WISH YOU BETTER LIFE // Hungarian Fanfiction

Egészen kicsi voltam.

*-Légy erős! -Mondja gyönyörű mosolyával, majd szalad az órájára  -*

Mivel Finn elment, nem volt sok keresnivalóm a parkban, tehát elindultam haza. Már fél úton jártam, amikor elkezdett esni az eső.
Imádom az esőt... olyan megnyugtató hangja van, de rohadtul nem jó ha elázol, ezért az út többi felét futva tettem meg.

Miután beléptem az ajtón, egyböl indultam a szobámba átöltözni. Körülbelül 5 percig mászkáltam félmesztelen a házban, mert nem találtam magamnak normális ruhát.
Mostmár tényleg veszek magamnak egy mosógépet, mivel az én ruháim sosincsenek kimosva. Van kb. 4 pulcsim 4 pólóm meg 3 nadrágom.
Mindig fűzöm apát, hogy vigyen el vásárolni, de soha nem visz el.

Amikor végre megtaláltam tökéletes outfit-emet, rezeg a telefonom.

Finn: kell a mai lecke?

Erre mégis mit vár válasznak? Nincs más aki elküldené...

Én: igen. Elküldenéd?

Finn: úgy nemjó ha átviszem?

Most felajánlanám, hogy átmegyek én érte, dehát zuhog az eső... még mindig.

Én:  de. Köszi!

Finn: máris indulunk!

Gondolom Nick hozza kocsival. Szeretném már megismerni, mivel eddig még nem nagyon beszéltem vele.

5 perc elteltével egy fekete merci áll meg a ház előtt. Gondolom ők azok.
Lerohanok a lépcsőn és nyomom a kaput nyitó gombot.
Beinvitálom őket, de Nick nem akar maradni.

-Bocsi, de sietek haza! -mondja kínosan-

-jajj hagyjad már!! Csak lusta vagy bejönni! -forgatja Finn a szemét -

-Ez nem igaz!-nyelvetölt Finnre- tényleg dolgom van. Sziasztok!- integet Nick, majd visszaül a kocsiba.

Sikeresen eláztam, mielőtt beértünk volna. Még szerencse, hogy vittem esőkabátot Finnek. Nem hiszem, hogy az én pólómban akart volna hazamenni.

-Menjünk fel! -mondom kedves mosollyal az arcomon-

-Fel? -kérdezi perverz tekintettel.-

-Nem úgy gondoltam! -forgatom a szemem-

-chhhhh! -elindul felém-

-...Igen és holnap, a Pitagoras-ból írunk! -mondja halál nyugodtan-

-Tyűha!! Ez hány anyag? Négy? -kérdezem ledöbbenve-

-öt, a földrajzzal együtt! -mondja táskájában kotorászva-

Azt a rohadt... holnap CSAK öt anyagból írunk. És én ezt hogy fogom megtanulni?
Nah mindegy... majd puskázok.

-Ennyi? -kérdezem sóhajtva-

-Igen ennyi! -mondja mosolyogva-

-Oké!! Köszi.. Nick jön érted? -kérdezem a füzeteimet rendezgetve-

-Egyszer biztos! Mondjuk tőle kitelik, hogy nem jön.  - mondja lehajtott fejjel-

-Ilyen gyökér?- kérdezem ledöbbenve -

-Eléggé... kiskorunkban is mindíg ő volt a "NAGY" fiú! Folyton csesztetett meg ilyenek... ezért váltam immunissá! -vigyorogja el a végét-

- Az szívás! -próbálok együttérző lenni-

-Az! -mondja szomorúan-

Annyira rossz szomorúan látni. Nem hiszem, hogy csak piszkálta... akár bánthatta is. Nemtudom. Rákérdezzek?

-Mit csinált veled Nick? Ha nem akarsz nem kell válaszolnod. -mondom picit félénken-

-Egészen kicsi voltam... kb. 10 hónapos.. összefirkálta a fejem filccel. De rendszeresen... ez még vicces volt, de olyan 2 éves lehettem, amikor bezárt a szekrénybe. Azóta vagyok klausztrofóbiás. Aztán amikor még nem ballagott el a suliból, rendszeresen rámhívta a bandáját.  Folyton lilára vertek, csak a fejemet nem, hogy ne lássák meg anyáék.

Egyre jobban sajnálom. Mintha a sírás kerülgetné... nem szeretném, hogy rosszul érezze magát. Szeretnék témát váltani, de már nem tudok...

-Folyton zsarolt engem, hogyha megmondom anyáéknak, akkor mégjobban összevernek. Emiatt tört el a jobb lábam 3. Ban. Azt mondtam, hogy elestem biciklivel.

Már nagyon csukladozik a hangja. Közelebb ülök hozzá, fejemet vállára hajtom és mondom:

-Gyökér!! -fintorgom-

Finn erre nem válaszolt, csak tovább matatott táskájával. Mintha nem érzékelte volna közeledésemet... mintha  le se szart volna.

Feláll, összecipzározza a táskáját és előveszi a telefontját, majd valamit elkezd írni. Lehet Nicknek ír....

-Hazakísérlek, ha szeretnéd! -csúszik ki a számon hirtelen-

-Nem szeretnélek ugráltatni. Majd megoldom valahogy! -mondja szomorúan-

-Rosszul mondtam. Szeretnélek hazakíséni! Úgyis van esőkabát. -mondom izgatottan-

-Hát jó. - mosolyodik el ő is végül -

A Finnékhez vezető útat végig röhögtük... minden hülyeséget kielemeztünk, és majd megfulladtunk. Finnek én választottam esőkabátot... lila pillangósat kapott, én meg kék pókembereset...

Ahogy odaértünk, Finn bement, és behívott. Én ezt elfogadtam és bementem, mivel picit vizes lett a hajam. Ismétlem PICIT.

Kaptam törölközőt és megtöröltem vele a fejemet. Úgy néztem ki mint egy oroszlán. Még szerencse, hogy volt nálam hajgumi...

Ezután Finn még marasztalt, ezért levettem a pókemberes kabátom és bementem a nappaliba. Ott álltam, mint egy madárijesztő, mert picit zavarban voltam... ez valószínű látszódott, mert elpirultam egy kicsit. Finn lehuppant a kanapéra és bekapcsolta  a TV-t.

-Nem akarsz leülni? -kérdezi nevetve, kb. 5 perc után-

-Öhhm... dee! -mondom lányos zavaromban-

Leültem mellé és elhelyezkedtem. Elkezdte kapcsolgatni a TV-t és valami fura sorozatnál állt meg. Nem is kérdeztem mi a címe... nem is érdekelt. Szerencsére 1 perc után megunta.

-Menjünk fel! -mondja Finn-

-Jó! -még mindig zavarban vagyok-

Amikor belépek a szobájába,  körülnézek, majd leülök az ágyra.