The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

78.-Wrong decision

♥ Szép napot, Lads! ♥

Meg is hoztam a 78. fejezetet! Nagyon-nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és ha így lesz, akkor majd visszajeleztek nekem valamilyen formában! Sokat jelentene! 

Nagyon szépen köszönöm az eddigi visszajelzéseket! Csodálatosak vagytok! ♥♥

Legyen szép napotok! ♥

Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♥

Wrong decision: Rossz döntés

Harry Styles~

Állkapcsomba éles fájdalom nyílalt, s miután meghallottam Scott mocskolódó szavait, már a szívem is egyre jobban sajogni kezdett. Magamat nem féltettem, sokkal inkább Rose miatt aggódtam, hiszen tisztában voltam vele, hogy mennyire szerette a bátyját, és mennyire számított neki a véleménye. De úgy tűnt, abban a pillanatban a barna hajú szépségemnek nem volt más fontos, csak én és a testi épségem. Talán sokkal keményebbé tette az az idő, amíg velünk volt és az, amikor Stone Circle alá volt bezárva, ahol kísérleteztek rajta. Meglehet, hogy az a Rose aki szembeszállt a bátyjával, már nem is a régi Rose volt. Egy életerős nő volt mellettem, aki nem félt a saját árnyékától, és képes volt kiállni a szeretteiért, került az bármibe. 

-Scott!-hallottam szerelmem ijedt hangját amikor a földre kerültem-Mit művelsz?-dörrent rá, miközben engem figyelt, ahogy állkapcsomhoz szorítottam kezemet. A dühös férfi készülte rám vetni magát, hogy még többször megüthessen, de Niall lefogta. Néhány másodpercen belül éreztem, hogy valaki megragadott, és felállított, hogy még véletlenül se kaphassak be még több ütést. Hálásan néztem Liam-re, aki nem mosolygott rám, hiszen tisztában volt azzal a helyzettel amibe belecsöppentünk. 

-Hát ezt nem hiszem el!-túrt erősen minkét kezével a hajába az előttem álló vérfarkas-Hogy nem gondoltam erre? Megmondtam, hogy tartsd magad távol tőle!-harsogta Scott és éppen úgy mutogatott akár egy eszelős-Hihetetlen vagy tudod?-tárta szét a karjait-Legalább ezerszer figyelmeztettelek, ha megmered rontani a húgomat, akkor megöllek! És most? Hát persze, hogy terhes! Hányadikat várja?-kérdezte és kínjában felnevetett. Talán tényleg vicces lehetett volna, de abban a pillanatban nem éreztem magamban elég humort ahhoz, hogy vele nevessek. Szégyelltem magam, mert valóban elégszer figyelmeztetett már ahhoz, hogy hallgassak rá. De nem ment, mert képtelen voltam uralkodni az érzelmeimen, ha Rose közelében voltam. 

-Scott, állj le!-figyelmeztette Őt a nemsokkal távolabb lévő húga, viszont a férfi még csak ügyet sem vetett rá. Miért tette volna? Tombolt benne a harag. 

-Nem vagy hozzá való, tudod?-nézett fel villámokat szóró szemekkel az előttem álló. Szavaira összeszorult a gyomrom, mert tisztában voltam ezzel. Rose túl jó volt hozzám-Nem ezt az életet érdemli, főleg nem egy olyan alakkal, mint te. Mégis hogyan jutott az eszedbe, hogy minden tiltásom ellenére akár egy ujjal is hozzá érhetsz?-kérdezte fennhangon, viszont én még nem álltam készen válaszolni neki. Helyettem Einar hangja hasított a levegőbe. 

-Szerintem ezt más helyen és időben kellene megbeszélnetek.-mondta bölcsen, de Scott az Ő szavait sem hallgatta meg. Nem is fordított arra nagyobb figyelmet, hogy a vérfarkasok legnagyobb alfája szólt rá. Olyan volt, mintha nem látott volna a dühtől. 

-De neked bele kellett Őt rángatnod ebbe a szarba!-háborodott fel-Azt mondtam, hogy védd meg, és tartsd távol mindenféle bajtól. De te inkább belehúztad az életünkbe és a rosszba! Persze, tipikus Styles megoldási mód.-horkant fel és lenézően kémlelt tovább. 

