The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

73.-Space

-Nem.-szólt kurtán, majd megvakarta a tarkóját-Nem emlékszik rám, viszont tudja, érzi, hogy farkas vagyok. Talán legbelül tisztában van vele, hogy volt közöttünk valamilyen kapocs, viszont nem jött rá, hogy micsoda is volt az. Azért van itt, hogy megtudja átváltoztam-e vagy sem. Mert ha megtörtént volna, akkor csatlakoznom kellett volna hozzá, pontosan úgy, ahogyan eddig minden várfarkas ezt tette a környéken.-magyarázta. Hátrébb léptem, majd összefontam magam előtt a kezeimet. 

-Miért?-csak ennyit mondtam, mert semmilyen más szó nem jött volna ki az ajkaimon. 

-Mert...

-Mert a falka erejét a tagok ereje határozza meg.-hallottam magam mögül Einar hangját, aki éppen akkor sétált le a lépcsőn. Valószínűleg hallotta a beszélgetésünket, szavait pedig éppen jó időben mondta. 

-Hogy érted?-fordultam felé. Mielőtt a férfi válaszolt volna, biccentett egyet Harry-nek, aki halványan elmosolyodott az alfa tettén. Meglehet, hogy ezzel az apró tettel üdvözölte Őt újra közöttünk, bár az is lehet, hogy egyszerűen örült a jelenlétének.

-Úgy, hogy mivel a vérfarkasok ember alakjukban is erősebbek a legtöbb élőlénynél ezért miután átváltoznak szinte legyőzhetetlenné válnak. Minden farkasnak van egy falkája, ahova az átváltozás után csatlakozik csak, hogy túlélhessen.-szólt, majd közelebb jött hozzánk és beinvitált minket a nappaliba. 

-Azt mondtad, hogy legyőzhetetlenek. Akkor mégis mit kell túlélniük?-értetlenkedtem, miközben figyeltem a férfit. 

-Csak szinte azok, Rose. Képes megállítani kis idő után pedig megölni Őket egy ólomgolyó is, ha véletlenül rájuk lőnek.-ült le a kanapéra, én pedig a hallottak után Harry-re néztem, aki a falnak dőlt, és úgy hallgatta alfája szavait. Szóval megölte volna Harry-t az a lövés amit aznap kapott, mikor kiderült a titka...

-Falkában erősebbek vagyunk. Az emberek pedig képesek felkapni azt a szóbeszédet, hogy hatalmas farkasok élnek az erdejükben.-hallottam meg barátom reszelős hangját-Ti is a keresésünkre indultatok, Ők is megteszik egyszer, akkor pedig meg kell védenünk magunkat.-rántott vállat, holott nagyon jól tudtam, hogy érdekelte az, mégis mi történt az eltűnt lakosokkal. 

-Szóval megölik Őket...-tátottam el a szám, ezután pedig hátradőltem és hasamra simítottam a kezemet. Csak remélni mertem, hogy a kis Elijah nem hallja ezeket a borzalmakat. 

-Nem tehetünk mást, meg kell védeni a saját fajtánkat.-vette át ismét a szót Einar-Igaz, minden évvel egyre kevesebb emlékünk van a régi énünkről, mégis egyvalamit sosem felejtünk el, mégpedig azt, hogy a fajtánk létezésének titokban kell maradnia, mert ha ez nem így történik, akkor az emberek kísérletezni kezdenek rajtunk, mások pedig megakarnak ölni minket. Tudom, hogy ezt most borzalmas lehetett hallani, de el kell fogadnod, hogy Scott már nem önmaga. Ő már... Ő már más csapatban játszik.-szólt lemondóan, majd elcsendesedett. 

Én magam elé kezdtem bámulni, és megpróbáltam felfogni a hallottakat. Bevallom, nem ment, és nem csak azért, mert rengeteg információt kaptam, hanem mert egyvalami járt az eszemben egész végig. Scott megmentette az életünket, túl sokszor, mi pedig még csak köszönetet sem tudtunk mondani érte, hiszen átváltozott. De mi van, ha az ellenszer amit még Ő készített nem csak azoknak jó, akik még nem változtak át teljesen? Mi van, ha képes lenne visszafordítani ezt a folyamatot? Akkor... akkor talán újra egy család lehetnénk és látná felnőni az unokaöccsét. 

-Tudom, hogy mi jár a fejedben, és ez óriási baromság.-szólt Harry, de szinte láttam rajta, hogy Ő is eljátszott a gondolattal-Rose, kérlek csak gondolj bele a következményeibe. Mi van, ha sikerülne, de Scott nem lenne már ugyan az? Ha nem nyerné vissza az emlékeit? Vagy ha csak részleges lenne a visszaváltozása?-jött közelebb és leült mellém-Nem foglak kitenni egyikőtöket sem ennek a zűrzavarnak.-rázta meg a fejét. 

-Ő az én bátyám, Harry és én szeretnék segíteni rajta.-pillantottam szemeibe elszántan. Figyeltem vonásait amelyek egyre inkább megenyhültek, majd a végére elmosolyodott. Meglehet, hogy abban a pillanatban döntött arról, hogy mi lesz az ügy sorsa. Meglehet, hogy nem akart a kudarcra gondolni, és egyszerűen ismét meg akarta ölelni a legjobb barátját. Nem tudhattam, egészen addig, amíg meg nem szólalt.  

-Én is.-vallotta be-De rengeteg dolgunk lesz, ami stresszel jár, neked pedig nagy ívben el kell ezt kerülnöd, a jelenlegi állapotod miatt.-mondta, én pedig már majdnem megforgattam a szemeimet, miszerint "várandós vagyok, nem hadirokkant", de inkább türtőztettem magam. Viszont mielőtt barmi mást is mondhattam volna, felpattant a helyéről, adott egy puszit a fejem búbjára, majd az emelet felé kezdett el lépkedni. 

-Most hova mész?-tártam szét a karjaim, mert szólni szerettem volna erről a helyzetről. Vagyis... inkább a szájába rágni, hogy nem tud lebeszélni az elhatározásomról. 

-Felkeltem Newt-ot, hogy minél előbb nekikezdhessünk!-kiáltott vissza az emelet tetejéről.

Szóval akkor tényleg megvalósítjuk? Tényleg segítünk Scott-on? 

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!