The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

58.-Billions pieces

Billions pieces: Milliárd darab

Harry Styles~

Voltak olyan pillanatok az életemben, amelyre cseppet voltam büszke. Gyilkosságok, hazugságok, téveszmék. Ugyanakkor voltak szituációk, melyekre mindig emlékezni akartam. Emberek, helyek és illatok, ezek akkor is velem maradnak, ha minden erőmmel megpróbálok ellentmondani nekik. Mert a részemmé váltak. Ő is a részemmé vált.

Biztos voltam benne, hogy akármin is kell majd még túlesnünk, Rose mindig mellettem lesz. Mert sosem fogom elengedni magam mellől, és mindig minden pillanatban érte fogok harcolni. Hiszen Ő volt a világom, akiért megérte élnem. Ő jelentett mindent, amit haladó ember csak feltudott fogni... de még azt is, amit a természetfeletti lények csak babonákból ismertek. Mert egy vérfarkas voltam... és Ő volt a Holdam.

Hátamat egy fának döntöttem, és Rose kicsiny testét szorítottam magamhoz. Mióta felébredtem a tudatmentes állapotomból, azóta ölelem magamhoz, azonban Ő nem akart felébredni. Ajkaim remegtek, szemeimet pedig könnyek homályosították el, miközben előre-hátra ringatóztam vele. Stig és Gemma közeledtek felém, majd mikor meglátták a stádiumunkat, azonnal szaporábban szedték lábaikat. Sőt, talán már rohantak is felénk, nem emlékszem.

-Mi történt?-kérdezte nővérem vállamra téve a kezét. Szavai sietősek voltak, de nem bírtam figyelni hangjára, túlságosan lefoglalt a karjaimban tartott lány kritikus állapota.

-Nem ébred fel... nem ébred fel...-kántáltam, miközben rögeszmésen szorítottam magamhoz az apró testet. Pillanatokon belül pedig elhomályosodott előttem minden.

-Semmi baj, haver minden rendben lesz.-nyugtatott Stig, de ismét elájultam...

~*~

Aprókat pislogva nyitottam fel szemeimet, miközben megpróbáltam felméri a körülöttem lévő környezetet. Egy ágyban voltam, amely puha volt és meleg. Tiszta ruhát viseltem, az ablakon pedig beszűrődött a Hold fénye. Semmit sem hallottam a tücskök ciripelésén kívül, ezért oldalra fordítottam a fejem, remélve így beszűrődik egy kevés hang az ajtó alatti résen. Viszont nem így történt. A mellettem lévő hely pedig teljesen üres volt és még szépen be volt vetve. Egyedül voltam? Csak álmodtam volna azt, hogy sikerült megtalálnunk Rose-t, az őrült anyja pedig egy feladattal bízott meg minket? Pedig annyira valóságosnak tűnt...

Felkeltem az ágyból, viszont mikor lábra álltam, kissé megszédültem ezért muszáj volt megtámaszkodnom a falnál. Amint visszanyertem egyensúlyomat elindultam az ajtóhoz. Miután kinyitottam, halk beszélgetés zaja ütötte meg a fülemet. Mióta volt hangszigetelt a háló? Lemerészkedtem a lépcsőn, közben pedig felmértem a kiakasztott képeket. Niall lakásában voltam, hiszen felismertem az ír barátom családi fotóit. Némelyiken még én is rajta voltam.

A nappaliba sétáltam, ahol megpillantottam a falkámat... egyedül Rose hiányzott a teljes létszámból. Akkor viszont már biztos voltam benne, hogy álmodtam a kiszabadítását, ez pedig eléggé elszomorított. Jobban mint gondoltam volna. Mindannyian feszülten figyeltek míg leültem a kanapéra. Üdvözöltem őket, majd beletúrtam a hajamba.

-Képzeljétek srácok, furcsa álmom volt.-szóltam gondterhelten-Megtaláltuk Rose-t, sőt Susan orvos lett és azt akarta, hogy felkutassuk és megöljük a "hibáját".-szedtem össze a gondolataimat-Ostobaság, mi?-nevettem fel kínomban. Viszont Ők nem mosolyogtak velem. Ugyanolyan meredten bámultak rám mint mikor beléptem a helyiségbe.

-Sajnos az nem álom volt, öcsi.-ingatta meg a fejét Gemma. Felkaptam fejem és ijedten néztem rá.

-T... tessék?-kérdeztem vissza dadogva. Összeszorította a száját majd lehajtotta a fejét. Rettegve néztem a többiekre-Mi ez az egész?-kérdeztem őrült hangnemben. Szinte tépni tudtam volna a hajam abban a pillanatban.