Eldarya fanfiction (HUN) - Szikrázó holdfény [BEFEJEZETT]

Fordulat

     Egyszer csak kivágódtak a terem ajtói, és egy falusi jött be kétségbe esve.
         - Mit akarsz? - kérdezte Miiko.
         - Én.. Ööö. É..Één..-hebegett habogott. Nem tudta, hogy most elmondja-e azt amiért jött vagy sem.
         - Kérlek, mond el. - kezdtem kicsit kedvesebben, mint Miiko - Ha a sereg miatt érkeztél, tudjuk..
         - Nem.. Nem amiatt.. A falu egyik tagja.. -zihálta. Lábaimmal automatikusan megindultam. Sietős léptekkel közelítettem az alak felé, aki egy lépést hátrált.
         - Vetess! - suttogtam miközben közelítettem. Ő csak bólintott. Illedelmesen meghajolt Miikoéknak, majd sarkon fordulva elindult.
         - Hé, Yukino! Hová mész? - hallottam, a számon kérő hangot, de nem törődtem vele. Eléggé rohantunk, de amikor a sokajtós terem kijáratához vezető lépcsősor utolsó fokához értem, szúró fájdalmat éreztem a hasamban, és egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom. Hátra fele kezdtem esni, amikor.. Két kar kapott el, majd emeltek fel.
         - Legalább, ne egyedül rohangálj. - mondta a megmentő - Mostantól kezdve vigyázok rád! Kerül amibe kerül, megvédelek, és támogatlak. Yuyu.
         - N..Nevra.. - nem is mondtam többet. Átfontam karjaimmal nyakát, és követte a falusit. Szavai boldoggá tettek engem. A semmi miatt féltem, hogy vajon elfogad-e annak ellenére, hogy a jövőből érkeztem, egy gyerekkel a hasamban.
   Hamar a menedékhez érkeztünk, és egy háznál jó néhányan ott voltak. Nevra letett a földre, és magabiztosan megálltam a saját lábaimon..
         - YUKINO!! - hallottam megy egy ismerős hangot. Majd a következő pillanatban Mary futott felém könnyes szemekkel. Szorosan átölelt, és zokogott.
         - M..Mary.. - simogattam meg kis buksiját.
         - A mama.. A mama.. - hebegte - A mama nem érzi jól magát. Vannak mellette, de nem tudnak vele mit csinálni.. Yukino..
         - Jaj Mary.. - hát még ez is.. A Fekete sereg az éjt kísérve, jött el félelmet kelteni, de mellette egy ember is haldoklik..
         - Yuyu. - fogta meg vállamat Nevra.
         - Kérlek te maragy Maryvel. Én bemegyek Meyhez.
         - Én is megyek! 
         - Nem Mery, te itt maradsz Nevrával.
         - De..
         - Sst. - tettem mutató ujjamat szája elé - Akármi is lesz úgy is behívatlak.. Rendben?
         - Ühm..
         - Helyes. - felálltam, majd Nevrára tekintettem.
         - Kérlek ne erőltesd túl magad.
    Bólintottam, majd utat kérve bementem a kunyhóba. Bent füstölők és kis mécsesek égtek, illetve, a szobában, ahol May feküdt hosszú szárú gyertyák fénye világított.
         - Mey?
         - Oh, Yukino.. - ahogy meglátott, fel akart volna ülni, de én megállítottam.
         - Ne. Nem vagy olyan állapotban, hogy megengedhesd magadnak..
         - Igazad van..De.. Akármennyire is azért jöttél, hogy segíts, felesleges.
         - Ugyan ne mond ezt.
         - De igen az.. Kérlek menj Oda Maryhez és légy mellette a..
         - Ez még csak az eszedbe se jusson! - ripakodtam rá, könnyektől küzdve - Nehogy azt hidd, hogy olyan ember vagyok, aki meg sem próbál segíteni, majd a másiknak azt mondja, "Mindent megpróbáltam, de sajnos nem sikerült"!! Nem tudnék Mary szemébe nézni, ha ezt tenném..!
         - Sajnálom.. De ez az ig..
         - Elég legyen a szövegből! - kezemet homloka felé tartottam, majd kék fény keletkezett. Elkezdtem megvizsgálni a szervezetét. Akkor még nem tudtam használni az Őrző erőmet, de azóta felfejlesztettem, így képes leszek a lehető legtöbb segítséget nyújtani.
    Hosszas vizsgálat után, megállapítottam, hogy a lelkével van a baj. Igaz, hogy a teste legyengült, és alig bír mozogni, de ezeknek forrása nem a szervezetében keresendő.. Elmerültem egészen a lelkéig. Nem tellett sok időbe, míg a kristálytiszta lélek elfeketedett. Az Árnymester.. Ő a legfélelmetesebb ellenfél, egész Eldaryában. Sötét átkok, bájitalok mesterének is hívják. Úgy lebénítja az ellenfeleit, hogy azok romlottak lesznek, és legtöbbször lelkileg. De ez is változó, hogy mit alkalmaz. Amit csak el tudunk képzelni gonoszság terén, mind megvalósítja. A legtisztább lelkű embert is ha egy kis mértékben megfertőzi, és nem gyengítik meg, akkor hosszú és szenvedéssel "megáldott" halála lesz. Teljesen senkit sem sikerült meggyógyítani, de ha már meggyengítik, avval is sokat segítenek... De May.. Ő rajta valóban nem lehet segíteni. A feketeség szinte az egész lelkét beszennyezte, és túlzottan is erős gyökeret vert bele. Fáj a szívem, hogy valóban nem tudok segíteni rajta..