WISH YOU BETTER LIFE // Hungarian Fanfiction

Költözés megint....

- jó éjt Finn! -

Másnap reggel hamarabb keltem mint ő. Nem akartam felkelteni, ezért szép lassan kitakaróztam, majd kikeltem az ágyából. Mivel Finn nem volt ébren, ezért kis vacillálás után elkezdtem átöltözni a szobájában, olyan gyorsan, amennyire csak tudtam. Szerencsémre nem kelt fel és nem látott meg.

- Huh! -töröltem le homlokomról a nemlétező izzadtságot.-

Erre ő megmozdult, de szeremcsére nem kelt fel. Megfogtam táskámat, majd kifele vettem az irányt, amikor megszólalt az ébresztője. 5 sos szám volt... a kedvencem. Elkezdtem dúdolni, majd amikor kikapcsolta, lebiggyesztettem alsó ajkamat, ezzel jelezve szomorúságom.

-jó reggelt! - köszöntem idvariasan amikir felült és rám nézett. -

-jobb reggelt! - jelentette ki szemeit megdörzsölve, amit meg is bánt. -

Felszisszent, majd szeméhez kapott.
Elkezdett öltözködni. Elég otthonosan vette le a pólóját, amikor közbe szóltam:

- hé, hé még itt vagyok! -kiáltottam fel szemeimet eltakarva- (visszagondolva ez egy kicsit gyerekes volt, de ezen már változtatni nem tudtam)

-jézusom! - szorította mellkasához pólóját, majd kezeivel hadonászva jelezte, hogy menjek ki. -

Nemtudom mit gondolt, hogy majd megvárom kint az ajtó előtt?....

Kb. 4-5 perc múlva, még mindig kint álltam az ajtaja előtt, mikor kilépett rajta és bájos mosolyát felém villogtatta.

-indulhatunk mostmá? - kérdezte és kezével a tarkóját vakarta. -

Lementünk a földszintre, jeleztük Nick-nek, hogy készen állunk, majd 1 percen belül el is indultunk. 3 perc autóút után hozzánk is értünk.
Kiszálltam az autóból, majd elindultam az ajtónk felé. Elfordítottam a kulcsot a zárban és már szaladtam is fel a sulis cuccomért.

- Basszuuuuuuuus nem pakoltam bee! - fejemet fogva rohantam a szobám felé és 10szeres  fénysébességgel dobáltam a könyveket és a füzeteket a táskámba.

Viszonylag rövid idő után megérkeztünk a suliba. Az út szótlanult telt, csak a recsegős rádió zaja hallatdszódott a kocsiban.

Beléptünk az iskola kapuján, és együtt sétáltunk a folyosókon. Éppen, hogy beértünk az első óránkra, ami rohadtul egy földrajz volt és én rohadtul nem vittem földrajz cuccot. Ez is csak nállam törtéhet meg.

- és így kelet kezett a Földünk.... jó ki lehet menni. - hangzott el az utolsó mondat, majd mindenki felállt, és kiviharzott a teremből.
Szünetben, nem láttam Finn-t. Kicsit fura volt, mivel így nem tudtam senkivel sem beszélgetni.

Következő órára késve jött be. Fel sem tűnt, hogy nem volt ott óra elején, csak akkor amikor 5 perccel az órakezdés után bejött a terembe.
Az óra szerencsére gyorsan telet... csengetés után Finn volt az első aki kiment a teremből. Alig tudtam utólérni, de egy Cobra11-et lepipáló üldözés után, utólértem és a vállánál fogva magam felé fordítottam.
Mikor megláttam arcán a szenvedést, elszorult a szívem. Meg akartam kérdezni, hogy mi történt vele, de tudtam hogy nem szeretne beszélni róla, mivel tegnap is nagyon nehezen beszélt. Helyette csak magamhoz öleltem, és zsebébe csúsztattam egy zsepit, ha elpattanna nála a húr.

Ebédszüneten kívül nem találkoztam vele túl sokat. Úgy tűnt, mintha órák után felszívódna... nagyon nem tetszett nekem ez a helyzet. Túl szomorú volt.

