7.fejezet: Érzések

Start from the beginning
                                    

Azrael megállt és az ezüst hajú társára nézett.

- Ez igaz, valóban arkangyalok vagyunk, de mivel rangban feletted állok követelhetem, hogy figyelj jobban.

- Mindig azt mondod, hogy téged nem érdekel a rang, erre tessék, csak a hatalmaddal fenyegetőzöl. Sose hittem volna, hogy ez lesz belőled - mondta Uriel és lassan az ablakhoz sétált és kinézett rajta.

- Mondhatnám én is ezt neked, Uriel. A legjobb barátom voltál, most pedig nézz ránk, már beszélgetni se tudunk anélkül, hogy ne lenne vita belőle, ami valljuk be, arkangyalok lévén ez bizony baj. Nekünk nincsenek érzelmeink, mégis mióta Lucifer elment te rohamosan megváltoztál - nézett Urielre szomorú szemekkel. - Mondd, mi történt, Uriel? Miért fajult idáig a barátságunk?

- Tudod te azt. Lucifer helyét az Úr főbb angyalaként nekem nagyobb jogom lett volna megkapni - fordult Azrael felé mérgesen. - Az erőm, a képességeim nagyobbak, mint a tieid, többet tettem az emberekért, mint te. Békét, hitet és bátorságot adtam az embereknek, segítettem nekik új életet adni, mégis az Úr téged választott maga mellé. Téged, aki csak elveszi az emberek lelkét, aki családokat szakít szét, aki nem tett semmit az emberekért. Emiatt a méltatlanul megkapott rangod miatt, nem lehetünk többet barátok - mutatott Azraelre mérges társa.

- Ugye tudod, Uriel, hogy most úgy viselkedsz, mint egykor Lucifer? Érzelmeket hallok ki a hangodból, ami egyre inkább elhatalmasodik feletted.

- Nem tudom, miről beszélsz. Szerintem minden arkangyal így gondolja, de nem mondják ki - vont vállat Uriel. - Minden más lenne, ha nem vállaltad volna el azt a helyet, akkor talán a barátságunk is megmaradt volna, de az idő nem forgatható vissza, így a barátságunk se térhet vissza a régi fényébe. 

Azrael döbbent arccal nézett egykori barátjára, és szíve összeszorult a bánattól. Bármennyire is próbál rájönni, nem tudja miért kezd egyre inkább olyan érzései lenni, mintha nem arkangyal lenne. Nem értette, hogy mi történik vele.

Nagyot sóhajtott, majd lassan elfordult Urieltől.

- Megértettem szavaid, Uriel, de jobb ha vigyázol, mert ha az Úr is rájön, hogy arkangyal létedre érzéseid vannak, az bajba kever téged.

Azrael ezzel hátat fordított és nagy léptekkel elhagyta a termet, miközben Uriel mérgesen nézett utána.

- Egyszer megfogsz fizetni mindenért, Azrael. Jobb, ha vigyázol magadra, mert ha nem figyelsz oda egy pillanatra, talán úgy végzed, mint Lucifer - mondta Uriel elvigyorodva, majd hatalmasat kacagott arra gondolva, hogy lassan Azrael végzete beteljesedik.

Azrael kiérve a kastélyból furcsa érzésekkel a szívében fordult hátra. Uriel viselkedése egyre jobban azt mutatja, hogy az arkangyal szívében van egy pici fekete folt, amit nem tudott hogy fog elűzni, de meg kell próbálnia, ha vissza akarja kapni a barátját.

A halál angyala lassan kitárta szárnyait és felröppenve az égre, elhagyta Uriel területét.

Néhány perc múlva újra a Csarnoknál volt, ahonnan épp egy szőke hajú, kék szemű, aranyozott ruhában lévő meseszép arcú angyal lépett ki. Azraelt meglátva nagy mosollyal az arcán lépett hozzá.

- Mennyei napot, Azrael. - köszöntötte őt mosolyogva a nő. - Örül a szívem, hogy láthatlak, hiszen olyan kevés alkalmam adódik rá, hogy találkozzak veled - mondta továbbra is mosolyogva.

- Mennyei napot neked is, Haniel - bólintott a fejével a másik arkangyalnak. - Én is örülök, hogy láthatlak.

Haniel a halál angyalának szavaira újra mosolygott, majd belekarolt a férfiba.

Angyal Krónikák 1. - Azrael, a Halál angyala ✔(Átírás alatt)Where stories live. Discover now