Angyal Krónikák 1. - Azrael, a Halál angyala ✔(Átírás alatt)

21. fejezet: Angyalok fogságában

Gyerekkorában nem értette a két felnőtt között lévő kapcsolatot, csak azt tudta, hogy Lucifer mindig keresett arra alkalmat, hogy valamilyen módon feldühítse az anyját.

Azonban, ahogy felnőtt,  ráeszmélt, hogy ami az anyja és Lucifer között történik, az egyfajta játék. Egymás körül keringtek és nem lehetett tudni, melyikük adja meg magát először a másiknak.

Tudta, hogy az anyjának Lucifer nagyon fontos volt, ahogy a férfinak is az anyja. Még ha jelenleg nem is vallották be egymásnak, Lizzy tudta, hogy előbb-utóbb egymás karjaiban kötnek ki.

Szerette volna, ha Azrael és ő is ugyanezt érezte volna, mint az anyja és Lucifer, de ez reménytelen volt, hiszen az angyal már egyetlen csók után eltűnt. A lány halkan sóhajtva arra gondolt, hiú ábrándokba kergeti magát, ha Azrael után áhítozik, hiszen az angyal az eltűnésével azt jelezte, hogy nem jelentett számára semmit az a csók.

A lány miután ezt végiggondolta óvatosan az ajtó felé ment, és egy utolsó pillantást vetett még az egymást szorosan ölelő párosra. Sose hitte volna, hogy egyszer lesz majd valaki, akitől anyja ennyire elveszti a fejét, és hogy egy férfi ennyire a magáénak akarja majd tudni. Végeredményben örült, hogy anyja megtalálta az ideális férfit a maga számára, még ha ezt nem is akarta magának bevallani.

Lizzy végül lassan kiment a házból, ahogy azt látta, hogy Lucifer felkapja az ölébe az anyját és csak sejteni vélte, hogy a kanapéhoz ment vele. Köszöni szépen, nem akart arra gondolni, mit fognak azon a kanapén művelni azok ketten.

A lány lassan a kedvenc helyére kezdett futni. Nem gondolkozott, csak futott, amitől úgy érezte, hogy szinte szárnyal a lelke. Kicsi kora óta a futás volt a kedvenc sportja, és idővel az lett a szenvedélye. Képes volt szinte órákig csak futni és a tájat figyelni.

Futás közben legalább nem gondolt arra, hogy Azrael számára ő nem jelent ugyanannyit. Nem akart arra gondolni, hogy élete első csókja a férfinak nem okozott olyan örömet, mint neki.

A lány kis idő múlva meglátta a barátnőit, amint épp néhány elffel beszélgettek. Nagyon szerettek ugyanis ezekkel a pompás lényekkel társalogni, mert mindent tudtak a természetről és az élet dolgairól.

A lány úgy döntött inkább ő is odamegy és így legalább nem gondolkozott olyan sokat.

- Sziasztok, lányok, fiúk, mi újság? - kérdezte Lizzy mosolyogva, ahogy hozzájuk lépett.

- Szia, Eli - köszönt három barátnője, majd megölelték őt.

- Örülünk, hogy már jobban vagy. Anyukád mondta, hogy rosszul lettél, ezért pár nap pihenőt rendelt el neked - mondta Olivia.

- Már jól vagy? - kérdezte Jenny.

- Köszönöm, már sokkal jobban vagyok. Sajnálom, ha aggódnotok kellett értem - mondta mosolyogva a lány, mire barátnői újra csak átölelték.

Lizzy hálásan gondolt anyjára, hogy ezzel a kis füllentéssel tartotta távol kérdezősködő barátnőit. Anyja tudta, hogy mit érzett, ezért segített neki ezen a módon.

Lizzy nem bírta magában tartani az arkangyallal történt csókot, ezért elmondta neki, és elmondta félelmét is, hogy a férfinak nem számított az a csók. Anyja ekkor csak átölelte és szorította erősen. Lizzy nem is tudta mihez kezdett volna az édesanyja nélkül. Egyetlen ölelése képes volt megnyugtatni őt.

Lizzy visszatért a jelenbe és a ránéző elfekre nézett.

- Mi is örülünk, hogy újra köztünk vagy, Eliza. Öröm veled mindig társalogni - szólt egy szőke, hosszú hajú férfi, aki kék ruhában volt és egy gyönyörűen megmunkált íj volt a hátára csatolva.