The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

41.-Humility

Humility: Alázatosság

Rose Davis~

Lassan haladtunk a kőépület felé, miközben éreztem, Harry ujjai megtalálták az enyémeket. Felnéztem göndör barátomra, Ő pedig halványan rám mosolygott.

-Maradj mellettem.-kérte, hamarosan pedig elindultunk Einar mögött. Ő mutatta az utunkat, s ahogy egyre közeledtünk a bejárat felé, annál jobban remegett minden porcikám. Vajon tényleg megtaláljuk a tekercset? Tényleg rendbe jön minden? Akartam, hogy ez megtörténjen, mert tudtam, képtelen lettem volna Harry nélkül élni. Másrészt pedig, szerettem volna segíteni neki úgy, ahogy a többieknek is.

Egy hosszú, szűk folyosón haladtunk végig. Egyikünk sem szólalt meg, csak a lélegzetvételeket lehetett hallani. Sötét volt, így én semmit sem láttam, de örültem annak, hogy Harry mellettem volt, és minden lépésemre ügyelt. Próbáltam nem megbotlani semmiben sem, miközben egyre közeledtünk valami felé. Szívem rettentő gyorsan dobogott, és mertem remélni, hogy a körülöttem lévőké is.

Hamarosan Einar lefékezett előttem, én pedig csaknem nekimentem, de szerencse volt, hogy göndör barátom visszafogott. Semmit sem láttam, egészen addig, míg kotorászást nem hallottam, nemsokkal később pedig egy zseblámpa kapcsolódott fel.

-Haver, komolyan egész eddig volt nálad egy lámpa, és nem kapcsoltad fel?-kérdezte Liam Niall alakjától, aki csak vállat rántott. Kuncognom kellett viselkedésükön, mert annyira gyerekesek voltak.

A szőke fiú mögénk irányította a fényt, s mikor arra tekintettem meglepődtem. Egy hatalmas, kőből készült széfszerűséget láttam meg. Egy lakat díszelgett rajta, de mikor közelebb akartam lépni, Harry megfogta a kezem.

-Óvatosan.-szólt figyelmeztetően. Bólintottam, Ő pedig leengedte karját. Közelebb mentem a kődarabhoz, és a zárra tettem a kezem. Egy modern dolog volt benne, hisz látni lehetett az ujjlenyomat olvasót.

Hátranéztem a többikre, Ők pedig egyhangúan bólintottak. Mutatóujjamat rátettem és vártam, a gép válaszára. A fény zöldre váltott, melytől szívem nagyot dobbant. Akkor most sikerült? Végre a kezemben tarthatom a tekercset?

Azonban az élet nem ilyen könnyű. Ahogy elemeltem kézfejem, a zár még egy feladat elé állított. Számokat dobott ki, várva, írjam be a helyes kódot. Ijedten néztem Harryre, akinek homlokán mély ráncok jelentek meg, ahogy gondolkodott.

-Van valami dátum, amire Scott emlékezhetett? Valami fontos, kettőtökkel kapcsolatban?-kérdezte, nekem pedig kattogni kezdett az agyam. A szülinapom? Az Ő szülinapja? A nap mikor megkaptuk életünk első hörcsögét? Fogalmam sem volt, mit is írhatnék be. A gondolataim mindenféle közös dolog körül mászkáltak, miközben próbáltam egy olyat találni amely megfelelt.

Beakartam írni, egy számsort, azonban megjelent mellettem valaki, kezét pedig az enyémre tette. Megugrottam Mary jelenlétére, és dühös pillantásokkal illettem Őt. A mellettem álló lány, csak felkuncogott.

-Csak egyszer próbálkozhatsz, különben megsemmisül.-mondta, bennem pedig megfagyott a vér. Honnét tudja?

-Akkor mégis mit kellene beírnom?-kérdeztem értetlenül.

-Rose...-hallottam Harry értetlen hangját, és rá sem nézve, legyintettem egy aprót.

