WISH YOU BETTER LIFE // Hungarian Fanfiction

Kivárja a megfelelő pillanatot és,

*Elküldtem az üzenetet, és mosolyogva ledobtam a telefonomat az ágyamra...

Lehet, hogy megkedveltem!*

Ma apukám kelt, nem az ébresztő.

-Kim! Bocsi, hogy ilyen  korán keltelek. Csak azt szeretném mondani, hogy ma ottaludhatnál az egyik barátodnál, ugyanis nem leszünk itthon egész nap. Holnap úgyis szombat van.

-De nekem nincsenek itt barátaim...-mondom lebiggyeztett ajkakkal-

-Akkor ki az a srác akivel beszélgettél tegnap? -sunyi mosolyra húzódik a szája-

-Te kémkedtél? -nem néztem volna ki belőle-

-Nem, csak éppen arra jártam. Már lebeszéltem a szüleivel. Jól ellesztek!
-erölteti ezt a dolgot rám -

-Rendben! De reggel hozol haza!!! -momdom felvont szemöldökkel-

-Igenis asszonyom! -szalutál, majd puszit ad és indul a munkába-

Dejó! Nem is ismerem a srácot. Jó... bevallom: szimpi, de nem úgy...
Azért aludni még nem akarok nála....

-Nah mindegy nem rágódok ezen. -sóhajtom, majd visszaesek az ágyamba-

A suliba beérve, szokásosan csekkolom kinézetem, és szokásosan szép vagyok!
(Irónia pls)

Amikor belépek az ajtón, mindenki telefonozik, vagy zabál... Egyedül Finn rágódik valamin..

Odamegyek hozzá és megkérdezem.

-Még mindig szabad ez a hely melletted?

-Nekes is szia! Persze.. ki ülne mellém...? -kérdezi félig felhútlzott szemöldökkel-

-Én! -mondom karbatett kézzel -

-Jah tényleg!! - mondja tarkóját vakarva-

-Hánykor jössz? -tér rá a lényegre-

-Mikor menjek? -rángatom szemöldököm-

-négy?
-négy.

Tartalmas beszélgetésünk után, gyböl becsöngetnek, és kezdődik a földrajz... ma kapjuk ki a témazárót... úgyse lesz 5-ös

Ez a nap is hamar eltelt... Kicsöngetés után, még egyszer átbeszéltük az időpontot, majd elindultam haza.
Hazaérve, megint a magány fogad... szokásomhoz hűen megint köszönök.... annyira szánalmas...

Úgy elromlott a hangulatom... semmihez sincs kedvem... pláne nem Finnhez... Remélem nem fog majd minden gülyeséggel nyaggatni.
Amíg ezen gondolkodom, pakolom a ruháimat a nagy edzőstáskámba... remélem itt is tudom folytatni a szertornát. Három éves koromban kezdtem. Azóta már vagy 6szor abbahagytam aköltözések miatt.
Miután ráébredek, hogy mindent bepakoltam, össze cipzározom a táskám és veszem a cipőmet.

Mikor odaérek a házhoz, hónomalá csapom a gördeszkám, és kopogok. Egy  fiú nyitott ajtót, gondolom Finn tesója.

-Hello! -köszönök félénken-

-Szia! Te vagy az a... várjál, ne mondd meg!!
Kim?

-Igen! -elvigyorodok-

-Gyere be! Finn az emeleten van. Lehívom!
Addig vetkőzz le!
Finn!! Itt van a barátnőd!
-ordibál idegbeteg módon-

-Amúgy téged hogy hìvnak? -érdeklődöm -

-Ohh de paraszt vagyok! Nick... Nick Wolfhard. Finn bátyja.- nyújtja a kezét-

-Nagyon örülök! -azért egy hamis mosolyt próbáltam a fejemre varázsoli, majd kezetfogtam vele.

Miután levettem a cipőmet, Finn fel invitált a szobájába. Mikor beléptem, megcsapott az a tipikus fiú illat. ( nem a rosszabbik fajta).

- Leülhetek? - kérdezem-

-Nem! Szerinted miért van az ágyam? Ez alap!  -kérdezi póker arccal-

-Nem nagyon voltam még vendégségeben. -jelentem ki lehajtott fejjel-

-Miért?

-Mert senki sem hívott még meg. Mondom... én voltam a célpont... azt pedig senki sem szereti.

Leül mellém az ágyra, majd szembe fordul velem és ezt mondja:
-Ne depizz már -megfogja mindkét vállam, és egy kicsit megráz-  Szeretnél megnézni egy filmet?

-Ahha! -mondom felderült arccal-

Pár perc alatt kiválasztottuk, a megnézendő filmet. A címéből ítélve jó film lehet, de nem dög unalmas volt az egész...

Már a felén túl vagyunk a filmnek, de még mindig nagyon unom!! Bárcsak vége lenne!!

Még fél órányi szenvedés után, végre vége a filmnek... Finn persze végig élvezte az egészet. Már a végefőcím meg, amikor zizeg a telefonom..
Apa írt:
-Szia kicsim! Remélem jól érzed magad. Holnap dél körül megyek érted. Puszi.

Erre csak egy emojival válaszoltam, majd felkapcsolt a kis lámpa a fejem jölött, és beugrott...

-Just Dance-ezzünk!!!-kiáltok fel-

-10 óra van!!! -mondja szörnyülködve Finn-

-Annál jobb!-mondom magabiztosan.

Hamar kipakoltuk a játékot és elkezdtük.
Már vagy 2 meccset lejátszottunk, mikor szerencsétlenségemre, elestem és megütöttem a lábam... a műtött lábam.
Felszisszenek.

Finn utánam nyúl és felsegít.... Egymással szemben állunk. A szemébe nézek, és ő is az enyémbe. Finn a kezemet fogja. Egyre csak közeledik-és közeledik. Addig még egy gitár pengető sem fér közénk. Az ajkaimat pásztázza szemével, és mikor kivárta a megfelelő pillanatot, megcsókol.

Elvörösödve távolodok el tőle.. még vagy fél percig ilyen csöndben állunk, mikor Nick benyit, és megkérdezi, hogy mégis mi a jó    ...    csinálunk éjfélkor.

Mikor meglátja egymáshoz való helyzetünket, elbizonytalanodik a hangja.

-Mi...Mi csak.. szellemet idézünk! - hallatszódik a tökéletes válasz-

-Igen! -helyeslek, majd kínos röhögésbe torkollik az egész-

-Hááát jóó... ahogy gondoljátok!! -mondja Nick, majd becsukja magaután az ajtót.

-Amég átöltözöm pizsibe, kérlek elfordulnál? -kérdezem kínos mosollyal-

-Öhhm Persze! -tarkóját vakarva megfordul, és a másik kezét is a tarkójára rakja-

Megfogom a ruháimat, és felveszem... mai pizsi egy over sized póló és egy egyszerű rövidgatya.

Megágyaz nekem a matracon, (én választottam a földet) majd betakarózunk és elalszunk.