The Orphanage/befejezett/javítás alatt/

1

Miért érzem magam rosszul?

Miért érdemlem ezt?

Miért pont én?

Mit tettem?

Jeong Guk nem tudta hova tenni a kiközösítést.
Mit csinált, hogy kitaszították?
Ő csak megszólította az új tanulót.
Ez miért baj?

Az iskola mosdójában tölti a szüneteket.
Nem eszik, nem iszik.
Mintha nem is létezne.

A napok monotonná váltak és már nem tudja, hogy mikor mit csinált.
Vagy hogy egyáltalán csinált-e valamit.

A 14 éves kisfiúnak most először fájt valami.
Fájt neki, hogy a barátainak hitt emberek elhagyták.

Nem tudta, hogy hogyan kéne ezt kezelnie.
Nem tudott kinek szólni.
Nem volt senkije.
És nem is lesz, hisz az árvaházból mindig a jó gyerekeket viszik el.
Viszont ő nagyon rossz volt.

Talán az oka is megvolt, hogy miért.
De azt csak ő tudta.
Talán nem is akarta, hogy elvigyék csakhogy tovább láthassa az ő angyalát.

Hiányzott neki, hogy lássa.
Ugyanis már két napja nem látta.
És Jeong Guk ürességet érzett a szívében, amit egy játékkal nem lehet elfeledtetni.
De úgy vélte semmivel.

* 2 héttel később *

Park Jimin

Szeretném ha nem kéne ebben az idegen házban poshadnom.
Mintha meghaltam volna.
Hiányzik a megszokott életem.
Amit csak az árvaház tud megadni nekem.

Több mint két hete vagyok itt.
Egyszerűen utálok itt lenni.

/*/*/

Ezek ellenére a család egy kislányt akart a nagy fiuk mellé.
De nem azért, hogy teljes legyen a család.
Rossz és undorító dologra kellett volna nekik a kislány.
De helyette Park Jimin hozták el.

Mivel Jimin különleges.
És ezt a mostani családja is észrevette.
És nem hagyták,hogy másé legyen.
Így elhozták.
De nem volt tisztességes.

Jimin minden nap a szobájában ült a földön és gondolkozott.
Gondolkozott,hogy hogyan mehetne vissza az árvaházba.

Nem szeretett ott lenni,de hiányzik neki Jeong Guk minden napos látványa.És a pici mosoly amit ki csalt belőle.

/*/*/

-Szeretnél valamit enni? -kérdezte az "anyja" Jiminnek
Válszul a fiú csak megrázta a fejét.
Az anya odament és rásimított a vállára.
Pedig tudta jól, hogy Jimin kikészül ha hozzáérnek.
De ők azért is minden nap megérintették.
A fiú reszketve húzódott hátrébb nehogy mégegyszer hozzáérjen.
De sikertelen volt a mozdulat, ugyanis az anya gyorsabb volt.

Nem hagyta békén Jimint.

Soha nem tudta megvédeni magát a család ellen.
Mindig ők győztek.
Legyőzték Park Jimint.
És a megmaradt kis önbizalmát is.

És csak azért, hogy boldogok lehessenek.

Kihasználták.

Majd eldobták őt.