Szia! Ugye te jössz hozzánk suliba?

465 23 19
                                    

-Köszi anya! Kiáltok fel, vizes ruháimmal a kezemben.
-Nincs mit  Kimberly! Öltözz, mert késni fogsz.
-Mi? Mennyi az idő? *7:40*,  5 percem van.....

Utálom ezt a sulit. Szerencsére már csak 1 hetet kell járnom, mivel költözünk. *thanks god*.

-Szép napot Kim!- Mondja apu egy cuppanós puszi kiséretében.
-köszi apu, úgy lesz!
-Gyerünk, mert elkésel!- Búcsúzik tőlem anya.
-Én is szeretlek!- Mondom és elindulok a deszkámmal. Minden reggel, mielőtt belépek a kapun, megnézem magam az ajtó üvegében.
-Megint csodás vagy Kimberly gratulálok!
*irónia kérlek*

                                 *suli után*
-Hazaértem!-kiáltom magas hangon, miközben beléptem a  lakásba. -nem válaszol senki-
Erre vártam... egyedüllét, köszönöm! - miután lerugtam Vans-emet lehuppanok az ebéldőasztalhoz, és zabálok. Ezután levetem magam a kanapéra, bekapcsolom a TV-t és csekkolom az Instagrammom.
-új követő: FinnWolfhard15...
-Biztos valami ismeretlen... Nem követem vissza.
Miután lerakom a telefonomat, egyböl vibrátor lesz belőle.
Kicsit megijedtem... Lehet rossz a lelkiismeretem vagy idk.
-Like-olta az összes képem... -még mindig nemtudom ki ez-

                     * a KÖLTÖZÉS napja*
-Úristen de izgatott vagyok! Mondom apunak, aki egy biccentéssel válaszol
-Ne éld bele magad! Ott sem lesz jobb.-Mondja anya nagy lelkesedéssel-
Hát igen...  anya nem szeret... legalább is a szívem ezt súgja.
-Minden megvan? Steve, hova raktad a jegyeket? Te jó ég... mi ez a ruha?
-aggodalmaskodi anya.
-Minden megvan kicsim... indulásra készen állunk.
Az egész utat végig aludták a szüleim, meg úgy az egész repülőgép. Hát ez az átka az éjjeli bagolyságomnak. Szerintem már enyhe alvászavarom is van. A stewardesek elég kedvesek voltak. Mindig kínálgatták ai italt, mivel I. Oszályon utaztunk.. -a szüleim elég pénzesek, de én ebből sosem kaptam... nyáron járok diákmunkára, (illegálisan, mivel még nem vagyok 16) hogy tudjak magamnak venni kaját suliba.

Egyszer csak látom, hogy kaptam egy üzenetet.
-FinnWolfhard15 üzenetet szeretne küldeni neked.
-Szia! Ugye te jössz hozzánk suliba?
-Szia. Igen... honnan tudod?
-Hallottam... majd tali hétfőn.

Erre nem válaszoltam. Miért irogat nekem hajnali 3 kor? Aikor már 10 perce gondolkozom, beugrik:
Basszsus ott 9 órával több van.. akkor az úgy 4... 5... 6... 12 óra!
Jesszus nagyon fura belegondolni, hogy ott dél van. Egyszerre csak kezdem érezni, hogy lecsukódik a szemem... szépen... lassan... elalszom...

ODAÉRTÜNK!!!!! -kelt fel engem apa mosolyogva.
-Pakolj! Lesszállás!- mondja anya türelmetlenül.
-Máris ideértünk? Ezzaz! Új környezet, új én!- mondom izgatottan.
Miután lepakoltuk cuccainkat a repülőről, apu taxit hívott, és elindultunk az új lakásunkba. Útközben, felnyitom a telefonom zárolását, mikor meglátom: 5 új üzeneted van, feladója:FinnWolfhard15
-Nah ne!-mondom ki véletlenül teljes hangerőmmel.
-Mi az kim? Mi történt?
-Semmi apu... csak majdnem kiborítottam a táskám.
-Ja jólvan! Azt hittem valami baj van.
Amikor látom, hogy már nem izgatja a dolog, abbahagyom a kínos mosolygást és megnézem, mit írt.
-Hogy szólíthatlak majd? Kim? Kimby? Esetleg?
-Kimberry? Kimy?
-jó az utóbbi hülyén hangzik... vedd úgy, hogy le sem írtam.
-most miért nem írsz?
-jah én hülye. Ott tuti hajnal van még....

Hát igen. Eléggé hajnal volt.- Amikor megérkeztünk, egyböl körbe jártam a lakást, és utóljára hagytam az emeleten lévő szobámat... az én kicsi barlangomat... az egyetlen lakhelyemet.
Amikor átlépek a küszöbön, ledobom a cuccaimat az ágyamra. Kinézek az ablakomon, és egy fiú bandán akad meg a szemem. Van egy alacsony elég hosszú hajú, 2 egy magasságú egyenes hajú, és egy göndör magas srác... kb akkora mint én.. én vagyok 170... ő kb 173cm. Most jut eszembe, hogy vissza kéne írnom a srácnak, mivel nem akarok bunkó lenni... És mintha fénysebességgel jött volna, beugrott.. beugrott, hogy ki az a magas göndör... Finn... Finn Wolfhard, aki írja az üzeneteket.

Már egy fél perce irogatunk arról, hogy milyen volt az út, mikor apu családi kupaktanácsot hív össze.
-igen... ez nálunk hagyomány-

-Kim gyere le!
-Megyek! Kiáltom majd fény sebességgel nekirohanok a falnak a lépcsőfordulóban.
-Semmi bajom! -apa csak röhög rajtam, tipikus-
Leülünk egy asztalhoz, majd apa elkezdi mondani a monológát a hétfői napunkról.
-Kim! Te reggel 6:45-kor kelsz, hogy időben kész legyél! Tankönyveket ott kapsz, csak tolltartót vigyél. Azért mondom most, mert reggel anyával nem leszünk már itthon... Zárd be az ajtókat. A pót kulcs a kerti törpe kalapjában van, ha elfelejtenéd vinni... szerezz sok barátot... 
-rendben apa... vettem az adást! -szalutálok, majd kacsintok, és visszaszaladok a szobámba.-

-Este van már... aludj kicsim.... reggel tudod a dolgod, szép álmokat, és szeretünk! -apu puszit nyom a homlokomra, majd lekapcsolja a lámpát és elhagyja a szobámat.
Annyira cuki ilyenkor... csak ő mondta eddig nekem, hogy szeret... anya, amióta az eszemet tudom nem mondta nekem, hogy szeret... ez fáj, de meg kell tanulnom együtt élni a tudattal.

Az este gyorsan eltel, mivel most éjfél után pár perccel elaludtam!-nem is tudom, hogy csináltam.

Reggel szól az ébresztő órám.
Felkelek, majd leállítom. Remélem itt nem leszek a rút kiskacsa az osztályban.


WISH YOU BETTER LIFE // Hungarian Fanfiction Where stories live. Discover now