Mikor haza indultam a suliból elhatároztam, hogy  házik után, elmegyek hozzájuk és megbeszéljük.

Hazaértem, megcsináltam a házikat, majd felmentem a szobámba egy kicsit pihenni. Kinyitottam az ablakokat, mert ki szerettem volna szellőztetni a fejem a sok matek után. Szüleim még nem voltak itthon, és valószínű nem is lesznek még egy darabig.

Miután meguntam szobám komfortos kinézetét, lementem, írtam anyuéknak egy cetlit, hogy később megyek haza, majd felvettem a kabátomat, és elindultam Finnékhez.
Gyalog mentem, mivel újítják a bicikli utat, és nem tudtam gördeszkával menni.

Útközben azon gondolkodtam, hogy mi lesz velem, ha vége a sulinak.... elmegyek gimnáziumba, amibe már ráadásul fel is vettek. Mi lesz velem Finn nélkül? .. Mi lesz Finnel nélkülem? Ezt nemtudom, de azt igen, hogy ez a korszakom a nyáriszünet végén fog lezárulni.

Nagy gondolkodásomban, észre sem vettem, hogy megérkeztem Finnékhez.
Majdnem tovább sétáltam, de szerencsére feleszméltem, és befordultam az ajtónál.
Megint Nick nyitott ajtót. Beengedett, majd felmentem Finnhez.

Kopogtam, amire nem kaptam választ.
Benyitottam, majd megláttam, hogy egy zacskó mirelit borsót nyomott a fejéhez és a kezei ökölbe voltak szorítva.
Nem tudtam eldönteni, hogy szomorú, mérges, vagy mindkettő.

-bejöhetek? - kérdeztem halkan -

-aha.. - hümmögte-

Bementem, majd leültem mellé az ágyra. Felült, és velem szembe nézett.

-mi a baj velem? - kérdezte remegő hangon-

- Veled semmi! - vágtam rá túl gyorsan-

- akkor miért van bajuk velem? Miért vertek meg? Miért szekálnak és miért tartanak rettegésben? -kérdezte egyhangúan -

-mert tudják, hogy te egyedül vagy, ők meg kb. 6-an - mondtam és megemeltem arcát, hogy a szemembe nézzen-

- és, hogy lehetne esélyem ellenük? -kérdezte-

- ma megtanulod megvédeni magad- mondom egy féloldalas mosoly kiséretében-

Erre ő lesütötte a tekintetét, majd a vállamra hajtotta fejét. Kb. 10 másodperc mulva átkarolt, amit én egyből viszonoztam, és barátságosan kezdtem simogatni a hátát.

Ezek után kibeszéltük a suli összes diákját, és mire feleszméltem, már félig sötét volt. Muszáj  volt mennem, mert nem akartam, hogy a pedofilok elraboljanak.
Nick és Finn kikísértek, de Finn kijött velem az ajtón.

- te meg mit csi......

Kérdeztem volna, de mielőtt befejeztem ő megcsókolt engem. Arcomra tette a kezét, amivel közelebb húzott magához.
Később szét váltunk, majd széles mosollyal az arcán elköszönt és visszament a házba. Egész úton vigyorogtam... ekkor még nem rudtam mi vár majd rám otthon.

Mikor hazaértem, a szüleim az asztalnál ültek és vártak engem, ami bevallom őszintén egy kicsit meglepett.
Amikor beléptem az ajtón, felkapták a fejüket, és egy száraz "sziával" letudták a köszöntésemet.
Én is köszöntem nekik, majd odamentem, és leültem melléjük az asztalhoz.

Szárazon odavágták nekem, hogy kezdjek el pakolni, mert jövőhéten költözünk a gimim városába.

Erre én nagyon kiakadtam... kiabáltam csapkodtam, hadonásztam.

Felszaladtam a szobámba és feleszméltem, hogy nyáriszünet végéig SEM maradhatok Finnel.

(Már csak pár rész maradt a sztoriból, mivel időm nincs és nem szeretném befejezetlenül hagyni nektek. Előre is köszönök minden szavazatot és megtekintést!!! )