WISH YOU BETTER LIFE // Hungarian Fanfiction

Háttal ült az ágyán.

*Lehet áthívom Finnt holnap suli után!*

Ma hamarabb felkeltem az ébresztőmnél, ezért volt időm elkészülni.( ha az ébresztőre kelek, akkor is lenne, de én sosem kelek fel rá)

Ki mászok az ágyamból és elindulok a szekrényem felé. Felveszek egy sima pólót, szaggatott fekete farmert, egy hosszúujjú felsőt és indulok is le a táskámmal.

Mivel a szüleim nincsenek itthon, nem kell megint a megfelelési kényszeremmel küszködnöm. A suliban elfogadnak, az nem érdekel. De itthon nem merek más lenni. Ez van.

Ahogy elindulok az iskolába, azon vavillálok, hogy A vagy B hét van.... tökmindegy ígyis szar a suli.

Belépve az ajtón, szokásosan megnézem magam az üvegben. Ma elég normálisan nézek ki, bár kinek mi a normális.

Matek óra, Kémi, Magyar, Rajz, Testnevelés,  Földrajz.... Nem is tudom miért vagyok ilyen stresszes... komolyan  már ráncosodom. 

Ma Finn nem jött oda hozzám reggel. Ez fura... nem várom el, hogy körülöttem pattogjon, de azért elég fura volt. Nem is találkoztam ma vele.... ez is fura.
Hirtelen rossz érzés fut végig rajtam. Mivan ha valami gond van... esetleg baja esett. De az is lehet, hogy csak szimplán beteg...

Gondolataimból a csengő fülsiketítő zaja zökkent ki, és mint a rabok, özönlenek be a diákok a termekbe.

Utolsó órán, egész végig rajzolgattam a füzetembe. Majdnem elaludtam, de kibírtam.... (életcél). Megszólalt a csengő és mint egy leharcolt zombi kezdemény indultam el hazafelé.

Miután hazaértem, kajáltam, majd megcsináltam a házikat. Minden nap ezt csinálom... edzésekre se járok... lefogadom, hogy 1 fekvőtámaszt se tudnék megcsinálni... Nagy gondolkozásomban, megcsináltam 20-at.... Grat!!!

Már vagy fél órája fekszek az ágyamban amikor eszembe jut Finn. Írok neki egy üzenetet, és várok... 3 órája volt elérhető...

1 órája írtam neki, az üzenetet. Nemakarna velem beszélni? Mit csináltam rosszul?
Amikor felteszem magamnak ezeket a kérdéseket, hirtelen úgy érzem magam, mintha szakít!s utáni depresszióban lennék.... jesszus mit csinálok.

Felöltözök és elindulok Finnékhez. Bajom nem lesz belőle... majd legfeljebb kidobnak.

Odaérk és becsöngetek. Nick nyit ajtót, chipssel tele szájjal köszön.

-tfő! Mi a helyfet? -udvariasss.....-

- Szia! Finn itthon van? -kérdezem zavarbajötten-

-Ja! Fent van a szobájában. Menj fel hozzá... hiányolt már. -időközben lenyelte a chipset-

-Köszi! -fel sem fogtam mit mondott utoljára-

Felmentem az emeletre, kopogtam és a visszajelzés után, bementem.
Háttal ült az ágyán, nézve a nagy semmit.

-Szia! -köszönök -

Felfigyel a hangomra, de nem fordul meg.

-Hello! -köszön vissza-

Közelebb negyek hozzá, de ő elfordul tőlem....
Nem akar látni?..

-Mi a baj? -lépek hátra két lépést-

Erre ő nem válaszol, csak felém fordul.
Lélegzet visszafolytva fürkészem az arcát.

Bal szeme alatt lila, jobb szeme alatt zöld folt, alsó ajka fel van szakadva....

-Mondd, hogy csak elestél a deszkáddal! -mondom rémülten-

Erre ő lehajtja a fejét és megint hátat fordít.