You Never Walk Alone / Befejezett /

~ 32 ~

"Szükségem van rád, édesem."

( BTS - Seesaw x I Need U )

Mind csöndben ültünk a furgonban és hallgattuk a rádióból szóló halk zenét, valamint a mellettünk elsuhanó autók zaját. Ugyan WooJin menedzser megpróbált beszélgetést kezdeményezni velünk, de senki sem hajlott igazán rá. Amennyire vártuk az egész kiruccanást, olyan vegyes érzésekkel tértünk vissza a dormba. A csapat kapcsolata igazán pozitív irányba fejlődött, de arról nem volt szó, hogy közben mi magunk milyen problémákba ütközünk. Ugyan Ji kibékült Taehyunggal, legalábbis a fiú ezt állította, YeonJi egész út alatt komoran bámult ki az ablakon. Nem csak az zavarta, ami közte és Tae között történt, hanem az is, hogy a saját butasága miatt mindenkinek nehéz éjszakát okozott. Ez belül nagyon megtörte, főleg úgy, hogy tudomást szerzett a vállsérülésemről. Iszonyatosan nagy bűntudat marcangolta, amin sehogy se tudtam segíteni. Bármennyire is szerettem volna. A legnagyobb probléma, ami miatt szinte depresszióba esett a lány, viszont az volt, hogy ezekkel a sérülésekkel elveszítettük az esélyt a fellépésre a fiúk koncertjén. Ji is megsérült, én is megsérültem és így már a fél csapat olyan állapotban volt, ami nem jött helyre hamar. Főleg úgy nem, ha mellette gőzerővel kellett gyakorolnunk. Ez a hír a mindig vidám és optimista Kyungot is leterítette és teljesen magába zuhant, folyton amiatt kérve bocsánatot, hogy nem volt már most elég jó leader. Így ő sem fecsegett a furgonban, helyette lehunyt szemekkel tett úgy, mintha aludna, csakhogy biztos ne kelljen senkivel se beszélgetnie. Ha ez nem lett volna még elég, itt volt Mingyu, aki pedig mégha nem is mondta ki, de miattam érzett bűntudatot. Bármikor a közelembe volt, mindig a karomat leste - ott, ahol olyan durván megszorított, de soha nem engedtem, hogy akár egyszer is megpillantsa a lila foltokat. Ő szokásosan csak az ablakon bámult kifelé, miközben zenét hallgatott. Mellette Yuri ült a szabad helyen és aggódva figyelte az öccse minden egyes rezdülését. Aztán itt voltam én, aki a saját hülyesége miatt lesérült és lehetetlenné tette a fellépést. Emellett állandóan ott motoszkált egy gondolat a fejemben Jiminnel kapcsolatban. Úgy éreztem, hogy túl sok gondot jelentek a számára, túl gyerekes vagyok és felelőtlen hozzá. Ráadásul iszonyatosan lemaradott a korosztályomhoz képest. Épp ezért még rossz barátnőnek is éreztem magamat, mégha Mochi azt is állította, hogy ő képes várni bármeddig. Viszont én úgy éreztem, hogy nem mutattam ki eléggé a szeretetemet felé és hogy milyen fontos a számomra. Utáltam az érzést, hogy bár hivatalosan majdnem húsz voltam, belül egy nyamvadt tizenhat éves.

- Minden rendben veletek srácok ? - legyezgette kezét a szemünk előtt a menedzserünk, aki másnap reggel eljött értünk, hogy bevigyen minket az ügynökségre. Igazából a kérdése nagyon is jogos volt, ugyanis valami hiányzott a mi megszokott reggeli légkörünkből. Igazából minden hiányzott belőle. Kyung épp kiöntötte a tejet a müzlistáljából, ugyanis félig még aludt és feje is le-le hanyatlott az asztalra. Mingyu volt az, aki sóhajtva kivette a kezéből a dobozt és lerakta a pultra. Ő sem volt még felöltözve, pedig mindig az első volt, aki készen állt az indulásra. YeonJi mellettem a fejét a pultra téve nézett meredten a poharára, amin keresztül csak jobban látszódtak a sötét karikák a szeme alatt. Ha azt vesszük Mingyu és én egész normálisak voltunk. Például én már fel is öltöztem, mégha a zoknijaim nem is egyeztek meg egymással és a pólómat is először fordítva vettem fel. Emellett épp azt böngésztem a neten, hogy milyennek kell lennie egy tökéletes barátnőnek, aminek én eléggé az ellentéte voltam az olvasottak alapján. Ez csak méginkább elvette a kedvemet attól, hogy megigyam a Mingyu által készített egészséges gyümölcsturmixot. Apropó Mingyu, ő még kétes lelkiállapotban is pont olyan "kedves" volt, mint mindig. Legalább ő annyit nem változott egy kis kiruccanás alatt. - Na jó, azt hiszem kicsit később megyünk be az ügynökségre - vakarta meg a homlokát a középkorú férfi és leülve a kanapénkra folytatta. - Szeretném, ha elmesélnétek mi a problémátok...