-Én tudom a kódot. Azonban muszáj lesz megbíznod bennem.-kérte, bólintottam.

-Ezért jelentél meg, igaz? Hogy segíts?-kérdeztem a számokat nézve hamarosan pedig ismét a lányra pillantottam. Bólintott.

-Sokat köszönhetek Scott-nak, és most, hogy Ő nincs, muszáj nekem rendezni a dolgokat.-mosolygott rám halványan. A pillanat, ahogy beszéltünk, annyira más volt mint a többi. Más, mert nem piszkáltuk a másikat, és nem dühöngtünk. Talán... Mary egy kicsit mintha szomorúbb lett volna. Viszont akkor leesett.

-Szerelmesek voltatok.-döbbentem meg, mondatom közben pedig láttam, hogy a lány szemei megteltek könnyekkel, alsó ajka pedig remegni kezdett.

-Miután végleg vérfarkas lett, feladtam. Nem tudtam nélküle élni.-hajtotta le felét, s eközben pedig éreztem, ahogy a sós cseppek az én arcomon is végigszántottak-Ezért akarok nektek segíteni. Hogy Ti tudjatok élni.-szipogott. Nagyot nyeltem, szívemben pedig melegség honolt. Az a lány, azért ölte meg magát, mert szerelmes volt a bátyámba. És azért jelent meg, hogy én és Harry tovább tudjunk élni. Kell ennél nagyobb alázatosság?

-Köszönjük Mary.-mosolyogtam a lányra megtörten. Hirtelen megéreztem egy puha szorítást felkaromon, s mikor odanéztem láttam, hogy Harry sőt, a többiek is Mary-t bámulták.

-Rose, látom Őt.-suttogta.

-Mindannyian látjuk.-döbbent le Einar. Szerintem csak abban a pillanatban kezdtek el hinni nekem, mikor a saját szemükkel is észlelték a lány jelenlétét. Az előttem álló aprót intett a fiúknak, és hamarosan felém fordult.

-Írd.-adta a parancsot, én pedig azonnal letöröltem könnyeim, és a számok felé fordultam. Fogalmam sincs, miért láthatták a srácok Mary-t. Eddig azt hittem, velem van valami baj, de most, hogy megtudtam Ő akarta, hogy lássam, teljesen máshogy tekintettem mindenre. Persze, lehet, hogy a többiek agyát is befolyásolta, ezért láthatták Ők is a lányt.

-Biztos, hogy tudod mit kell írnom?-kérdeztem vissza. A mellettem álló csak bólintott, majd diktálni kezdte a számsort.

-19-94-19-99-mondta, majd mikor a rendszer zölden világított, egy hatalmas kő esett le a szívemről, de csak ezután láttam meg a valódi lényeget. Harry, és az én születési dátumom volt a kód. De miért? Scott tudta, hogy mi lesz közöttünk Harry-vel? Tudta, hogy bevésődtem a férfinek? De honnét?

A zár leesett a széfről, hamarosan pedig kitudtam nyitni az ajtaját. Reméltem, hogy semmilyen csapda sem fogja ismét megnehezíteni a dolgunk. Hála az égnek, semmi sem történt, és szabadon ki tudtam venni a tekercset. Egy régi papír volt, lepecsételve. Harry óvatosan elvette tőlem, majd felnyitotta. Newt a férfi mellé ment, majd Ő is nézni kezdte a sorokat. Számomra teljesen olvashatatlanok voltak a betűk, amik benne szerepeltek, de láthatóan Newt tudta, mit rejt a halandzsa.

-Már emlékszem rá.-pillantott fel ránk-Menjünk haza, ott pedig leírom, utána pedig elkészítem.-szólt, majd mindannyian megfordultunk. Ám ott, érdekes személyeket pillantottunk meg. Nem csak temérdek katona zárta el a kijáratot, de az apám és az anyám is szembenézett velünk...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!