-Nem érted.-ingattam meg a fejem, mikor végre megtaláltam a hangomat-Szeretem Őt, Scott! És ezen már nem tudok változtatni. Meglehet, hogy máshogy alakult volna, ha nincs a bevésődés, vagy ha nem kerültünk volna annyira közel egymáshoz, amennyire. De ne csak rám fogd ezt az egészet. Pontosan tudhattad volna, hogy ez lesz, nem mellesleg nem kellett volna itt hagynod minket. Ha nem küldesz ide, vagy nem akartad volna a könnyebb utat választani, akkor megakadályozhattad volna azt, hogy egymásba szeressünk. De, persze te itt hagytál csapot-papot és azt hitted, minden el volt intézve. És tudod, fogalmam sincs, miért vagy ennyire ellenséges. Örülhetnél, hogy legalább mellettem boldog a húgod, és nem kell rettegnie minden áldott nap, mert te otthagytad Őt az erőszakos szüleitekkel!-kiabáltam már én is. Egyszerűen nem bírtam türtőztetni magamat. Talán övön aluli húzás volt ilyeneket hozzávágni, de kiszabadultak a szavaim és nem voltam elég erős visszafogni őket. 

-Nehogy már én legyek a bűnbak! Fogalmad sincs arról, hogy miért kellett átváltoznom, és miért nem segítettem magamon, amikor tudtam volna. Elképzelni sem tudod, hogy min mentem keresztül azért, hogy most mindannyian épek és egészségesek legyetek! Nem az első, hogy megmentettem a szaros kis életedet, Styles!-dörrent rám, viszont már nem éreztem bűntudatot. Igaz, ott motoszkált bennem, de nem volt olyan elsöprő, mint néhány perccel ezelőtt. Már csak értetlen voltam, mert nem tudtam felfogni, hogy hová tűnt a legjobb barátom. Mégis... mégis mennyi minden volt, amiről nem tudtam? Mi történt vele azokban az években, amíg nem találkoztunk? És... miért pont engem keresett fel azon a napon, amikor elmondta, hogy nemsokára átváltozik illetve, miért engem kért meg arra, hogy vigyázzak a húgára, ha ennyire utált? 

-Most azt várod, hogy köszönetet mondjak azért, mert olyan szörny lettem, mint te?-kérdeztem már elvesztve minden reményemet, ami körülfogta a barátságunkat-Ha hagytál volna meghalni azon a napon, amikor a kamion elé léptem minden egyszerűbb lenne, nem? Most te élhetnéd tovább az életedet, és nem kellene azon aggódnod, hogy a húgod együtt van velem. Tökéletes életetek lehetne, mindenféle akadály nélkül.-mondtam lehangolódva mindvégig zöldeskék szemeibe nézve. Nem válaszolt. Talán megbánta, hogy megmentette az életemet, és vérfarkassá tett. Talán megbánta, hogy engem kért meg arra, hogy vigyázzak a húgára, és keressem meg a tekercset, amire ráírta az ellenszer receptjét. De mégis miért? Azért, mert együtt voltam Rose-al? De ez ostobaság, emiatt nem bánhatta meg a barátságunkat, vagy mégis? 

-Meg kellene köszönnöd, hogy megmentettelek, és nem a kifogásokat kellene keresned.-rázta meg a fejét-Ha én nem vagyok, akkor már te sem lennél az élők között, amiatt az ostoba döntésed miatt.-pillantott rám lenézően. 

-Mi ütött beléd?-kérdeztem tanácstalanul, mert úgy éreztem, hogy már nem a legjobb barátom állt előttem.

-Belém mi ütött? Te szegted meg a szavaidat, nem én!-tárta szét a karjait. Megértettem azt, hogy haragudott rám, és teljesen jogos volt minden mocskolódó szava, de emiatt lett volna ilyen ellenséges? 

-Srácok...-hallottuk meg Rose hangját. Azt hittem, hogy fel akarta hívni a figyelmünket, hogy nem kellene veszekednünk, ezért sem fordítottam felé tekintetemet, sokkal inkább bátyja ellenséges arckifejezését bámultam-Harry...-nyögte fájdalmasan nevemet, én pedig azonnal felé néztem. Hasát fogta, arca eltorzult a kínoktól, alsó ruházata átázott, lábai alatt pedig egy tócsa volt, amely sötétre színezte a padlót-Azt hiszem, hogy valami baj van.-lehelte. Szemeim kitágultak, ajkaim pedig elnyíltak, ahogy szenvedését néztem. Azonnal odarohantam hozzá, és csak abban reménykedtem, hogy szavai ellenére, nem volt semmi baj sem...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!