The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

75.-Signs

-Érezted?-kérdeztem hatalmas mosollyal, azonban Ő értetlenül figyelt tovább. Gyorsan megfogtam kezét, bízva abban, hogy a kisbabánk még nem adta fel, és arra a pontra tettem tagját, ahol úgy gondoltam ismét megmozdul a hasam. Nem kellett csalódnom, Elijah újra rúgott egyet, és ezt a tettét már Harry is érezte. Eltátotta a száját, ami másodperceken belül hatalmas vigyorra húzódott.

-Ez Ő volt?-kérdezte úgy, mintha nem lett volna egyértelmű, én pedig csak könnyes szemekkel bólintottam. Elijah többször is megismételte ezt az apró dolgot, mi viszont ahányszor megtörtént annyiszor örültünk neki. A szívemet olyan mértékű melegség és szeretet töltötte el, hogy úgy éreztem, annál boldogabb már nem is lehetek soha...

~*~

A nap további része éppen úgy telt, ahogyan a többi, azzal az egy apró kivétellel, hogy mindenkinek ott díszelgett a mosoly a szája sarkában, miután megtudták, hogy megmozdult a baba. Először, mikor Harryvel elmondtuk Gemma és Dawn szinte kiugrottak a bőrükből, viszont a fiúkon kevésbé lehetett látni az örömöt. Aztán, mikor a saját szemükkel is láthatták, majd kezükkel érezhették a csöppség jelenlétét a hangulat fokozódott. Más volt látni azt, hogy a kemény fickók, a vérengző fenevadak, a falka azaz a vérfarkasok hogyan reagáltak egy baba tettére, mint belegondolni, hogy valójában Ők is járhatnak majd hasonló cipőben, mint Harry és én.

Aztán, késő délután befutott Aron és néhány embere, akik hatalmas fém táskákkal a kezükben lépték át a küszöböt. Mint később kiderült, kábítófegyverek és beléjük való lőszerek voltak azok, amiknek ekkora védelmet szántak. Az FBI tagja elmagyarázta, hogy hogyan tölthetjük bele az ellenanyagot a patronba, majd hogyan tudjuk a legjobban beállítani a fegyvereket.

-Harry, vigyáznod kell, csak egy lövésed van!-figyelmeztette Őt a férfi, mielőtt távozott volna. Elmondása szerint szívesen segített volna, viszont egy olyan ügyet bíztak rá, ami nem tűrt halasztást.

A hirtelen látogatás után egy órán belül a hűlt helyük sem volt a nappaliban, és nekünk sem, mert egyikőjük sem akarta elnapolni a bevetést. Valójában, én sem szerettem volna, és nem csak ezért, mert minél előbb szerettem volna látni a bátyámat hanem, mert tartottam attól, hogyha még egy napot várunk, már nem biztos, hogy vissza tudjuk változtatni Scottot. Még így is kétes volt az ügy.

A vértfarkasok úgy beszélték meg maguk között, hogy Einar, Stig, Niall és Liam keresik meg, és kezdik el kihajszolni Scottot az erdőből arra a helyre, ahol majd Harry és Newt fogják várni a kezükben egy-egy fegyverrel. Harry fogja meglőni Őt először a kábítólövedékkel, azonban ahogy Aron is mondta, csak egy esélye lesz eltalálni a farkast. Ezért kell mellé Newt, mert ha Harry elvéti, akkor Newt még idejében harcképtelenné tudja tenni a feldühödött állatot.

Hogy miért Newt és a barátom fognak várni Scott érkezésére? Mert Ők ketten már csak félig farkasok, ezért nem tudnak teljesen átváltozni, az érzékeik pedig tompultak. Harry először nagyon nehezen viselte, de aztán rájött, hogy inkább ez, minthogy olyanná váljon mint a bátyám. Jól lettek elosztva a dolgok, hiszen azok a természetfelettiek, akik képesek voltak teljesen felvenni eredeti alakjukat, azok feltudják hergelni és megtudják félemlíteni annyira Scottot, hogy rohanni kezdjen abba az irányba, ahol a többiek várnak rá. Már csak abban reménykedem, hogy nem fog rájuk támadni.

-Nagyon vigyázz magadra!-fogtam kezeim közé Harry arcát. Már éppen indulni készültek, Newt pedig már a Jeep-ben ült és barátomra várt. A farkasok már négy lábon sorakoztak egymás mellett, és várták azt, hogy elindulhassanak.

-Minden rendben lesz, Rose, megígérem.-mosolyodott el, majd közelebb hajolva egy szeretetteljes csókot nyomott ajkaimra-Szeretlek titeket.-szólt, majd még utoljára megpuszilt és már rohant is Newt-hoz.

-Szeretünk Harry.-suttogtam magam elé miközben beült a kocsiba. Láttam, ahogy felnézett és elmosolyodott, így biztosan tudtam, hogy minden szavam hallotta. Miután kifaroltak az egyik erdei útra, amely keresztülvágott az erdőn a farkasok pedig utánuk iramodtak, hátrafordultam a többiekhez akik elgondolkozott tekintettel vizsgálták a fiúk hűlt helyét.

-Ne aggódj, Dawn. Épségben visszajönnek.-mosolyogtam a lányra, aki idegesen rágcsálta az ajkát. Niall-re vágyott. Arra, hogy Ők is új életet tudjanak kezdeni mindentől távol, csak ketten. Utáltam volna, ha belerondít a képbe valami, mert azt akartam, hogy mindannyian boldogok lehessenek. És én is az akartam lenni, Harry-vel és Elijah-val az oldalamon, valahol London külvárosában egy csodaszép családi házban. De ehhez az kellett, hogy én is elhiggyem a saját szavaimat, és reménykedjek abban, hogy épségben fognak visszatérni, Scottal az oldalukon...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!