Hazaérve megnéztem a telefonom, miután lepakoltam, kezetmostam és öntöttem magamnak egy bő pohár bort. Erre inni kell. Felixtől volt 35 nem fogadott hívásom és 10 üzenet.

18:00
"Minden rendben?"

18:30
"Miért rohantál el csak úgy?"

19:00
"Miért nem veszed fel?"

20:00
"T/N, jól vagy?"

20:13
"Lemerültél?"

21:05
"Remelem, hogy minden rendben van veled..."

21:30
"Azonnal hivj, ha haza értél..."

22:00
"Nem akarom, hogy bajod essen... kérlek hivj vissza!"

22:15
"Tudom, hogy nem vagy lemerülve, mert kicsöng a telefonod... könyörgöm vedd fel!"

22:30
"T/N... kérlek!"

Épp, hogy elolvastam őket jött a következő üzenet is.

23:00
"Nagyon aggódom érted... éppen ezért könyörögve kérlek, nem tudom, hogy mi a baj... de szeretlek és féltelek."

Miért ír ilyet? Miért írja, hogy szeret, ha nincs így? Miért írja, hogy félt... újra sírni kezdtem. Pedig épp, hogy sikerült abba hagynom.
Hetek teltek el. Felix folyamatosan próbálkozott. Írt, hívott, keresett, házhoz jött és fél órán át verte az ajtót, de egyszer se nyitottam ki. Ordíbált már, hogy nyissam ki neki, hogy fogalma sincs, hogy mi rosszat tett, de sajnálja, hogy hiányzom neki és szeret, nem tud rólam semmit és aggódik, meg, hogy pontosan tudja jól, hogy itthon tartózkodom. Nem egyszer mondta ki a nevem két dörömbölés között. Ordíbált. Azt hittem, hogy átszakítja az ajtót, minden egyes alkalommal. Olyankor én mindig az előszobában ültem a földön és vártam, hogy vége legyen. Sírva könyörögtem magamba, hogy menjen már el és hagyjon békén. Tudtam, hogy nem igazak a szavak, amik elhagyják a száját. Ő nem szeret. Ő nem aggódhat értem. Ő nem úgy érez, mint én, még mindig, iránta, neki van valakije, akit szerethet és, akit szeret is. És ez a tudta feldühít, hogy ilyeneket mond nekem, miközben van más, hogy jó ideje volt. Nem véletlen készült arra A randira ennyire, nem véletlenül izgult előtte. Es ki tudja, hogy mióta találokozgattak, és ki tudja, hogy engem mennyi ideje hülyített.
Hallottam, ahogy abba hagyja az ajtóm püfölését és idegesen elment. Megint. Kis idő múlva felkeltem és a konyha ablakba mentem és óvatosan kinéztem rajta. Hat persze... megint a kocsiba ült és várt. Várta, hátha lemegyek vagy hívom. De egyiket se fogom... felejtsen el... Teljesen összetört. Munkába se járok azóta, táppénzen vagyok. Ami végülis igaz, nem eszek és minden nap rengeteget sírok. Elég borzalmasan nézhetek ki. Gyűlölöm magam, hogy még ezek után, most is ennyire szeretem. Hogy nem tudok ellene tenni.
Bő 3 óra múlva megint kinéztem az ablakon, és legnagyobb meglepetésemre, még mindig itt állt a kocsija, Felixszel együtt. Nem értem miért nem megy haza. De elég hideg van kint. A kocsi meg nem megy, ez szemmel látható.